Idő 
Értékelés 
Értékelés Végtelen hosszúnak tűnnek a percekr>ameddig hozzád érkezem,r>pedig sietek. S a kavicsos útonr>szinte már futva lépkedek.r>r>Lassan pereg a perc, az óra,r>szinte már alig észlelemr>csak szívem nyugtalan dobbanása,r> sürgeti minden ízemet.r>r>Tudod: tegnap még nem akartam,r>hogy magadhoz láncolj teljesen,r>hiszen annyian bántottak már,r>s túl sok seb van a lelkemen.r>r>Mégis: valami belülről úgy űz,r>szinte égeti mindenem,r>mint futótűz, amely sebesen terjed,r>keresztül gázolva mindenen.r>r>r>Ez a tűz most már hozzád láncol,r>te gyújtottad fel mindenem.r>Te vagy csak, aki elolthatja!r>Többé már nem kell senki sem!r>r>r>Olyan félénken érek hozzád,r>még a szívem is megremeg,r>s érzem ereid lüktetésén,r>ugyan úgy vágysz rám, és szeretsz.r>r>Sosem hittem, hogy valaki egyszerr>áthatol még a szívemen,r>Hiszen úgy védtem, mint a páncél,r>amelyről minden lepereg.r>r>Most itt vagyok. Karodba bújva,r>s szerelmem olyan végtelen,r>mint a csillagok fent az égen,r>melyek annyira fénylenek.
Azok a hűvös téli esték,r>amikor mindenki összegyűltr>otthon, s a kályha melegénélr>boldog pillantás vett körül.r>r>Tengerit morzsoltunk csupasz kézzel,r>a kályha előtt a macska ült,r>olyan lustán és nyújtózkodvar>dorombolt, aztán elterült.r>r>A kályha teteje szinte izzott.r>Olyan piros volt, s oly meleg,r>tengeri főtt a kályha szélén,r>hallottuk, ahogy sistereg.r>r>A víz, amely gyöngyözve hullt le,r>s eltűnt a kályha platniján,r>mint az álom, mit akkor hittünk,r>de csak emléke van ma már.r>r>Olyan vidámak voltunk akkor!r>Messzire hangzott a dalolás.r>Ártatlan gyermek arcainkrólr>öröm sugárzott, s kacagásr>r>r>visszhangja törte meg a csendet,r>s hittük, hogy csodás a világ,r>pedig csak anyánk szemefényer>volt mitől szép volt, semmi más.r>r>Szemének minden pillantásar>szinte szívünket járta át,r>nem is tudtuk, hogy milyen fáradt!r>Ma is látom a mosolyát.r>r>Azóta eltelt annyi év már.r>vállunkra évek súly gyűlt,r>de még most is a legszebb emlék,r>mikor a család összegyűlt.
Május van újra. Virágok nyílnak,r>illatoznak az orgonák,r>színessé vált a rét, az erdő,r>most újraéled a világ.r>Virágba borult most a kert is,r>a gyümölcsfa olyan csodás,r>ezernyi apró virágszirombólr>öltött most magára ruhát.r>Olyan szép minden! Szinte érzem:r>Most még a kedvem is más!r>Mintha madarak röpködnénekr>meggyötört lelkemen át.r>Magukkal repítve minden rosszat,r>mi eddig belülről vájt,r>szikrázó napfényt varázsolva,r>amely oly meleget ád.r>Milyen jó volna úgy ébredni,r>hogy mindig ilyen csodásr>látvány vár, amely jókedvet áraszt,r>ilyenkor semmi fáj.r>Nem is értem, hogy miért volt eddigr>rosszkedvem, hisz a világr>nélküled sokkal szebb, és jobb lett,r>látni sem akarlak már.
Arcodra rajzolnám a nyár minden színét,r>a reggeli napfény tűző sugarát,r>s az izzadt reggelek lehulló cseppjétr>ajkadra gyógyírként hullajtanám.r>r>A hirtelen feltámadt kósza szellőtr>hajadra borzolva ott tartanám,r>s aggódó ráncaid homlokodrólr>csupasz szelével gyógyítanám.r>r>Megtennék mindent, hogyha kérnéd,r>hogy mosoly suhanjon arcodon át,r>hiszen szeretlek, s megérzem, rögtönr>amikor téged valami bánt.r>r>Tudom: az élet kegyetlen néha.r>Elég egyetlen szemvillanás,r>világok omlanak össze bennünk,r>s akkor tudjuk csak, mennyire fáj.r>r>Úgy védenélek minden kis bajtól,r>akár egy erős viharkabát,r>de nem tudlak! Hisz ember vagyok csak!r>De veled vagyok, és vigyázok rád.
Arccal a halál felér>Naponta menetelnir>arccal a halál felé,r>s a sorból ki nem állni:r> hősiességr>Harcolni önmagáértr>a létezésért, s benner>értelmes célt találni:r> hősiességr>Szánkra závárt helyezni,r>mikor kemény daccalr>kitörni vágynak a szavak:r> hősiességr>Fekete-gyász lélekkelr>embertársainkrar>fehér mosolyt ragyogni:r> hősiességr>A bűn hínár-világábanr>zápor – mostar>tisztának megmaradni:r> hősiességr>A gonosz kísértésekbenr>igazgyöngykéntr>jóságot sugározni:r> hősiességr>A számvető szenvedésbenr>panasz nélkülr>hűséggel szolgálnir> hősiességr>A rettenet-éjszakábanr>- álmoktól sújtva -r>bizakodón a hajnalt várni:r> hősiességr>A zord halálfélelembőlr>lélek-tudattalr>az elmúlásba belesimulni:r> hősiességr>Ily „apró hőstettekkel”r>naponta menetelnir>arccal a halál felé…r> Ez az ÉLET!
