Idő 
Értékelés 
Értékelés Három millió ember nevébenr>kérlek: nézz le ránk! Istenem!r>Nem hiszem el, hogy ilyen sok emberr>önhibájából nincstelen!r>Mért nézed el, hogy esőben, fagybanr>néhány forintért küzdjenek?r>Mért tűröd el, hogy közmunka névenr>porig alázzák népedet?r>Mért azt véded, ki önkényes gőggelr>sátánként poklot teremt?r>Százat, ezreket dönt nyomorba,r>elvéve tőlük a kenyeret.r>Mért nem segítesz végre rajtuk?r>Hisz ők is épp olyan emberek,r>mint azok, kik díszes kehelyből isznak,r>dőzsölnek, és csak züllenek.r>Három millió koldus néz rádr>esdve, hogy segíts! Istenem!r>Ha látod és hallod ott az égben,r>nem tűröd el, hogy így legyen!
Egyszerű szavakat mondok,r>mit már elmondtak annyian,r>s mégis: ezerszer másképpr>szólnak a számból a szavak.r>Akár egy hömpölygő hullám,r>mit felcsap az óceán vize,r>s csapongva, riadtan mordul,r>amíg eltűnik messzire.r>Csitítva simítja végigr>tarajos hullámait,r>s magába temeti mélyre,r>mint régóta őrzött titkait.r>Akárcsak én, mikor néhar>magával ránt az indulat,r>s kimondom dühödt haraggal,r>oly sokszor, amit nem szabad.r>Lassan csitul a lélek,r>eltemetve a gondokat,r>s oly mélyen magunkba zárjuk,r>mit feledni szeretnénk oly sokan.r>Nehéz az élet, és néhar>egy kicsit megroggyanunk,r>s ezerszer talpra állvar>temetjük minden bajunk.r>És mégis. Bármily nehéz is,r>két kézzel kapaszkodunk,r>minden kis reményfoszlányba,r>bízva, hogy van még kiútr>e pokolból, amelyben élünk,r>s egy szebb világról álmodunk,r>küzdve, remélve, bízva,r>és néha fellázadunk.
Ma éjjel szerelmes szavakbólr>szövök szép álmokat neked,r>ma éjjel füledbe suttogom majd,r>milyen szép ez a szerelem.r>r>Ma éjjel mindent tőled várok,r>a bársonyos ízű csókokat,r>ma éjjel addig szeretlek majd,r>míg ébren nem ér a pirkadat.r>r>Ma éjjel minden ölelésbenr>érzed, mennyire olvadok,r>hisz minden nélküled töltött percbenr>úgy érzem, kicsit meghalok.r>r>Ma éjjel nem számít semmir>csak te! S míg itt vagy velem,r>nem érhet minket semmi rossz,r>hisz őrizzük egymást éberen.
Egy kéz csak, de mikor megsimítja,r>s átöleli a vállamat,r>olyankor megszűnik minden gondom,r>s édes lesz minden pillanat.r>r>Olyankor megáll az idő, és márr>nem számolom a perceket,r>valahol másik dimenzióban,r>álomvilágban létezem.r>r>Ott, ahol nincsen semmi bánat,r>csak a végtelen szeretet,r>amelyben én is újra élek,r>hiszen annyira jó veled.
Ötvenegy év, de nem bánok semmit,r>s ma is ugyan úgy gondolom,r>akkor voltam csak igazán boldog,r>mikor még kicsik voltatok.r>r>Amikor egyszerre mind a hármanr>félve, karomba bújtatok,r>mintha az égig emeltek volnar>hófehér szárnyú angyalok.r>r>Ma is szeretlek mindhármatokatr>s tiétek minden sóhajom,r>Amely az éji szellő szárnyánr>áramlik be az ablakon.r>r>Szeretlek titeket. S Őt is épp úgy,r>bár tudom: nem lehet velem,r>mégis hozzá száll minden álmom,r>s bármi is jöjjön, szeretem.r>r>Mint a kertemben nyíló rózsák,r>amelyek szirmot bontanakr>édes illattal, elbódítottr>Épp úgy, egy röpke perc alatt.r>r>Ha tehetném, szívem négy darabrar>osztanám széjjel köztetek,r>hogy egyformán áradjon mindőtökre,r>a szívemben lévő szeretet!
