Idő 
Értékelés 
Értékelés Növényzet kikel,
r>Ez természet csodája.
r>Vad illatmámor.
r>*
r>Pattannak rügyek,
r>Szép szirmuk már bomlik.
r>Ez a kikelet.
r>*
r>Már zöld a bokor…
r>Lassan, kizöldül a fa.
r>Kikelet zöldes.
r>*
r>Az árokparton
r>Nő család, terjeszkedik.
r>Vándor tapossa.
r>*
r>Élet hírnöke,
r>Régen várt virágeső.
r>Illat fergeteg.
r>*
r>Még alszik a fa,
r>Hold vigyázza az álmát.
r>Idő melegszik.
r>*
r>Hóvirággal jő…
r>Már várva-várt új élet.
r>Szél már langyosas.
r>*
r>Fagyok már múlnak,
r>Didergés lassan szűnik.
r>Rügyek pattannak…
r>*
r>Friss szellő suttog,
r>Kelni kell, új élet van.
r>Lélek is vidul.
r>*
r>Langyos szellő jő,
r>Virágillattal tele.
r>Allergiások.
r>*
r>Sziromeső van…
r>Mindenhol a fák alatt.
r>Virágzás árad…
r>*
r>Rügy bontattatik,
r>Elhatalmasodik, lét.
r>Nem satnya termés.
r>*
r>Nyíló falevél
r>Élet új üzenete.
r>Kikelet közelg.
r>*
r>Kertben fűszőnyeg,
r>Közte, kutyatejfüvek.
r>Sziklakert éled!
r>*
r>Kövek között nő
r>Piciny virág. Bokor lesz.
r>Kezdődő élet.
r>*
r>Fűszőnyeg zöldül.
r>Sziklakertben kaktuszok.
r>Szellő víg tánca.
r>*
r>Ajtó csikordult,
r>Bejött langymeleg eső.
r>Öntözött bimbók.
r>*
r>Huncut napsugár,
r>Ficánkolgat rét felett.
r>Zöld fű sarjadás.
r>*
r>Tobzódik öröm…
r>Ki él, mozog, élvezi.
r>Újuló lélek.
r>*
r>Hiába felhő,
r>Meleg idő közelít.
r>Csörgő kis patak.
r>*
r>Ébredező táj…
r>Már minden életre kel.
r>Lehet napozni.
r>*
r>Madárnótázás…
r>Cicák is hemperegnek.
r>Nap, már nevető.
r>*
r>Már jó egynéhány
r>Névtelen napsugár fut.
r>Verseny a réten.
r>*
r>Cseresznyevirág
r>A csend harmóniája…
r>Szamuráj lélek.
r>
r>Vecsés, 2015. április 23. – Kustra Ferenc József – íródott; eredeti Basho féle stílusban…
r>5-600 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester!
A saját kék madaraim az én saját lelkemben laknak,
r>De ha a sors úgy hozza, kell-muszáj, akkor megmutatkoznak…
r>A saját kék madaraim az én saját lelkemben laknak.
r>
r>Ahogy fogynak a napjaim, eltűnnek a vágyak,
r>És úgy látom, hogy felettem csak nőnek az árnyak…
r>Ahogy fogynak a napjaim, eltűnnek a vágyak,
r>
r>Minden más fogyóban,
r>Halál dagadóban…
r>Minden más fogyóban.
r>
r>Érdekes, kiket szeretnem lehetne,
r>Fogyóban vannak… halál lehelete…
r>Érdekes, kiket szeretnem lehetne.
r>
r>Ha majd végleg és teljesen elfogy a levegőm,
r>Lelkem is megszűnik, már nem lesz ő az epedőm…
r>Ha majd végleg és teljesen elfogy a levegőm.
r>
r>Arra azért sokat gondolok, hogy öregen majd elfogyok,
r>Lélekpolcomra már úgy, bizony semmit pakolni nem fogok…
r>Arra azért sokat gondolok, hogy öregen majd elfogyok.
r>
r>Még most az én kék madaraim, de, ha lehet nekik, akkor mutatkoznak,
r>Hősiesen mosolyokat és kellemes szeretetet is fakasztanak...
r>Még most az én kék madaraim, de, ha lehet nekik, akkor mutatkoznak.
r>
r>Vecsés, 2016. december 1. - Kustra Ferenc József – íródott: önéletrajzi írásként és 3 soros-zárttükrösben az élet végének a közeledtéről…
r>
Az öregség kerítése…
r>
r>Mindig is a saját várfalam-voltam és nem… szabad!
r>Kellemetlen volt ez nekem, mind egy gyalulatlan pad.
r>
r>Várfalamat egyben tartotta a gravitáció!
r>De, én azt nem tudom, hogy ez annyira tömegvonzó?
r>Én is ellipszis pályámon csak megyek körbe-körbe?
r>Jó öreg Hold meg megtart és vissza is húz a körbe?
r>
r>Tudom, hogy a búzamezők is kisebb tagokból állnak,
r>Lehet, hogy falamon csukott szemmel megyek egy téglának?
