Idő 
Értékelés 
Értékelés A sorsunkat sűrű ködfátyol lepi,
r>Így szerencsére, senki nem ismeri.
r>Mindig várjuk, hogy a fátyol fellebben,
r>És megtudjuk sorsunk tovább, hogy lészen.
r>
r>Jó momentumokat jó volna tudni,
r>A rosszat meg előre kitörölni.
r>Persze szerencsére nem megy egyik se,
r>Mindenki várja be, mi a végzete.
r>
r>Vecsés, 1998. december 12. – Kustra Ferenc József
r>
Rájöttem, nem tudom hogyan tovább,
r>Egyet előre, kettőt meg hátrább?
r>Valaki fogja meg a kezemet!
r>Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
r>
r>Jó lenne már előre haladni,
r>Sikerrel nem hadilábon állni.
r>Valaki fogja meg a kezemet!
r>Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
r>
r>Borzalmas látnom nálam hülyébbek,
r>Bőven gazdagok, sikeresebbek.
r>Valaki fogja meg a kezemet!
r>Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
r>
r>Megtennék mindent, mit Siker kíván,
r>Gyerünk! Éltem, már túl a derekán.
r>Valaki fogja meg a kezemet!
r>Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
r>
r>Hőn áhítom, hálás leszek érte,
r>Hogy azt mondhassák, ezt is megérte.
r>Valaki fogja meg a kezemet!
r>Kérem, vezessen, mint vak gyermeket.
r>
r>Budapest, 1997. december 1. – Kustra Ferenc József- Önéletrajzi írás.
r>
Az élet olyan, mint egy rossz zongora,
r>Törött a billentyű, szakadt a húrja.
r>Monoton zenét játszik, sőt kornyikál,
r>Sőt, rossz mellett végleg, bőszen kiáll.
r>
r>Javítani, hangolni ezt nem lehet,
r>Csak ütni c-t, halkan, mint a lehelet.
r>Billentyűk közé szorult az ujjam is,
r>Jó fals hangokat ad ki, csak azért is.
r>
r>Monoton hangok kavalkádját zengi,
r>Hogy én dallamra vágytam, nem érdekli.
r>Lehet, hogy a csellistáknak jobb jutott,
r>De nekem úgy tűnik, ilyenre futott…
r>
r>Vecsés, 2006. július 17. –Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Neki kéne veselkednem elénekelni az utolsó dalt…
r>A legszebben hangzót, a zengőt, vagy a végtelenült falst.
r>De, hah! Most eszmélek, a sorsom nem áldott énekhanggal,
r>Sem sok földi jóval, sem zenészséggel vagy ékes pazarsággal.
r>
r>Zenekarom nincsen, zenélni nem tudok, minek akkor énekelnem?
r>Tán már énekes sztár sem leszek, sőt már az életem javát leéltem…
r>
r>Vecsés, 2014. szeptember 28. –Kustra Ferenc József- önéletrajzi írás.
r>
{Septolet}
r>Lélek,
r>Érzelem,
r>Nem félek,
r>Nem félem…
r>
r>Lelkem kitárom,
r>Nézek körül ködben, nem bánom…
r>Vágyom…
r>*
r>{apeva csokor}
r>Ó,
r>Álmom
r>Számlálom,
r>Mert köd vakít,
r>Mint egy véres tőr.
r>**
r>
r>{Keresztrím}
r>Az emberi lélek épp' olyan, hogy nem árt neki,
r>Ha néhanapján, de kissé meghunyászkodik.
r>Olyankor jó, ha keresi a fényt távol, messzi…
r>Mert bebetonozódott, ködben nem látszódik.
r>
r>*
r>Vak!
r>Immár
r>A szempár
r>Halott sirály.
r>Csak száll, tovaszáll.
r>**
r>
r>{Kínai versforma; "Shiliuziling" Szótagszám=1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa- (x=szabad)}
r>Nem
r> Lelkemben az énem…
r>Sorsom üt!
r>Jobb lesz? Nem félem…
r>*
r>
r>Hát
r>Minek
r>Féljek én?
r>Hisz itt a fény,
r>Mely csillagösvény.
r>
r>Vecsés, 2019. április 3. – Paks, 2022. június 23.- Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. A versszakokat én írtam, az apevákat: szerző-, és poétatársam; Bauman Beatrix Bianka.
r>
