Idő 
Értékelés 
Értékelés Félszáz év r>Változó világar>Barázdákat karcolvar>Settenkedik r>Körülöttemr>Bennemr>Születésem ótar>Jóval öregebb lettemr>Ésr>Itt hagyomr>Ujjlenyomatomr>Mire egészre kerekedikr>Félszáz évr>Túl leszek énr>A világvégénr>És lelkemr>Elkeveredik r>Kitágul Egy-elr>A világegyetemmel
A kimondott szór>Lehet balzsamos gyógyír r>Mely kedves-édesen simogatór>Egész lény-komplexumunknak.r>r>Nyelv -inkompatibilitás nem akadályr>Az intonáció hullámhosszánr>Hatol mélyre,r>Hol a lélek fényer>Ered.r>Ott kell hogy a rezgések r>Egymásra leljenek.r>r>A kimondott szór>Súlya lehet r>Egy életre meghatározó,r>Ölelőr>Kitárt szívvel hivogató;r>És lehetr>Nyersen romboló felelet,r>Mely zsugorítja a jellemetr>Fájón megalázó r>Minden magán s mássalhangzó.r>Blokk -görcs -sikolyr>A párhuzamos viszony.r>r>A kimondott szó r>Súlya r>Lebegő rezgéshullámr>Mely mélyre hatoló.r>Matematikailag nem kiszámítható.r>r>A kimondott szó-r>Ha Jór>Értelmet adó,r>Tiszteletteljes ,r>Arogancia mentes.r>Lelket tápláló manna,r>Ízesr>Mint a friss Kenyér zamata.r>r>Ha szólszr>Válogasd szavaidr>Ésr>Boldogabbak lesznek napjaid.
Fenyőfaágba simul a sok apró koszorúvirág...
r>Itt vagyok, valahogy szívemből elillan a borúság.
r>Márványkövön szétfröccsen a mécses és gyertya lángoltság.
r>*
r>
r>Gyertyaragyogás!
r>Fekete-bársony égbolt…
r>Csillagfény halmaz.
r>*
r>
r>Értük lobognak,
r>Gyertya, mécses lángjai.
r>Hosszú fohászok.
r>*
r>
r>Koszorúba fonva van a fenyőág, virágok... már mind meghalt.
r>Emlékezéstől könnyes lesz a szem… ez felemelő pillanat!
r>Állok és tudom, kedveskéim, ti pihentek a hantok alatt!
r>*
r>
r>Mécsesek lángja
r>Vajh’ élteti a halált?
r>Éjjel, virrasztás.
r>*
r>
r>Sírkert a holtak városa... virágdíszben pompázik.
r>A kereszten ül egy kismadár, látom, nagyon fázik…
r>Sok lehajtott fejű ember mormolva imádkozik.
r>
r>Gyertyákat gyújtok, szellőben, arany fényük remeg,
r>Hidegben szél kócolja hajam, én emlékezek.
r>
r>Sok a virág, koszorú a sírokon,
r>Sok-sok gyertyának a fénye, elhalón…
r>Lángjuk maradékán táncolva
r>Égnek a szélben, hajbókolva…
r>
r>A sötét égen, felgyúlnak a csillagok,
r>Lenéznek, a mécsesek aranycsillagok…
r>Én gyújtottam, nekem aranyban csillogók.
r>
r>Szürke a ködös homály és nedves,
r>Itt nincsen zaj semmi, minden csendes,
r>Kedves halottaink itt pihennek,
r>Soká velünk voltak... elsiettek.
r>
r>Összekulcsolt kézzel imánkba merengünk.
r>Lelkünkben, csendben csak befelé könnyezünk.
r>Levélke, lágy táncot jár, már el nem menekül,
r>Felhőtlen az ég és a nap fénye ránk vetül.
r>Közben beszürkül az ég, eltűnik az árnyék,
r>Mélységes gyászba borul ma… mi sírkert tájék.
r>
r>Ők a másik oldalon ugyanúgy hiányolnak minket
r>De eljön idő, amikor sors, összejövetelt hirdet...
r>És akkor majd minket is föld alá temet a rettenet.
