Idő 
Értékelés 
Értékelés Születtem, boldog gyermekkorba, de minek,
r>Ha így felnőttként, nem kellek senkinek.
r>Állítólag apám akart, anyám meg nem,
r>Lettem neki, úgy negyvenegy évesen.
r>
r>Ifjonti hév bennem is bőven működött,
r>De ma már tudom, ettől voltam lökött.
r>Én is azt hittem, a legokosabb vagyok
r>És most a magam áldozata vagyok.
r>
r>Az életem, utána én rontottam el,
r>Mint ifjonc tele voltam csökönyökkel.
r>Nem fogtam föl butaságból, mi jó tanács
r>És mi szembejövő gonoszság, a gáncs.
r>
r>Bár hallgattam volna tanácsra, másokra,
r>Nem ifjonti, buta gondolatokra.
r>Én ma már persze, ennyi jó gondolattal,
r>Tudnám bizony, hogy mit kezdjek magammal.
r>
r>Vecsés, 2002. október 6. – Kustra Ferenc József
r>
Csak röviden, tömören…
r>
r>Életre ítéltetett szegény,
r>Rejtély vagyok bizony magam is…
r>Mért vagyok ezen a földtekén,
r>Mely hitvány, végtelenül hamis?
r>
r>Tűrj csak, embernek fia,
r>Lesz kínod még épp elég;
r>Küzdj csak, embernek fia,
r>Míg majd megérkezik Vég...
r>
r>Vecsés, 2021. december 25. – Kustra Ferenc József - Íródott; MARIE VON EBNER-ESCHENBACH: Summázat az életről c. verse átirataként.
r>
A holdvilág szép!
r>Nem enged messze látni…
r>Élet vaksága.
r>*
r>Az élet egy szétfolyt, elkent matt festék…
r>Eredménytelen nap. Bánatos esték,
r>Teszik rá a koronát a sikertelenségre.
r>Még mattnál is rosszabb, Hold éjszakai fénye.
r>*
r>Életutam fogy,
r>Múlt szele vihart kavar…
r>Életből… múltba.
r>
r>Vecsés, 2002. november 8. – Kustra Ferenc József – íródott: Versben és európai stílusú haikuban…
r>
Átmennék én tűzön és tüskés bokron,
r>Csak végre a szerencse lenne rokon.
r>Elfajzott vagyok, mert még ő sem szeret,
r>Sőt, ahogy viselkedik, inkább megvet.
r>
r>Átmennék, tűzön, bokron, de nincs hová,
r>Mert szerencse csak integet, hogy pá-pá.
r>Elintézni nem is tudok semmit se,
r>Mert nem jutott hatalom, egy morzsa se.
r>
r>Átmennék én már, és talán bárhová,
r>De nincsen, aki az utat mutatná.
r>Dosztál Karcsi volna a segítségem
r>Élhetetlen vagyok, ezt sem érdemlem.
r>
r>Átmennék én… ahol valaki vagyok,
r>De a valóság, hogy senki se vagyok.
r>Mert nem mehetek sehová, a sorsom,
r>Mit rossz irányba tereltem, a gúzsom.
r>
r>Átmennék én, és talán által is kell,
r>Hogy menjek, úszva, futva, vagy kéz éllel?
r>Letaposni… harcolni meredéllyel?
r>Már csak egy, mivel mehetek… a hittel.
r>
r>Budapest, 2000. június 27. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás versben.
r>
Hebegek-habogok, összehordok hetet-havat,
r>Egy azonban biztos, az élet nekem nagy falat.
r>Nincs levegőm, fuldoklom, tán’ a torkomon akad.
r>Nincs különbség… élet és halál egy tőről fakad.
r>
r>Én már nem érzek semmit és már nem is érdekel,
r>Életem, mint lyukas kalyiba, mit a szél bélel.
r>Elszaladt a csikó is, de nem velem… előlem.
r>Itt maradtam gyalog… bármi történhet felőlem.
r>
r>Elmerengek, kesergek, sírok és csak feszengek,
r>Sík pusztában fetrengek, a semmiben lebegek.
r>Tán’ jó lenne ez, ha illuzionista volnék,
r>Akkor tán’ nem a pokol bugyraiban tüzelnék.
r>
r>Budapest, 2000. július 13. – Kustra Ferenc József
r>
