Idő 
Értékelés 
Értékelés Megint itt van a hideg, fagyos, de és szép karácsony.
r>Fázik a hóban őzgida és varjúcsapat fákon.
r>Kint a hóban én is didergek, fázok, hóhullásban ázok,
r>De nagyon szép, ritka élmény, lelkembe béke beszivárog.
r>
r>Jézuskának hozzánk eljönni, bízzunk, hogy van is kedve,
r>Együtt ünnepelhet velünk, boldogan leheveredve.
r>Megyek haza és megpihenek a család szeretetében,
r>Együtt töltjük az estét, ajándékozunk, boldog békében.
r>
r>Hó a talpunk alatt, kint az udvaron, vidáman ropog,
r>A dér meg az ablakunkon halkan neszezve, bekopog.
r>Boldog így az ember, boldog a család, élmény együtt lenni.
r>Fák alatt sok egymásra rakott ajándék, jó lesz felvenni.
r>
r>Én csak állok a díszített karácsonyfánk alatt, csak nézek,
r>Szólok a többieknek, nézzétek, hogy csillognak a fények!
r>Mindannyian erre vártunk egész évben,
r>S most megjött… a karácsony fénye békében.
r>
r>Vecsés, 2012. december 14. – Kustra Ferenc József
r>
Mögöttem a múlás történései állják a sorfalat,
r>Megint itt van a jó karácsony, biztos lesz otthon jó falat…
r>Ha már ismét karácsony, akkor ismét számadás,
r>Bár a legfontosabb, hogy meglegyen a jóllakás…
r>
r>Őrzőm és virággal szóróm be a múltam útját,
r>Mindig volt mit ennem, őrizve test egyensúlyát.
r>Ablakon kinézve, látom minden olyan havas, jeges, tejfehér,
r>Karácsonykor különösen fontos az étek, tojáshab is fehér.
r>
r>Jő már az újabb karácsony, szeretteink körében ünneplünk…
r>Himbálóznak a gyertyafények, asztal terítve, van ételünk.
r>Lesz, amikor a barátok és senki sem áll majd itt mellettünk?
r>Karácsonyi asztalnál ne legyen üres hely, ilyen életünk.
r>
r>Zöld a karácsonyfa és színesek alatta a csomagok,
r>Vacsoránál együtt ülünk, családtagok és a rokonok.
r>A fenyőfánkon gyertya serceg, mi régimódiak vagyunk,
r>Így esik jól az étel, szálkás hallal birkózunk, nyámnyogunk!
r>
r>Beszélgetünk közben ünnepről és összetartozásról,
r>De fel lett tálalva, így tovább a harmadik fogásról…
r>Ajándékot bontja, kiértékeli apraja és nagyja,
r>Késő lett, jóllakottan, ajándékkal megy mindenki haza.
r>
r>Ajjaj, milyen küzdelemmel, fájdalommal teli volt az utam.
r>Most védelmező a konyha tündére, arisztokratikusan.
r>Mennem kell a jövőbe, az életben nincs már visszautam,
r>A konyhában van kis maradék, de holnap befalom magam.
r>
r>Kicsiny szoba rejtek-szegletében szeretetláng tovább lobog…
r>Konyhánk és a spejz mélyén, az éhezéstől a szemünk nem kopog…
r>A kandallónk pattogó tüze csendjében, múltról elmélkedek…
r>Konyha... mosatlanok halmozódva, elmosásban reménykednek…
r>
r>Adjunk hálát a Teremtőnek, hogy megértük ismét e napot…
r>Legyünk hálás Teremtőnek, jóllakva láttuk lemenni napot…
r>
r>Vecsés, 2013. december 15. – Kustra Ferenc József
r>
Felkészítem a
r>Szívemet, odamegyek.
r>Halottaimhoz.
r>*
r>Csendes a téli
r>Sírkert, be van havazva.
r>Minden hófehér.
r>*
r>Karácsony napján,
r>Tisztelegnem kell nekik.
r>Egyedül vagyok.
r>*
r>Itt lakik immár
r>A rokonságom, végleg.
r>Ősök… enyémek.
r>*
r>Beszélgetek én
r>Ővelük. Karácsony van.
r>Közös emlékek.
r>*
r>Ők nem halottak,
r>Csak ide kiköltöztek.
r>Szívemben élnek!
r>*
r>Hó alatt minden,
r>De így ők is fehérek.
r>Sírkő nem látszik.
r>*
r>A sok zord márvány,
r>Fehér lepel mögé bújt.
r>Szeretetteljes.
r>*
r>Csendesen mozog
r>A szellő, hideg átjárt.
r>Soká időztem.
r>*
r>Már megyek haza
r>Várnak leszármazottak!
r>Jövőre jövők.
r>
r>Vecsés, 2015. január 14. - Kustra Ferenc József- írtam: Európai stílusú haikuban…
r>
Zúg a világmindenség, szentesti csendességtől,
r>Az egymásra csodálkozók szemének tűzétől…
r>Lelkekből szabaduló féktelen szeretettől.
r>*
r>
r>Együttérzéssel,
r>Más baján könnyíteni.
r>Meghitt karácsony.
r>*
r>Hallé, bejgli, hal,
r>Töltött káposzta, zserbó.
r>Ünnepi étsor.
r>*
r>Havas karácsony.
r>Kinyílunk egy kis szépre.
r>Tekintsünk égre.
r>*
r>Fehér karácsony.
r>Szívbe költözik, béke.
r>De, béke múlik?
r>*
r>
r>Gyertyalángban a szemünk is csillog
r>Meggyulladt a csillagszóró, villog…
r>Éljük meg, úgy szeretetet… az nem billog,
r>És a sok karácsonyfadísz, nekünk csillog…
r>*
r>
r>Szeretet ünnep
r>Lehetne mindennapos.
r>Békesség földön.
r>
r>Vecsés, 2015. november 30. - Kustra Ferenc József írtam: versben és senrjúban.
r>
Házak ablakában még meg vannak, látszanak a régi fények,
r>De a fázós tél hó arcát (nincs is hó!) nem érezzük a télnek…
r>Pedig már sokan be is állnának fázós partnernek… a télnek!
r>
r>Csillagszóró is van még, de már kiköltözött az úttestre,
r>Nagy robbanással indul, mint rakéta, föl a magas égbe…
r>Csillagszóró is van még, de már kiköltözött az úttestre.
r>
r>Karácsony is van még, de már sajnos lassan értékét veszti.
r>Pont úgy, mint az emberiség... az emberi értékét veszti…
r>Karácsony is van még, de már sajnos lassan értékét veszti.
r>
r>Még mostanában van rántott hal és méz ízű kalács,
r>Van még halászlé, meg sütemények, meg mesterszakács.
r>Karácsonyra tedd le a bánatot, orcádon mosoly legyen,
r>Kívánjuk, az idei karácsony legyen jó... rutinszeren.
r>*
r>
r>(Septolet!)
r>Régi ösvényeken,
r>Szenvedélyesen,
r>Szeretetteljesen,
r>Igaz karácsonyunk legyen!
r>
r>Méltóságteljesen, kényelmesen megfigyelhetem,
r>Heveny szeretetem,
r>Köztetek elhinthetem.
r>*
r>
r>(Senrjú)
r>A kis gyertyákból
r>Sugárzik Jézus lelke.
r>Jő; szíve-lelke.
r>
r>Vecsés, 2019. december 16. – Kustra Ferenc József
r>