r>
r>Honnan kéne tudnom, hogy ki voltam, főleg, hogy öreg… talán leszek?
r>Bizony ezek a nagy kérdések, meditálok, mert nem hagynak… ezek.
r>Aktív szonárom sincsen, nem vagyok mélységjáró… így most elveszek?
r>
r>Sorsom, tőlem függetlenül, miért tette életem kilátástalanná?
r>Mivel érdemeltem, hogy sors könyvébe legyek megírva bizonytalanná?
r>Öregen a rossz sorsom addig tapos, amíg nem válok teljesen porrá?
r>
r>Látom, vannak szomszédban újabb várfalak, mi frissen vakolt,
r>Az udvaron meg a személyzet, a tulajdonossal táncolt.
r>
r>Falaim közben már csak romok, így tengek benn, egyedül,
r>Csak egy luknyi a szobám, az ablaka is, kitört belül…
r>Sötét és áporodott levegőjű szobámban pipafüst nem vegyül,
r>Fázok, aludni is alig tudok, álmom sikolt, „áporban” elvegyül…
r>
r>Száz szónak is csak egy a vége,
r>Életemnek ideér... vége.
r>Ki tudhatná, milyen lesz az utolsó nap,
r>Fényem sincs már… szerencsétlen, még árnyat kap?
r>
r>Minden hibám, ezzel minden vád, csak összetákolt barikád…
r>Szerpentinemen még gátat tákolnak, utolsó barikád?
r>Minden hibám, ezzel minden vád, csak összetákolt barikád.
r>
r>Vecsés, 2018. január 28. –Kustra Ferenc József– íródott: önéletrajzi írásként, versben és 3 soros-zárttükrös versszakokban, amit úgy kell olvasni, hogy az első két sor egyben, majd a 2. és 3. sort egyben.
r>
Az öregség kerítése…
r>
r>Mindig is a saját várfalam-voltam és nem… szabad!
r>Kellemetlen volt ez nekem, mind egy gyalulatlan pad.
r>
r>Várfalamat egyben tartotta a gravitáció!
r>De, én azt nem tudom, hogy ez annyira tömegvonzó?
r>Én is ellipszis pályámon csak megyek körbe-körbe?
r>Jó öreg Hold meg megtart és vissza is húz a körbe?
r>
r>Tudom, hogy a búzamezők is kisebb tagokból állnak,
r>Lehet, hogy falamon csukott szemmel megyek egy téglának?
r>
r>Honnan kéne tudnom, hogy ki voltam, főleg, hogy öreg… talán leszek?
r>Bizony ezek a nagy kérdések, meditálok, mert nem hagynak… ezek.
r>Aktív szonárom sincsen, nem vagyok mélységjáró… így most elveszek?
r>
r>Sorsom, tőlem függetlenül, miért tette életem kilátástalanná?
r>Mivel érdemeltem, hogy sors könyvébe legyek megírva bizonytalanná?
r>Öregen a rossz sorsom addig tapos, amíg nem válok teljesen porrá?
r>
r>Látom, vannak szomszédban újabb várfalak, mi frissen vakolt,
r>Az udvaron meg a személyzet, a tulajdonossal táncolt.
r>
r>Falaim közben már csak romok, így tengek benn, egyedül,
r>Csak egy luknyi a szobám, az ablaka is, kitört belül…
r>Sötét és áporodott levegőjű szobámban pipafüst nem vegyül,
r>Fázok, aludni is alig tudok, álmom sikolt, „áporban” elvegyül…
r>
r>Száz szónak is csak egy a vége,
r>Életemnek ideér... vége.
r>Ki tudhatná, milyen lesz az utolsó nap,
r>Fényem sincs már… szerencsétlen, még árnyat kap?
r>
r>Minden hibám, ezzel minden vád, csak összetákolt barikád…
r>Szerpentinemen még gátat tákolnak, utolsó barikád?
r>Minden hibám, ezzel minden vád, csak összetákolt barikád.
r>
r>Vecsés, 2018. január 28. –Kustra Ferenc József– íródott: önéletrajzi írásként, versben és 3 soros-zárttükrös versszakokban, amit úgy kell olvasni, hogy az első két sor egyben, majd a 2. és 3. sort egyben.
r>
Ki akart itt öregedni, megöregedni?
r>Jó lenne csak, vidám napokra emlékezni.
r>Kérdem én, a rosszakat muszáj őrizgetni?
r>
r>A tengerben is csak, addig lehetünk, míg megérkezik a cunami,
r>Az élet teraszán ki kéne sétálni, de, akadályoz valami…
r>Vannak még emlékeim, de, más, már nem tudja, úgy tűnik, mind ókori.
r>
r>Végre-valahára, némi jólétem van még hátra?
r>Vagy lecsúszok, és majd végig égek az örök lángba?
r>Jól gondolom, majd szembe jön és rúg ördög patája?
r>
r>Vecsés, 2017. február 1. – Kustra Ferenc József – íródott bokorrímesben és önéletrajzi írásként.
r>
