Idő 
Értékelés 
Értékelés Ködfátyol borít leplet a földrer>könnyben áztatva földet és vetést,r>fehér takarót hiába várna,r>sehol sincs hó, csak ázik a vetés.r>r>Pedig úgy vágyna meleg takaróra!r>Sűrű könnyek közt ázik, didereg,r>esdeklő szemekkel tekint az égre,r>hozzon már havat, vagy egy kis meleget.r>r>Könnyes szemekkel néz le a felhő,r>aztán megrázza rongyos köpenyét,r>pár cseppet szór rá néma búcsúzással,r>aztán elvonul, s kitisztul az ég.r>r>Olyan szép minden. Zöldül a fű is,r>már a hóvirág is bontja szirmait,r>rügyeznek már a fák is kint a kertben,r>s madarak ülnek már az ágain.r>r>Élénk csipogás tör be a csendber>s újra éled a tavaszi világ,r>napsugár omlik a tavaszi földre,r>minden kivirul. Ébred a világ.r>r>Ne búsulj te sem. Lesz még jobb, hidd el!r>Nem lehet ilyen gonosz a világ!r>Gondolj arra, hogy szebb lesz a holnap,r>s rád is vár még egy szebb, egy jobb világ.
Vándorok vagyunk itt a földön,r>kölcsön kaptuk az életetr>Istentől, és Ő dönt majd arról,r>ki, meddig marad idelent.r>r>Mint mosott kavics a patakparton,r>melyet a víz már kivetett,r>éppen úgy vagyunk számkivetve,r>s várjuk azt, aki észrevesz.r>r>Várunk arra a tiszta hangra,r>mint patak, ha csobban friss vize,r>s hullámot vetve messze visz majdr>oda, ahol még jobb lehet.r>r>Vándorok vagyunk. S tudjuk azt, hogyr>egyszer mindennek vége lesz,r>mégis vágyjuk, hogy még sokáigr>boldogok lehessünk idelent.r>r>Vágyjuk azt a kis melegséget,r>amely belsőnkben árad el,r>éppen úgy, ahogy a vér azr>erünkben lassan csergedez.r>r>Ragaszkodunk az utolsó percigr>létünkhöz, mindegy, hogy milyen,r>mégis küzdünk, hisz szeretni vágyunkr>mindaddig, míg a vég jön el.
Olyanok vagyunk mi is néha,r>mint színész a színfalak mögött,r>mosolyunk fénye csak addig látszik,r>míg eltűnünk a függönyök között.r>Boldogan játszunk szenvedélyesr>társat, érzéki szeretőt,r>kívül nevetünk, belül sírunk,r>mint egy gyönge kis csecsemő.r>Nehéz az út, amelyen járunk,r>s lábunkban néha nincs erő,r>mégis: annyiszor talpra állunkr>tudván, hogy nincsen pihenő.r>Lelkünk szirmain ezer tüsker>hagyott már égető sebet,r>mégis: annyiszor legyőz mindentr>a bennünk szunnyadó szeretet.r>Mint a feltörő szivárvány, melyr>színesre festi a kék eget,r>amely előbb még oly borús volt,r>most tarka színekben lebeg.r>Olyanok vagyunk mi is néha.r>Hullámzunk jó és rossz között,r>mint a tenger, amikor néhar>morajlik dús habok között.r>Küzdünk, remélünk, amíg élünk,r>s míg a lelkünkben van parázs,r>nem adjuk fel, míg meg nem szűnikr>a legutolsó dobbanás.
Úgy vonj magadhoz, mint puha párnát,r>melyre lehajtod álmos fejed,r>végigsimítva arcom úgy érints,r>hogy tudjam: te is szeretsz.r>r>r>Nem kell most szó. Zavar a fény is.r>Oltsd el a lámpát nekem.r>Elég, ha látom a kályha fényét,r>mely arcodra rózsákat fest.r>r>r>Vöröslő lánggal izzik a kályhar>S a fénye olyan színes,r>bőrödre ontja lángoló színét,r>amely most olyan heves,r>r>r>mint mi. Pedig tétova léptemr>oly lassan hozott ide,r>s most itt vagyok karodba bújvar>boldogan, szerelmesen.r>r>r>Olyan jó volna úgy ébrednir>ezen túl mindig veled,r>együtt látni, hogy pirkad a hajnal,r>míg magába zár a csend.r>r>r>Tudod: nekem már nem kell semmir>csak az, hogy te is szeressr>időtlen időkig, míg az éjjelr>ajkunkra csókot lehel.
Már Káin és Ábellel kezdődött,r>mely a testvériséget lerontotta.r> Isten Káinnel nem törődöttr>és inkább Ábelt választotta.r>Keserű múlt és sötét jövő!r>Mi más a föld mint temető?r>r>Noé ősi korszaka végén r>árvíz pusztította a népet.r>Az Úr végtelen haragjar>sújtotta az emberiséget.r>Keserű múlt és sötét jövő!r>Mi más a föld mint temető?r>r>Volt-e valaha bármely korszakr>melyben hiányzott az erőszak?r>Ezrével haltak a harcosok,r>kik nem régen még játszottak.r>Keserű múlt és sötét jövő!r>Mi más a föld mint temető?r>r>Minden ember megöregszik,r>kihullik a haja s foga.r>Erre orvosság már nincsen,r>mert csak egy út vezet tova.r>Keserű múlt és sötét jövő!r>A föld nem más mint temető.
