Idő 
Értékelés 
Értékelés Éjjel, r>Mikor a fáradt harcosok őrt állnak az épülő kapu előtt, r>A leggyötörtebb tompán a földre puffan, r>Szive kifuttatja a vágányokat r>S a fények szédítő pályaudvaráról r>Kirobog a mennyei páncélvonat. r>r>A páncélvonat megdördül haraggal, r>De csak a pávák hallják s kitárják rá farkukat kénytelen r>S a fiatalok vérébe zuhog r>Ütegeiből a szerelem. r>r>Mert küzdeni kell a halálban is: r>A fáradt élet nem bír minden harcokat - r>Mikor még friss eleven voltam, r>Mért nem akkor zúdultál szivemből r>Jobbharcú, mennyei páncélvonat! r>
Izzik a tűzhely, ajtaja hajtva, r>szökkenve sziszegnek a szikraszilánkok r>álmokat űzve nézek a tűzbe: élnek a lángok r>sírnak a lángok. r>r>Élni ha fáj és sírni ha fáj r>(van kivülök még, ó, ami fájna!) r>vigaszt eregetve, szemünkbe meredve r>itt van a kályha, r>ízzik a kályha. r>r>Fáj neki égni, s kínja be régi! r>méla varázsban ég a parázsa, r>de mégsem akarja, hogy betakarja r>lassu hunyása, r>hamvadása. r>r>Döbben a lelkünk tűz kihunyásán, r>jégölü sír, amit ágynak a tél vet - r>- Hintve virággal, szent olajággal r>ha nincs is az élet, r>kincs ez az élet. r>r>Szikraszilánkként szökni szeretnék, r>láng-szeretettel életet áldok, r>s jövőt kibetűzve nézek a tűzbe: r>élnek a lángok, r>sírnak a lángok. - r>r>Szatmár 1925. decemberr>
Hol a mohos szirt öbléből r>Ezüst forrás ömledez, r>S a patakok csörgésétől r>A setét völgy zengedez; r>r>Hol meredek tar kősziklák r>Az egekkel mérkőznek, r>S a százados roppant tölgyfák r>A felhőkbe verődnek; r>r>Hol a vadonnak csudái r>Pompájokat mutatják, r>S a természet nagy szcénái r>Az érzőt felborzasztják; r>r>Hol a váromladékokon r>Az őszült kor lelke leng, r>S a bészakadt sírboltokon r>Bús halotti ének zeng: r>r>Itt lakik a képzelődés, r>Képekben elmerülve, r>Itt a forró lelkesedés. r>Plutarch karjára dűlve. r>r>Itt emeli fel fátyolát r>A Visszaemlékezés, r>Itt rakja le zöld sátorát r>A bölcs Magábatérés. r>r>Itt tévelygek a világi r>Lármától különválva, r>Képzeletim forrósági r>Között magamba szállva. r>r>Amott egy magas szirt fokán r>Egy puszta vár dőledez, r>Melynek szomorú homlokán r>Bús régiség epedez. r>r>Hajdan ez a dicsőségnek r>Volt fényes palotája, r>S a legerősebb vitézségnek r>Győzhetetlen hazája; r>r>Hajdan felséges tornyai r>A felhők közt ragyogtak, r>S ime, most kevély ormai r>Rakásra omladoztak! r>r>Ott az eldőlt sírköveknél, r>Hol most lelkek támadnak, r>S a mélycsendű éjfeleknél r>Bús nyögések hallatnak: r>r>Ott nyugosznak a bajnokok r>Mélyen a föld gyomrában, r>A töredezett oszlopok r>Között, örök homályban. r>r>Ama kormos ablakoknál, r>Hol most repkény szövődik, r>S a mohosúlt kőláboknál r>Iszolag tekerődik: r>r>Ott búcsúzott szívszakadva r>Az ékes hölgy férjétől, r>Mikor a kürtök riadva r>Elszakaszták keblétől. r>r>Ott nézett le borzadozva r>Bajvívó kedvesére, r>Ott