Idő 
Értékelés 
Értékelés mert az a poéta szívlapátja…
r>
r>Gyertyám lobogó fénye igen eltorzította,
r>Kisimított, elfödte, sőt, jobban kirajzolta
r>A méreteket, mélységeket, mint alak-forma…
r>
r>Nem látszik a szám szélén, hogy tükörtojást ettem,
r>Az sem, hogy az előbb jó forró gyógyfürdőt vettem…
r>De látszik, hogy a pennámat kezembe szereztem.
r>
r>Árnyékomban nem látszik sem szeretet, sem gyűlölet,
r>De látszik, mint fényjáték… oly’ változatos az élet.
r>Az sem látszik, hogy létem ilyen 'szakadt rongy', miként lett!
r>
r>Falon, árnyékom le-föl, jobbra-balra ugrál, kisebb és nagyobb is vagyok,
r>Mert izgek-mozgok… erre megaktiválnak a legnagyszerűbb gondolatok.
r>Szerencsére ezekben nincsen hiány, kezemben a pennával, alkotok.
r>
r>Vecsés, 2022. október 30. – Kustra Ferenc József
r>
A hétköznapi sötétségbenr>Most alig pislákolr>Lángom.r>A kanócomr>Köré faggyú hatol,r>Mely égést gátol.r>r>A masszar>Így nem tápláljar>A fényt,r>Semmi haszna.r>Bár a kanóc tettre kész,r>Fényt adna r>Magából, meleget, lángot,r>Még aktív világosságot,r>De az olvadt faggyú fojtogatjar>Gyertya-Lángom;r>Így alig -alig pislákol.r>r>Legközelebb r>Minőségi lámpar>Ontja utamrar>Szórt villanását kacajra,r>Amennyibenr>Faggyús kedvem bírjar>A hétköznapi sötétségben.
Nem sorolhatom itt az összesr>Magyar Nagyotr>Így most előttük fejet hajtvar>Alázattal mindenkit kihagyok. r>Bízom megbocsájtják ezt nekem;r>Hiszen példaképeink lettek az életben.r>r>Lelkükből elvetett mag r>Csírái lettünk, r>Kik költeményeikben r>Haza-szeretetet leltünk. r>Késztetést -r>A nyelvet, mint stafétatollat, r>Emeljük ,visszük az ősi szózatr>Dicsőségét.r>r>Nincsen szebb és zamatosabb,r>Hozzája hasonlatosabb.r>Nagyjaink elme-kincser>Utódok büszke értéke!r>Őrizzük!-r>Az anyanyelv szent oltáránakr>Katedrálisában.r>r>A gyermeknek e nyelvet add örökül,r>És Kivételes lesz sokak közül!r>A haza lehet változó,r>De a nyelvvel összetartozór>Minden Magyar!
ahol az ég a földdel határosr>színes képét mutatja a városr>s amikor a nap legurul véglegr>árnyak kúsznak elő akár a férgekr>az utca fényénél megelevenedver>mintha mind cimborát keresner>de a város szélén szövi hálóját az éj isr>elnyugszik fény árny sötét lesz mégis
