Idő 
Értékelés 
Értékelés (Bokorrímes)
r>Amióta megvagyok, rossz a világ,
r>Pincében vaksötét van, nincsen világ’.
r>Lemegy este a nap, sötét vala,
r>Vajh’, lesz e reggel hajnal-pirkada?
r>*
r>
r>(Apeva duó)
r>Szép
r>Világ,
r>Csak álom.
r>Hit és remény…
r>Szeretet éltet!
r>*
r>Az
r>Ember
r>Sohasem
r>Tanult múltból!
r>Minden megy tovább!
r>
r>Vecsés, 2003. augusztus 21. – Kustra Ferenc József- Filozófia az életről: versben és apevában…
r>
Csak együtt és csak egymásért!
r>
r>Lehet-e legszebb éjszaka, mi csóktalan,
r>Vagy lehet ennél is szebb, ami szótalan?
r>Én most összebújok tollammal, hangtalan.
r>
r>A munkám közben hangzik a lúdtollam sercegése,
r>Ebben benne van a nagy hangtalanság legyőzése…
r>A munkám közben hangzik a lúdtollam sercegése.
r>
r>Leírom most nektek, az éjszaka akkor jó, ha csókok vezetik be…
r>Leírom most nektek, az éjszaka bevezetése, ha beszélgettek.
r>Leírom most nektek, az éjszaka arra való… másik ölelése…
r>Leírom most nektek, az éjszaka úgy jó… ölelkezve beszéljetek!
r>Leírom most nektek, az éjszakába haraggal ne menjetek bele…
r>Leírom most nektek, az éjszaka után nappal jő! Mi lesz veletek?
r>
r>Lehet-e a legszebb éjszaka, mi érzéki és nem csóktalan?
r>Lehet-e a legszebb éjszaka, hol az elalvás, nem szótalan?
r>
r>Vecsés, 2015. november 10. - Kustra Ferenc József
r>
(Bokorrímes)
r>Nem irigylem magamtól az ismeretlen holnapot,
r>Mert tudom, hogy eme múltnak, már senki nem oszt lapot.
r>Pedig a múlt tarja a bankot,
r>És ő ismeri a sok alkonyt!
r>
r>A múlt bizony, bár ez nem egy molyette kabát,
r>És végül mindenki keresi az igazát!
r>Az igazságot, csak újra gombolva leljük meg,
r>Ha még a gaz és támadó férgek nem ették meg…
r>*
r>(senrjú)
r>A jövőnek záloga,
r>Az gaz, elmúlt eltemetése.
r>Nos, elfeledni?
r>*
r>(3 soros-zárttükrös csokor)
r>Hasonlóságnak tűnhet valamilyen mozzanat,
r>Ami rége volt a múltban és ott volt pillanat…
r>Hasonlóságnak tűnhet valamilyen mozzanat.
r>
r>Ha mostanság valami hasonló, elő törő, tán’ vágyálom,
r>Amig ez csak eseti, nem kenem a múltra, legyen, nem bánom…
r>Ha mostanság valami hasonló, elő törő, tán’ vágyálom.
r>
r>Ha néha hosszan eltűnődők az életemen és néha kényszeresen,
r>Akkor belátom, hogy vagy múlt hosszan, vagy jövő mesél, talán végzetesen…
r>Ha néha hosszan eltűnődők az életemen és néha kényszeresen.
r>
r>Ha hallgatom, akkor rájövök téves az életösvény,
r>Ami meg leszűrhető, látszik, hogy forgón rabló örvény…
r>Ha hallgatom, akkor rájövök téves az életösvény.
r>*
r>(HIQ duó)
r>Az idő,
r>Igy-úgy csak pereg.
r>Nem áll meg!
r>*
r>A világ
r>Változik…élet?
r>Ó, évek!
r>*
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Ahogy rohan az idő, a múlt a feledésbe végleg bele enyésző,
r>Örüljünk talán és legalább annak, hogy kis széppel lehet sorsvezénylő…
r>Ahogy rohan az idő, a múlt a feledésbe végleg bele enyésző.
r>
r>Vecsés, 2016. szeptember 15. - Kustra Ferenc József- van ki múltban él, van ki csak hőn várja a jövőt…
r>
A szép naplemente, olyan csendes és meghitt,
r>Imára kell kulcsolni a kezet és a hit
r>Járja át a lelkünket, csendben elmélkedünk,
r>A világról, közben hitünkben elmerülünk.
r>
r>Fák ritkás lombjain átszűrődő, vörösben játszó fények,
r>Olyanok, mint a templom ólomüveg ablakai... szépek.
r>
r>A nap már bicegve halad az égbolton,
r>Persze edzett volt már, az esti menybolton.
r>Én félve nézem őt a sűrűsödő homályból,
r>Látom a sötétet, sajnálom, elmegy a mából.
r>
r>Nap, éjjel biztosan álmodik, holnap is... legyen.
r>Nekünk, ha süt, derűs, meleg örömet szerezzen…
r>
r>Vecsés, 2012. április 1. - Kustra Ferenc József
r>
Rőt homály látszik fent a gyászos égen,
r>Az is látszik, tüzes kontúrt maga von.
r>Vecsernyédre időben megérkeztem,
r>Fogadj hát engemet, sztyeppei vadon.
r>
r>Nehéz lett a kosaram a mára,
r>És a napnál kikékült a szemem…
r>Tudom, hogy földanyánk egy apáca,
r>És ti mindannyian rokon velem.
r>
r>Szétszóródtunk mi már, könyék-szerte,
r>Azúr szárnyon száll a sokféle szív,
r>De majd a zsoltároskönyv, ma este
r>Fohászkodni együtt, majd összehív.
r>
r>Aztán jövünk a mezőkön által
r>A kereszthez, imára újra mi…
r>Öreg, kék bibliánk igazával,
r>Lelkünk-ajkunk szomját eloltani.
r>
r>Vecsés, 2022. január 11. - Kustra Ferenc József – íródott: ismeretlen szerző (1915) „Rőt homály a gyászos égen” c. verse átirataként.
r>
