Idő 
Értékelés 
Értékelés Ne sírjatok, ha nem leszek már,r>hisz én ott is úgy féltelek,r>ahogy egy anya karját kitárvar>gyermekét védi, kit szeret.r>r>Minden hangban, és megmozdulásbanr>valahol mélyen ott leszek,r>mindaddig, amíg emléketekbenr>homályos képem feldereng.r>r>Ne sírjatok, ha nem leszek majd,r>hisz a fényképen ott leszek,r>s arcomon épp úgy sugárzik majdr>fényképről is a szeretet.r>r>Tudom: az élet gonosz néha,r>s fáj, hogy nem leszek veletek,r>de tudnotok kell, hogy minden időbenr>ti voltatok a mindenem.r>r>Ne sírjatok, ha nem leszek majd,r>az élet megy tovább, nélkülem,r>s gyermekeitek szemébe nézver>épp úgy sugárzik szeretet.r>r>S addig, ameddig itt leszek még,r>úgy szeretlek, és féltelek,r>mindaddig, míg az idősíkonr>átlépve, egyszer elveszek.
Nem tudok neked semmit adni,r>hisz én is oly szegény vagyok,r>mint kóbor eb, ki utcára lökve,r>étlen, szomjasan andalog.r>r>Nem tudok neked semmit adni.r>Fogadj el így, ahogy vagyok,r>s oly hálás leszek minden percért,r>amelyet tetőled kapok.r>r>Nincs semmi másom, csak a szívem,r>mely összetört, s mégis úgy dobog,r>ha szeretsz, oly tisztán hallod,r>akár a legszebb dallamot.r>r>Lágy hangot, mely úgy tör fel benned,r>mint az elnyomott sóhajok,r>melyek fölszállva megkönnyítikr>lelked, amely most oly fagyos.r>r>Nem tudok adni semmi mást,r>de teljes szívemet adomr>cserébe, amely úgy lüktet érted,r>mint véred, mely eredben csorog.r>r>Nem tudok adni mást csak ennyit!r>Fogadj el így, ahogy vagyok,r>s fellobbantom a szíved mélyénr>szunnyadó szikrát, ha hagyod.r>r>Nem kell más, csak szeretet tőled,r>amelytől szívem felragyog,r>s fellobbansz minden dobbanásban,r>amikor végre ott vagyok.
Hideg tél volt, és hűvös ester>szél süvített a fák alatt,r>csupasz törzsükre havat szitálvar>fehérre festve águkat.r>r>Csillám fehérbe öltözött minden,r>s áthatolva az ablakon,r>hófehér csipke függönyt rajzoltr>a tél, míg hirtelen átosont.r>r>Kihűlt szobámon s vissza se nézver>a rosszul záródó ablakon,r>hideg szelét az arcomba fújvar>mintha mondaná: itt vagyok!r>r>Mégsem fázom. Hisz karodba bújvar>tested melege áthatol,r>minden apró kis porcikámon,r>halvány pírt festve arcomon.r>r>Tudod: amikor átölelsz engem,r>jöhet bármilyen vad vihar,r>semmi sem árt, és nem ingat megr>sem hideg tél, sem a téli fagy.r>r>Nem kell semmi, csak szeress engem,r>s ha majd a hajnal közeleg,r>együtt találjon összebújva,r>s őrizze álmunk éberen.
Húzd rá prímás, szóljon a nóta,r>valami pattogós legyen,r>hadd szóljon az a hegedű,r>hisz az kell most nekem.r>r>Valami tüzes nóta kell,r>hogy vidámabb legyek,r>ne tudják, hogy mennyire fájr> az a bolondos szívem.r>r>Húzd rá prímás, hiszen a nótar>valami gyógyír most nekem,r>had szóljon az a hegedű,r>ahogy még sosem.r>r>Húzd rá prímás! Én most a búmatr>egy dalban mondom el,r>hadd tudja, aki elhagyott, hogyr>érte fáj szívem.
Azok a bűvös hajnalok,r>amikor tétova kézzelr>végigsimított arcomon,r>csöpp kezed, az volt az élet.r>r>Azt mondtad halkan, suttogón: r>Ölelj át Anya! Hisz félek.r>Tudod, ha hozzád simulok,r>olyan jó meleget érzek.r>r>Mintha egy puha takarór>lenne a bőröd most nékem,r>csöppnyi szívem most úgy dobog!r>Hadd bújjak hozzád egészen.r>r>Most is hallom, hogy suttogod:r>Anya! Én szeretlek téged!r>S mint apró csengő, a kacajodr>úgy száll messze a légben.
