Idő 
Értékelés 
Értékelés Csak egy porszem vagyok a nagy sivatagban.
r>Fú a szél és gördülők át a dombon, lassan.
r>Nincsen semmi lehetőségem megállni.
r>A szélzúgásban nem tudok kiáltani.
r>
r>Nincs, akihez szóljak, itt minden egyforma
r>És itt pillanatnyi az alak és forma.
r>Dűnék jönnek, mennek, ahogy fúj a szél,
r>Csak gürcölök, ahogy fúj a szél és nincs cél.
r>
r>Jó nagy tevelábak jönnek, rám taposnak,
r>Nekik mindegy a homok, csak vándorolnak.
r>A teve szőrébe ragadni nem tudok,
r>Mert én csak dűnéről dűnére vonulok.
r>
r>Borzalmas érzés, egy szem homoknak lenni,
r>Miközben a szél feladata elvinni
r>És innen jó messze, más dűnébe épít,
r>Ahol már nem jár teve, aki segít.
r>
r>Csak e kedves púposka volna reményem,
r>De kellene, hogy fölismerje erényem.
r>Bundájába lennék, nem lenne egyedül,
r>Én meg az erdőben elhagynám hitlenül.
r>
r>Úgy hallottam ott már esik is az eső
r>És nagy sárban én lehetnék az első
r>Szem, alkotó rész a vályogtéglában
r>És legalább alkatrész, szép nagy házban.
r>
r>Csak gördülők tovább a dűnén és semmi
r>Kilátásom innen egyszer kikerülni.
r>Csak fúj a szél, fúj, átfúj az ember lelkén.
r>Homokszem! Embernek képzelem magam én?
r>
r>Budapest, 2000. július 27. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként!
r>
Éji nesz slattyog a süket csendbe,
r>Nem tudom mit, de dobol fülembe.
r>Nem gyújtok gyertyát, nehogy zavarjam,
r>Hallgatom… mért nincs nesz az avarban?
r>
r>Vecsés, 2012. augusztus 18. – Kustra Ferenc József
r>
Mikor a lelkem útra kél,
r>Elkíséri az esti szél.
r>Mikor a lelkem jót remél,
r>Halkacskán... zúg az esti szél.
r>
r>Szemem az alkonyat tűzébe réved,
r>Oly szép, hogy az esti szél is eltéved.
r>Lelkem azonosul a naplemente fénnyel,
r>És szárnyal… szárnyal, a magasba zúgó széllel.
r>
r>Vecsés, 2012. május 11. - Kustra Ferenc József- Pályázatra készült, visszajelzés nem érkezett. Önéletrajzi írás.
r>
Bús, könnyáztatta arcom az eső veri,
r>Búmnak, bánatomnak se száma, se szeri…
r>Lelkem zokogva sír, már csak úgy támolygok,
r>Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok.
r>
r>Ember! Ne sajnáld, ha elmúlik az élet,
r>A végére lásd, hogy mindenki mivé lett…
r>Fán is elkorhad az ág és a mélybe hull,
r>Porhüvelyünk bármilyen is, a végére elmúl.
r>
r>Napsugaras, oly’ csodaszép a sötét éj,
r>Látnám, de nem látom, eltakarja gömbhéj…
r>Ily’ szépet akarnék látni, de nem tudok,
r>Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok.
r>
r>A Hold fekete felhők fogságában él,
r>Úgy, hogy egy igazi magyar hazát remél…
r>Erőlködik, jól átnézne a felhőkön,
r>Én úgy látom, rosszul éltem és így csak bűnhődőm.
r>
r>Van olyan, kinek napsugaras élete,
r>Lehet, hogy gyenge a méltóságérzete…
r>Lelkem zokogva sír, mert bármit akarok,
r>Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok.
r>
r>Szeretem a szépet, én mindig csak jót akarok…
r>Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok.
r>Élnék boldogabb életet, de én... mit akarok?
r>Nekem még az sem sikerül, amit nem akarok.
r>
r>Vecsés, 2010. október 11. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Állóharcba bonyolódtam
r>A lövészárok rám szakadt.
r>Nem lelem a gyalogásóm…
r>A nyeléről már leszakadt.
r>
r>Ásnék, de körmöm is törött,
r>Nincsen vezérlő csillagom,
r>Miért küzdök még, mint lökött?
r>Nincsen már ideám, álmom.
r>
r>Vecsés, 2000. március 14. – Kustra Ferenc József- íródott önéletrajzi írásként!
r>
