Idő 
Értékelés 
Értékelés Fagyos felhők gyülekeznekr>Odafenn az égen;r>Libben, táncol sok hópehelyr>Ezüstös fehérben.r>r>Varázs idő esőcseppnek...r>Tündérekké cseperedtek.r>Fel és alá kavarognak,r>Szél szárnyába kapaszkodnak.r>r>Hópehelytánc bűvöl bájjal,r>Szállingózik télben;r>Égi-puha hűvös mázzal.r>Mindent befed szépen.r>r>Fényben ragyog kristálytisztán r>Cseppnyi csodás tündér csillám,r>S mint a császár új ruhájar>Eltűnik ha nap süt rája.
(3 soros-zárttükrös duó)
r>Ennél üresebb már nem is lehetne születéskor elkelt létem,
r>Úgy is érzem magamat, mint egy kis ázó papírcsólnakban… félem.
r>Ennél üresebb már nem is lehetne születéskor elkelt létem.
r>
r>Már ott tartok, hogy várom, csolnakom, már mikor süllyed,
r>Hmm… még úgy tűnik nem ázott át, ó jaj uram, te tetted?
r>Már ott tartok, hogy várom, csolnakom, már mikor süllyed.
r>*
r>(3 soros-zárttükrös, leoninusban)
r>Néha azért bizony meg is ijedek, sőt csak úgy fázni kezdek.
r>Ebből aztán már tudom, majd itt a süllyedés. Hát, ez sem kevés…
r>Néha azért bizony meg is ijedek, sőt csak úgy fázni kezdek.
r>*
r>(senrjon)
r>Ürességem valami
r>Rágja… Lelkem készül süllyedni…
r>Meddig tart a lét?
r>*
r>(Kérdés leoninusban)
r>A szomorúságom a magányom, vagy a magányom a szomorúságom…
r>
r>Vecsés, 2024. október 27. -Kustra Ferenc József- Írtam: Kalina Hella „hervadt csónak” c. verse -mint ötleadó- nyomán, önéletrajzi írásként, alloiostrofikus versformában.
r>
(Bokorrímes)
r>Ígérd meg nekem, majd akkor, ha már neked nem leszek,
r>Időben figyelsz, mert közeledik a Mindenszentek,
r>Síromra nem vásárolsz-emelsz jó nagy virághegyet.
r>Kérlek, gyertya sem kell sokkal több csak egy… ez eleget.
r>
r>Kérlek, hogy elegánsan szolid legyen az emlékezés,
r>Az igy méltó lesz hozzám… ez legyen neked írott végzés.
r>Aztán meg elég, ha színes vadvirág nyílik síromon,
r>Majd takarja be hó, az legyen szűzi fehér, síromon.
r>
r>Kérlek, könnyeket se ejts értem, mi lenne az értelme,
r>Ha meg haragszol a megbocsátásodnak sincs lényege...
r>Kérlek, addig mond el a szíved búját… ami őt bántja,
r>Még azelőtt, mielőtt síromon lobban gyertya lángja.
r>
r>Ha van szerinted is ragyogásom, azt ne homályosíts el,
r>Dehogy is kell versenyezned a sokféle sír díszítőkkel.
r>Ezektől biz’ nekem nem lesz könnyebb… rajtam levő föld,
r>A sok virág csak elhervad… sorsa, legyen bár fű-zöld.
r>*
r>(HIQ)
r>Emlékezz
r>Örökre inkább…
r>Szíved győz!
r>
r>Vecsés, 2024. szeptember 29. – Kustra Ferenc József- íródott: Tóth Enikő (Teni) poétatársam „Ígérd meg” c. verse átirataként, a szerző engedélyével.
r>
(Bokorrímes)
r>A fránya őszi szél be akarja rúgni az ajtómat,
r>Nyitott ablakomban meg a függönyt letépné a huzat!
r>Ablakom be is kell csukom, mert a függöny drága,
r>Gyertyám meg ábrákat festeget a meszelt falra.
r>
r>(HIQ)
r>Írok a
r>Papirra verset.
r>Őszi táj…
r>
r>Zörgő szél
r>Bántja ajtómat!
r>Őszi táj…
r>
r>Sötétül
r>Az este… ábrák.
r>Őszi táj…
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Az ősz erősen aktiválja magát.
r>Magányosan vívja heves-vad harcát…
r>Az ősz erősen aktiválja magát.
r>
r>Már nem is álmosszemű, oly’ igen heves,
r>Látszik az ajtómhoz egy kicsit sem kedves…
r>Már nem is álmosszemű, oly’ igen heves.
r>
r>(senrjon)
r>Az előbb, ablakomon
r>Már hűvöske jött be. Jézusom!
r>Őszi már a táj…
r>
r>Szálkásak már a padok
r>Homok repül, homokozóból.
r>Őszi már a táj…
r>
r>(tíz szavasok)
r>Úgy tűnik nem ismeretlenbe vágyik!
r>Marad itt bőszen, gyönyörű változásig.
r>
r>Mindenre ráteríti az új szín világot,
r>Elhozza a színes másságot!
r>
r>(leoninus)
r>Halottak napjára már avar is kialakul, őseinkhez fájdalmunk ezen gurul…
r>Aztán később az ideért fagy a nedves szőnyeget keményíti, jó, hogy nem fáj neki…
r>
r>Vecsés, 2024. augusztus 7. -Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában.
r>
Kutató-meditáció filozófiai távlatokban…
r>
r>(10 szavas trió)
r>Nem várt esemény, csak megjelenik,
r>Körülmények, a gyors megoldást követelik.
r>
r>Ha nyomás alá kerültem,
r>Akkor baj, ha megoldást nem lelem.
r>
r>Elmém sokszor fényben barangol,
r>Mire észreveszem, a vaksötétben egyedül csatangol.
r>*
r>
r>(HIAQ duó)
r>A gondolataim
r>Sokszor kuszák, ez művészet?
r>Nem, ez pokol-hatás.
r>
r>Túlvilágon minek
r>Bármilyen okos gondolat!
r>Ez, biztos művészet!
r>*
r>
r>(bokorrímes)
r>Engemet a mennyországban nem is tartanak nyilván!
r>Lent… ilyenekre, rám lent sincs szükség, fölöttébb nyilván...
r>Énem mondja, ott majd jó lesz, főnökök leszünk
r>Aztán ha majd éhezünk, csillagnál melegszünk.
r>*
r>
r>(HIAQ)
r>Új amnéziám van.
r>Mindennap erősíti ént!
r>Mindennap ad újat…
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Úgy tűnik, hiába, hogy bennem lüktet a vad őserő!
r>Az énem, bent lakik a lelkemben, nem igen jő elő…
r>Úgy tűnik, hiába, hogy bennem lüktet a vad őserő!
r>*
r>
r>(Kínai: csi-csüe- 7.-7.-7.-7. Rímképlet: aaxa)
r>Mért oly’ furcsák az álmok?
r>Ketten, énemmel járok.
r>Mindenfelé csavargunk…
r>Énemmel humni vágyok.
r>*
r>
r>(bokorrímes)
r>Magamat keresem, de valószínűleg nem valószínű,
r>Hogy az én énem nem én vagyok, ő meg bizony nagy kétszínű.
r>*
r>
r>(3 soros-zárttükrös)
r>Az én énem, érzem, hogy a rám terített végtelen,
r>Lehet, hogy azért dolgozik az örökké küzdelem…
r>Az én énem, érzem, hogy a rám terített végtelen.
r>
r>Vecsés, 2015. december 4. - Kustra Ferenc József- íródott: alloiostrofikus versformában, önéletrajzi írtásként.
r>
