Idő 
Értékelés 
Értékelés (Bokorrímes)
r>Korán keltem, hogy ma vastagon meglocsollak, mert ma van kilátás…
r>Az első helyen, a kerítésen nem volt megfelelő belátás…
r>
r>Mentem is tovább, mozgás nem volt, na de majd odább lesz kilátás…
r>Mendegéltem, odaértem, redőny dolgozott, nem volt belátás…
r>
r>Jött a tíz emeletes, lift vitt föl és meg hittel, nagyon bíztam, itt most lesz kilátás…
r>Csengettem és meghallottam: valaki a kukucskálót eltolta, nem lett belátás…
r>
r>Meglocsolnálak, elfogadnék egy piros tojást, meg kétszer fél páleszt… ez jó kilátás,
r>De hol van ilyen vendéglátás, meg ahol még a hajlongó kebléhez is van belátás?
r>
r>(Senrjon duó)
r>Megszólalt telefonom,
r>Kis Barátném hít, mikor megyek?
r>Ez locsolóhely!
r>
r>Neki is rugaszkodtam
r>Valótól jól elrugaszkodtam…
r>Hah, locsolóhely!
r>
r>(leoninus)
r>Juj, ott volt a családja apraja-nagyja, de viszont az asztalon főtt sonka, torma.
r>Volt ott frissen főtt feketekávé, ő meg intett, locsolkodjak, ne legyek már málé.
r>Ez az, volt ott plusz hét nőszemély, adtam is a hajukba… szemekben villogott a segély.
r>Kis Barátném utolsónak elém állt, próbálkoztam, de üvegem, már hadilábon állt…
r>
r>Kétsoros, bokorrímes)
r>Mondtam is neki, akkor most etessen, itasson, jövőre két üveggel készülök.
r>Ő meg megmondta, hogy ha ettem, akkor irány-tűnés haza, jobb, ha erre készülök…
r>
r>Hmm… üveg hiba miatt, lány az idén elhervad,
r>De jövőre meglocsollak, kapd össze magad!
r>
r>Vecsés, 2016. január 31. - Kustra Ferenc József
r>
Locsolom a virágokat,
r>Megöntözőm szép-lányokat.
r>Ha nincs tojás, ha nincs puszi,
r>Locsoláshoz hol egy nyuszi?
r>*
r>
r>(Senrjú)
r>Csillogó szemek
r>Várják a nagy öntözést.
r>Nincs is kímélet!
r>*
r>
r>(Septolet)
r>Előkapom locsolóm,
r>Szép-lányt karolom,
r>Fúvóm haját feszt,
r>Mama tésztát keleszt!
r>
r>Élvezem helyzetet,
r>Alaphelyzetet,
r>Testhelyzetet!
r>*
r>
r>Ölelve vággyal locsolom a szép-lányt, közben megkérdezem,
r>Húsvét van, kedvességedet engeded, hogy jól-meg öntözzem?
r>Egy tincs az arcába hullott és mondta, jó, hogy megélhetem!
r>
r>Míg a tészta megkelt és megsült, jót beszélgettünk, meg jól be rumos kávéztunk,
r>Meg, hogy ne feledjem, mama is helyeske, így vele is nagyot locsolkodtunk…
r>Volt ott terített asztal, csemegékkel, tormaféleséggel... befalatoztunk.
r>*
r>
r>(Apeva)
r>Volt
r>Bőven
r>Főtt tojás,
r>Meg áldomás…
r>És jó hangulat.
r>*
r>
r>(Septolet)
r>Aztán tántorogva hazamentem,
r>Leheveredtem,
r>Várt engem, kerevetem.
r>
r>Rosszul voltam,
r>Viaskodtam,
r>Káromkodtam.
r>Magamat betegnek nyilvánítottam...
r>*
r>
r>(Senrjon)
r>Így jártam, majd jövőre
r>Így öregen, óvatos leszek!
r>Önkiütés volt…
r>
r>Vecsés, 2019. május 26. – Kustra Ferenc József
r>
betonfalakba zárt csendemr>meg nem osztom senkivelr>néha mégis szólok a falhozr>bár tudom hogy úgysem felelr>magányom magam választottamr>ahhoz senkinek sincs közer>miként mikor és hogyan szállt rámr>a világ rettenetes összes közönyer>voltam forró vérű ifjú én isr>dacoltam a hétfejűekkelr>azt hittem dicső a harcomr>s a nap csak miattam kel felr>szerencsétlen faltörő kos énr>nyitott volt előttem minden kapur>hiába intettek a felnőttekr>és sírt miattam szegény anyur>konokságom lett a vesztemr>a sok pofára esés fájtr>meg nem hajoltam eltörtemr>s most alig cipelem a mátr>azt hiszem egy lesz a sorsomr>a tehetetlenné vált vénekkelr>feketében templomba járokr>s fohászkodom gajdoló énekkelr>már mindegy miként miértr>utam vége közelegr>annak is ez lesz a sorsar>aki lelkében sosem volt beteg
Tavasszal
r>
r>A híd, csak ott áll,
r>Átnézek, ott tavasz van.
r>Itt szívem az úr!
r>*
r>A híd följáró
r>Elfalazott, ajtó nincs.
r>Szívem megbékélt.
r>*
r>A híd láthatón
r>Korhadt, vasa mér rozsdás.
r>Szívem csak ketyeg.
r>*
r>A híd nem fogad,
r>Önző! Én nem számítok.
r>Szívem bim-bamoz.
r>*
r>A híd megremeg,
r>Hídlábnál a víz pezseg…
r>Szívem csak úgy ver!
r>*
r>A híd, dülöngél.
r>Látom, tavasz már zöldül.
r>Szívem oly’ heves.
r>*
r>A híd már lerogy!
r>Tavaszban rügyfakadás…
r>Szívem sír! Maradt.
r>*
r>A híd víz alatt!
r>Mindig is az enyém volt…
r>Szívem félős lett.
r>*
r>A híd, vízen nincs…
r>Tavasz már nem az enyém.
r>Szívem mégis küzd…
r>
r>Vecsés, 2020. április 19. – Kustra Ferenc József – íródott: anaforás senrjú csokorban.
r>
Egész életemben hógolyóznom kellett tavaszi virágnyílásban,
r>Ám csak virtuálisan, mert hógolyóm, sem más nem volt a tavaszságban.
r>Mindig, jól át is éltem, hogy na -kesztyű nélkül- a kezem most lefagyott,
r>Aztán a semmiből a semmibe, de a testem csak alkalmazkodott.
r>Lelkemben azonban... örökösek maradtak a fagynyomok.
r>Kertészhez sem járok, de megmaradtak éjjel kínzó álmok…
r>
r>Vecsés, 2021. november 17. – Kustra Ferenc József
r>
