Ömlik a folyó,r>Parton túl nyaldos vize.r>Árvízveszély van.r>Áradat sodor szennyet,r>Mit kultúra teremtett!
Esti számadás…
r>
r>A lélekben is vannak csiszolatlan, jaj, zordon gránitkövek,
r>Én, mint a rabszolgám, ennek csak hátsó lépcsőjére léphetek.
r>
r>Mérleg nyelve billeg, hol erre, hol arra,
r>Részben, rajtad múlik, milyen a tartalma.
r>Hogy miként látod visszanézve, magadba.
r>
r>Ami elmúlt, az már elmúlt, az maga a történelem,
r>Hogy most mit gondolsz a voltodról, csak maga a vélelem.
r>Az esti lámpafénynél, az értékelő feladat adott,
r>Számítgassál, emlékekkel, hogy élet milyen volt, mit adott.
r>
r>A lemenő Nap, bíboros szép fényében.
r>A vöröslő és alaktalan felhőben
r>Csodálkozva, mit írsz a számvetésedben?
r>
r>Este valahogy tán' könnyebb visszaemlékezni,
r>Nem látsz mindent, ezért, így a múltba elmerülni.
r>Sikerült-e mérleg nyelvét egyensúlyba hozni?
r>
r>Tudjad, hogy a saját főkönyvi összeged, neked már megmarad,
r>Bár még kutya is ugat, a tevekaraván… már, lassan halad.
r>
r>Vecsés, 2015. július 27. – Kustra Ferenc József
r>
Esik az eső, de csöndesen,
r>Hallom, hogy kopog a flaszteren.
r>Időnként meg dézsából öntik,
r>Néha annyi van, hogy kiömlik.
r>
r>Budapest, 1998. április 19. – Kustra Ferenc József
r>
Esik a tavaszi eső,
r>Vizes az út.
r>Ettől szép erdő, mező,
r>Téli kiút.
r>
r>Zöldül erdő és árokpart,
r>Vizes a fű.
r>Időjárás hozza tavaszt,
r>Ez már nem mű.
r>
r>Budapest. 1998. április 18. – Kustra Ferenc József
r>
(leoninus)
r>A harcmezőn egyem utolsó kenyerem… de hazám ne legyen akkora, mint tenyerem!
r>Ha elbukok, volt értelme, védtem kócos szeretőt, fegyverrel állok majd Isten előtt…
r>Bizonytalanok mostanság az órák, meg még a (bár miért?) burkoltan titkos holnapok,
r>De nagyon gyűlölőm, hogy csak satnyulón várakozok, menni akár, inkább készen vagyok…
r>Puskacsövembe virágot tűz magyar leány, csillag alatt vágyik rám... őszi éjszakán!
r>
r>Vecsés, 2023 január 7. – Kustra Ferenc József – íródott: Sértő Kálmán (1910-1941) azonos c. verse átirataként.
r>