dűlt ismét lankadozva r>A győzőnek keblére. r>r>Amaz ijesztő boltoknál, r>Hol most baglyok huhognak, r>S a rémítő nyílásoknál r>Száraz kórók suhognak: r>r>Ott hörpölték egymás vérét r>A párducos magyarok, r>Ott nyerték el a harc bérét r>A győzhetetlen karok. r>r>Ama bércfalakon álltak r>A vár pártás szűzei, r>Mikor ellenségbe vágtak r>A haza erősei. r>r>Ama vár roppant kapuján r>Zengtek a tárogatók, r>Mikor a véres harc után r>Visszatértek a hódítók. r>r>S ott, hol a győzödelmesek r>Toborzón vigadoztak, r>S az érzékeny szerelmesek r>Szívekben olvadoztak, r>r>Most a gyászos romladékon r>Bús éjszakák borongnak, r>És a borzasztó tájékon r>Bágyadt szellők zokognak. - r>r>Így múlik el a világnak r>Minden gyönyörűsége! r>Így minden tündér nagyságnak r>Veszendő dicsősége! r>r>Hősek márvány sarampóit r>Az idő eltemeti, r>S a fél világ hódítóit r>Feledékeny por fedi. r>r>A bölcs, ki ma nagy lélekkel r>A naphoz emelkedik, r>Holnap gyáva gyermekekkel r>Egy sírba ereszkedik! r>r>[Végleges formája 1801 után]r>
Mit látok, óh szent Istenek! álom-é? r>Gyengén emelgesd kis csalogány begyed, r>Lassan lebegjetek, virágok, r>Álmomat el ne legyezd, zefirkém! r>r>Óh, göndör árnyék! hogyne irigyleném r>Sorsod, mikor még a nap is üldözi r>Könnyű habocskádat, királyném r>Gyöngykebelén s ajakán. Te félhólt! r>r>Ki megcsömörlél rossz falatid miatt r>Bús életedtől, tartsd meg ölő kezed r>S reményed omladéki közzül r>Vesd ide mord szemed e csudára. r>r>S nem halsz meg úgy-é? Véd idejű, szilas r>Gyengébb korodban, bárha Dianna tán r>Vagy Venus is hevert alattad, r>Mégse hevert, tudom, ily dicsőség. r>r>Álnok legyecskék! Szemtelen állatok! r>Ne merjetek rá szállani. Óh te kis r>Szív-bájoló mozgás! Rezegj csak r>Szép ajakán s szemein. Talán én r>r>Szökdécselő... r>
Óh, rémült kiáltás: jaj jaj jaj, r>Kivel gyakorta riasztom föl r>Magam s ördöngös éjeimet, r>Be Istennek tetsző lehetsz te. r>Nincs szebb ima a rémületnél r>S a hörgésből szabadult jajnál r>S nincs az életben hivóbb szózat, r>Mint a szörnyedtség vad szózata. r>r>Csóktól, pestistől, tűztől, víztől r>Vacognak kis, bomlott álmaim, r>Szégyenülés, halál és árnyak, r>Irott mesékbe befonódás, r>Volt ébrenlét őrült ekhói, r>Tébolyodott kisértetecskék r>Szorítják össze a szivemet r>S riasztanak föl-föl: jaj jaj-jaj. r>r>Jaj jaj jaj: csakugyan az voltam, r>Milyen tovább lenni nem merek, r>Milyen lenni tovább nem tudnék r>S nincs a Földön osztó igazság, r>Mely kímélhessen vagy sújthasson r>S nincs élet, mely több rettenetet, r>Tehát több bocsátást adhasson, r>Mint ez a vén, kiáltó Élet. r>r>Síró kisded s ujjongó párzó, r>Haldokló és bölcsességes száj, r>Mind azt sikoltja, hogy jaj jaj-jaj, r>Mind a jajba küldi csókjait. r>Mind azt kérdi álomban s ébren, r>Friss nyoszolyán és rothadt szalmán r>Az Istennek külömb trónjához: r>Vajjon ez az Élet öröme?r>