r>*
r>
r>Csendben csak ülünk
r>A padon, lángba nézünk.
r>Lángoló lelkek.
r>*
r>
r>Nap, holnap is kel,
r>Gyertyák, addig leégnek.
r>Élet megy tovább…
r>*
r>
r>Szabad voltam életben? Én még egy kicsit itt, élők között maradok…
r>Majd jövők utánatok… Veletek együtt szabad leszek, ha meghalok!
r>A régen… lángolt tűz bennünk akkor nyomot hagyott,
r>De Te ott lent, biz már nem érzel csak kemény fagyot…
r>
r>Az emlékezés visszfénye ragyog sírod felett…
r>A márványból meg kicsurran a halál lehelet…
r>
r>Vecsés, 2014. szeptember 29. – Kustra Ferenc József
r>
Versben és senjúban…
r>
r>Gránitból van, nagyon kemény a fekhelyetek.
r>Magamban idézem a szép emlékképeket.
r>Utamon néztem, hogy a sok, holt levél pereg,
r>Az árok partján a sok fa meg már didereg…
r>*
r>Kuporgás padon.
r>Düh és kétségbeesés…
r>Nincs hogyan tovább.
r>*
r>Monoton élet,
r>Lélek, meg csak sorvadó!
r>Gyötrő, vak remény.
r>*
r>Hervadó mosoly
r>Lelki mélyülés árka,
r>Elmúlás fátyol.
r>*
r>Hogy itt találkozunk ez ünnep, de enyém a bánat,
r>Közös múltunkon merengek… ébrednek, csitult vágyak.
r>
r>Ma itt sokan, halottainkra emlékezünk.
r>Márvány sírjaiknál ülünk, és csak révedünk.
r>
r>Én is meditálok, hogy milyen magányos is a jövendő,
r>Nem tudhatjuk, sorban ki lesz az elmenő, a következő,
r>Ki tudja, mit hoz még a hét szűk esztendő.... az eljövendő!
r>
r>Tovább vivő erő nincs.
r>Testet vonszolni is kincs…
r>*
r>Sír gyertyafényben,
r>Vendégségben, sok rokon.
r>Ők hazamennek.
r>*
r>Sír gyertyafényben,
r>Vendégségben, sok rokon.
r>Ők hazamennek.
r>*
r>Sorsok sorsokba
r>Fonódva, élnek, halnak.
r>Temetés, eljő…
r>*
r>Koszorúk virágába beleheltem szeretetem,
r>Ide a sírodra neked, a krizantémot teszem.
r>Itt hagyom, hogy világítson a szeretet-mécsesem…
r>
r>Lassacskán ballagok hazafelé, szél fújja már lépteim nyomát,
r>Érzem sikerült magamra teríteni emlékezés bársonyát...
r>
r>Vecsés, 2014. október 12. - Kustra Ferenc József
r>
Versben és senrjúban…
r>
r>Űr és sivárság!
r>Lélekben üresség él.
r>Közöny omlása…
r>*
r>Hervadó virág,
r>Emlékeztet a létre.
r>Utódok jönnek…
r>*
r>Égnek a gyertyák,
r>Lángolnak… emlék múltból.
r>Magány kilátás.
r>*
r>Monoton élet,
r>Lélek, meg csak sorvadó!
r>Gyötrő, vak remény.
r>*
r>Ma odamegyek hozzátok, már elindultam,
r>Gránit sírotokhoz egyenest vezet utam.
r>Utamon, oly' vastag avarban jár a lábam…
r>*
r>Remény érzése
r>Fényt és meleget nem ad…
r>Hamu is kihűl.
r>*
r>Emlékvarázslat.
r>Gyertyafény árnyjátékok.
r>Szép lángpillangók!
r>*
r>Emlék nem halott,
r>Élőnek lelkét vájja.
r>Múlt, már rég elmúlt.
r>*
r>Temetőben a szent zaj, a levél zizegtető csend!
r>A gyertyák vinklibe állnak a sírodon… oszloprend.
r>Hideg szél csak fúj, miért kesereg?
r>Megjött az ősz, már mindent belepett.
r>
r>Vecsés, 2014. október 10. - Kustra Ferenc József
