Idő 
Értékelés 
Értékelés Sors-meditáció
r>
r>Úgy látom, a hét-toronyba vagyok zárva…
r>És a kulcsot senki nem veszi ki, már ma.
r>Úgy látom, küzdelmem győzelemre nem áll,
r>Öregedve sem tudom... élet miben áll.
r>
r>A szeretetlenség fátylat borít rám,
r>Hogy boldog ne lehessek, ez vigyáz rám.
r>Sok sorstársammal ilyen módon élünk,
r>És ez ellen nincs lehetőség tennünk.
r>
r>Vecsés, 2005. május 22. – Kustra Ferenc József
r>
A múlt nem feledhető!
r>
r>Vágyom nagyon is, de vissza nem térnek… holtak.
r>Tán’ van elég bajuk a kriptában… morcosak…
r>Vágyom nagyon is, de vissza nem térnek… holtak.
r>
r>Talán nem kell mélyen a múltunkba tartózkodni
r>Inkább előre és a jövőt kell várni -nézni…
r>Talán nem kell mélyen a múltunkba tartózkodni…
r>
r>Ha halkan beülsz a sorokba, mert bánat ért,
r>Akkor persze csendben csak emlékezz tanácsért…
r>Ha halkan beülsz a sorokba, mert bánat ért.
r>
r>Ha rád vetül a sötétség feketés árnya,
r>Mond; túl leszek én rajta, a fene sem bánja…
r>Ha rád vetül a sötétség feketés árnya.
r>
r>A múltnak legyen csak halk emlékezése,
r>De embernek legyen fontosabb: jövője…
r>A múltnak legyen csak halk emlékezése.
r>
r>Vecsés, 2016. június 18. - Kustra Ferenc József – íródott; 3 soros-zárttükrösben.
r>
Szikrázó holdfény
r>Elvarázsolta tájat.
r>Mesésen ezüst.
r>*
r>Szikrázó holdfény
r>Félelmes árnyakat fest.
r>Árnyak, ezüstben.
r>*
r>Szikrázó holdfény
r>Uniformisban él táj.
r>Ezüst öltözet.
r>
r>Vecsés, 2016. október 2. – Kustra Ferenc József - íródott: fél haiku láncban, eredeti Basó féle haiku csokorban…
r>
Ezüst holdfényben
r>A magány is megszépül.
r>Éji fényesség!
r>*
r>A színezüst fényt,
r>Éjjel a Hold teríti.
r>Árny, fémes színű!
r>*
r>Bíbor éjvarázs,
r>Meghozza a Hold fényét.
r>Ezüstborítás.
r>*
r>Hegytetőn bíbor
r>Szórja különleges fényt.
r>Jő Hold… leváltja.
r>*
r>Hegyek ormai
r>Közt, járhatatlan völgyek.
r>Holdfény, mindenhol.
r>*
r>Árny, mint egy alak
r>Fekszik fa árnyékában.
r>Hold meg, keresi.
r>*
r>Lópokrócon ül,
r>Kiterített holdsugár.
r>Esték melegek.
r>*
r>Csillagok Holddal
r>Párzanak, ezüst fénnyel.
r>Ezüst és sötét.
r>*
r>Mámorvonat éj…
r>Kéjes álomszivárvány…
r>Ablakon, Hold néz!
r>*
r>Égbolt, csak ragyog!
r>Telihold ezüstben él.
r>Tó vízén, csillám.
r>*
r>Behajnalodik,
r>Sötét a Holddal elmegy.
r>Pirkadat zenél.
r>*
r>Hajnal feldereng,
r>Fénye elönti tájat.
r>Hold is hazamegy.
r>
r>Vecsés, 2016. augusztus 10. – Kustra Ferenc József– íródott: haiku csokorban
r>
Félelmetes hegyek és bérceik között,
r>Lankával szemben, juj, de nagy erdők között,
r>Csühögve halad a kicsiny, hegyi vasút.
r>Hegytetőre gyalog vagy vonat! Nincs más út.
r>
r>Az utasok talán el is vannak hűlve, e sok szépségtől,
r>A sin szál illesztésénél mindig kattogó –sok- keréktől,
r>Mik megnyugtatóan hatnak az utasok garmadájára,
r>Mert tudják, hogyha lassan is, de fölérnek a bércre máma.
r>
r>Itt az ülések már régiek, szépen simára kopottak,
r>De minek kellene első osztály? Oly szépek a látottak.
r>Látni hegyi kecskéket és ők megállva nézik vonatot,
r>Közelbe persze nem jönnek, de tán’ élvezik pillanatot!
r>Masiniszta nagy viccesen nagyon rájuk füttyent, hosszabban,
r>A kecskék, meg uzsgyi! Egy kicsi meg is botlott a futásban.
r>
r>(3 soros zárttükrös)
r>A gőzös fehér füstöt lihegett föl a légbe,
r>Tehát értő ember volt, ki a mozdony fűtője…
r>A gőzös fehér füstöt lihegett föl a légbe.
r>
r>Közben persze komótosan, csak fölértünk a fennsíkra,
r>Ahol a sok utast elöntötte az öröm mámora…
r>Közben persze komótosan, csak fölértünk a fennsíkra.
r>*
r>(Senrjon)
r>Alapélmény már rendben,
r>Utasok, gyorsan szétszéledtek.
r>Vajh’, ki miért jött?
r>*
r>Masiniszta jó hosszantit füttyentett, majd még kikiabált a mozdonyból,
r>Hogy senki ne feledje, mert lemarad, az ötkor visszamenő vonatról.
r>
r>(Bokorrímes)
r>Pihentünk, közbe nagyokat nézelődtünk,
r>Gyerekekkel levél-fajtákat gyűjtöttünk,
r>Iskolába kell, főleg ezért is jöttünk!
r>*
r>Igyekvést foglaltunk helyet a kocsiban, de most a másik oldalon,
r>Hogy a gyerekeknek mindent megmutathassunk, ama túlsó oldalon.
r>Este lefekvés előtt is még csak napi eseményekről beszéltünk,
r>És azt mondtuk, hogy de jó lesz, mert reggel az újabb álmokkal ébredünk!
r>
r>Vecsés, 2016. május 31. – Kustra Ferenc József – íródott alloiostrofikus versformában.
r>
