Idő 
Értékelés 
Értékelés Elringat az élettenger, fennkölt nyugalmával,
r>Közben meg üt is és ver is, bőszült haragjával,
r>És még, folyton kínoz a gyötrő hullámzásával.
r>
r>Mindegy, hogy milyen az életutunk, hogy utazunk
r>Kínai dzsunkán, elegáns díszes, luxus hajón,
r>Rönkfaszállító tutajon, rajt' kalyiba lakón…
r>Foltokkal megtákolt lukas csónakon… utazzunk!
r>
r>Én csak a kezemmel evezek, talán haladok előre,
r>Látom a gőzös meg, a tengeri sebesség őrző őre.
r>
r>Voltam én már oly' sokszor árnyékba,
r>Hol nem zúgott lelkemnek egy hárfa…
r>Leszek-e még életem adósa?
r>
r>Létezik-e még nekem felhőtlen boldogság forrás?
r>Élek-e még hosszan, az lehet a boldogság forrás…
r>Létezik-e még nekem felhőtlen boldogság forrás?
r>
r>Vecsés, 2016. június 1. -Kustra Ferenc József– íródott: alloiostrofikus versformában – önéletraj-zi írásként.
r>
Kell-e most, valamit is tennem?
r>Kell-e most, valahová mennem?
r>Kell-e valamit, másképp tennem?
r>Kell-e máshová, másért mennem?
r>
r>Van-e még, mit meg is kell tennem?
r>Van-e még, hová el kell mennem?
r>Van-e még, mit másképp kell tennem?
r>Van-e még más? Hová kell mennem?
r>
r>Vecsés, 2002. szeptember 15. – Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként.
r>
Így éltem az életem…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Nekem soha nem volt benne víz
r>Nem érezhettem, hogy mily' víz íz!
r>Nekem soha nem volt benne víz.
r>
r>(leoninus)
r>Parti nagyobb sziklákról, kisebb-apróbbak leestek, ami nem volt máshol.
r>Ezeket kellett nekem kerülgetnem, óvakodni, hogy lában ne sértsem.
r>Igy aztán soha nem tapasztaltam, egy sodrást sem, volt nagyon bíz' elegem...
r>Az én köveimet sem hullám, se vízsik nem mosta, mentem a kanyarba...
r>
r>Életemet sem algák, sem halak nem gátolták, bírók igy ezt nem számolták.
r>Víznek a sodrása nem lökött le lábamról, néha feküdtem álmosságtól...
r>Sok helyen a part magas volt és oly' meredek, életrészek lehetetlenek.
r>Kis sziklák, soha nem miért koptak, létembe kőkeményen fogva tartottak.
r>
r>Kerestem és szépséges tavirózsákat, de ó! Ha találtam volna morzsákat...
r>Bizony még nekem kellett félni, ha ár utolérne, ülök-e még karosszékbe?
r>A kietlenség, szárazság, a halmentesség, kisért az élet, mint közellenség...
r>
r>Vecsés, 2024. augusztus 9. -Kustra Ferenc József- íródott: önéletrajzi írásként, alloiostrofikus versformában.
r>
(3 soros-zárttükrös duó)
r>Lassacskán, de minden nap közeledünk a saját halálhoz,
r>Mindennap egy reményt eltemetünk a majdani halálhoz…
r>Lassacskán, de minden nap közeledünk a saját halálhoz.
r>
r>Boldogságunk nagyságos vágyát, örömünk reményét sorsban temetgetjük,
r>Tehát ezek mulandók… gyötrelmes érzéseket halálhoz elkezdhetjük…
r>Boldogságunk nagyságos vágyát, örömünk reményét sorsban temetgetjük.
r>*
r>(anaforás, leoninus duó)
r>Múlandó a földön minden, szinte észrevétlen.
r>Múlandó eme földön minden, de csak lassan, csendben.
r>Múlandó a földön minden, sikamlósan észrevétlen.
r>
r>Aki szeretett, az nem hal meg soha(!), talán lesz neki még föltámadása…
r>Aki szeretett, azt is porába temették, bár lehet, hogy sivatag porába…
r>Aki szeretett, szerelem kincsei vannak porába, akár egy dűne porába…
r>*
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Kinek szeretettel teljes a szíve, az bizony el nem porlik,
r>Megmarad a halálában mi közjóként a tömegre omlik…
r>Kinek szeretettel teljes a szíve, az bizony el nem porlik.
r>*
r>(senrjon csokor
r>Szerető szív emléke
r>Szerettei között megmarad
r>Örök emlékek!
r>
r>Az ismerősök között
r>Szerető szív, még erőt is ad.
r>Örök emlékek!
r>
r>Azonban nem az hal, kit
r>Eltemettek! Ki nem szeretett…
r>Szeretetlenség…
r>
r>Vecsés, 2021. szeptember 24. – Kustra Ferenc József – íródott; egy ismeretlen szerző azonos c. versének az átiratként.
r>
Hétköznapi pszichés tanulmány általánosságban… főleg manapság, lét-megmutató!
r>
r>(Halmazrímben)
r>A politikus oly' érdekes fajta,
r>Mindenhol terem, mint a sok-sok pelyva.
r>Akinek nem inge ne vegye magára,
r>De politikus van ki… nemzet csótánya.
r>
r>Van persze köztük értelmes, sőt, okos,
r>Mondjuk… az ő intézkedésük valós!
r>A többség azonban csak állásban van,
r>És rosszul dönt, ez a képessége van.
r>
r>Látjuk, a rossz döntéseket a népük ellen hozzák,
r>Nem érdekli őket… nem jönnek el tanácsért hozzánk.
r>Ők ide születtek… de "nem olyan nagyok”,
r>Nem olyanok, mint elődeik… a „nagyok”.
r>
r>A politikusokat a nép szavazza meg,
r>Lapon; ikszével „az ő népe” válassza meg.
r>Költői kérdés: kit, "ha nem népét" kellene képviselnie?
r>Ezt a hazafias terhet neki kellene elviselnie!
r>
r>Nem? Mert jó részük nem ilyen, csak van neki
r>Egy jól fizető állása, és bumm, neki
r>Olyan dolgoknak, mit nem is tud, nem tanulta,
r>Előtte állampolgár volt, nem gyakorolta.
r>
r>A pszichéje azonban, mint a saját kútfője
r>Diktál, eluralja így ez saját útvesztője.
r>Tárgyi tudástól kicsit sem zavartatja magát,
r>Intézkedik, nyilatkozik, dagassza számláját.
r>
r>Ők a nagyon szerencsés emberek, őket nem rúgják ki
r>Az ő lakásukat a végrehajtók, öngyilkossági
r>Rohamot okozva nem árverezik és adják el.
r>Gondtalanul élnek, a lelkükben ezen „teherrel”?!
r>
r>A nép nagy része "lassan" éli sok gondokkal teli életét,
r>Politikust nem érdekli… növelhesse takarékbetétét.
r>Ő gyarló emberekkel és az életükkel nem foglalkozik,
r>Majd ő a bajokat megoldja… altat minket és fogadkozik.
r>
r>Fő baj azonban, hogy nem elég neki a hatalom,
r>Ha belekerült, eluralta lelkét a vígalom,
r>Akkor már ő akar a legokosabb is lenni,
r>És már nem kell neki gondolkozni, csak így tenni...
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Többet, nem is írok, mert akkor lehet, meglakolok
r>Előjönnek a mundérvédők, kik engem tarolók...
r>Többet, nem is írok, meg akkor lehet, meglakolok.
r>
r>Vecsés, 2012. április 21. -Kustra Ferenc József
r>
