Idő 
Értékelés 
Értékelés Húzd rá cigány, megittad az árát, r>Ne lógasd a lábadat hiába; r>Mit ér a gond kenyéren és vizen, r>Tölts hozzá bort a rideg kupába. r>Mindig igy volt e világi élet, r>Egyszer fázott, másszor lánggal égett; r>Húzd, ki tudja meddig húzhatod, r>Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot, r>Sziv és pohár tele búval, borral, r>Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal. r>r>Véred forrjon mint az örvény árja, r>Rendüljön meg a velő agyadban, r>Szemed égjen mint az üstökös láng, r>Húrod zengjen vésznél szilajabban, r>És keményen mint a jég verése, r>Odalett az emberek vetése. r>Húzd, ki tudja meddig húzhatod, r>Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot, r>Sziv és pohár tele búval, borral, r>Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal. r>r>Tanulj dalt a zengő zivatartól, r>Mint nyög, ordít, jajgat, sír és bömböl, r>Fákat tép ki és hajókat tördel, r>Életet fojt, vadat és embert öl; r>Háború van most a nagy világban, r>Isten sírja reszket a szent honban. r>Húzd, ki tudja meddig húzhatod, r>Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot, r>Sziv és pohár tele búval, borral, r>Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal. r>r>Kié volt ez elfojtott sohajtás, r>Mi üvölt, sír e vad rohanatban, r>Ki dörömböl az ég boltozatján, r>Mi zokog mint malom a pokolban, r>Hulló angyal, tört szív, őrült lélek, r>Vert hadak vagy vakmerő remények? r>Húzd, ki tudja meddig húzhatod, r>Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot, r>Sziv és pohár tele búval, borral, r>Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal. r>r>Mintha ujra hallanók a pusztán r>A lázadt ember vad keserveit, r>Gyilkos testvér botja zuhanását, r>S az első árvák sirbeszédeit, r>A keselynek szárnya csattogását, r>Prometheusz halhatatlan kínját. r>Húzd, ki tudja meddig húzhatod, r>Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot: r>Sziv és pohár tele búval, borral, r>Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal. r>r>A vak csillag, ez a nyomoru föld r>Hadd forogjon keserű levében, r>S annyi bűn, szenny s ábrándok dühétől r>Tisztuljon meg a vihar hevében, r>És hadd jöjjön el Noé bárkája, r>Mely egy uj világot zár magába. r>Húzd, ki tudja meddig húzhatod, r>Mikor lesz a nyűtt vonóbul bot: r>Sziv és pohár tele búval, borral, r>Húzd rá cigány, ne gondolj a gonddal. r>r>Húzd, de mégse, - hagyj békét a húrnak, r>Lesz még egyszer ünnep a világon, r>Majd ha elfárad a vész haragja, r>S a viszály elvérzik a csatákon, r>Akkor húzd meg ujra lelkesedve, r>Isteneknek teljék benne kedve. r>Akkor vedd fel ujra a vonót, r>És derüljön zordon homlokod, r>Szűd teljék meg az öröm borával, r>Húzd, s ne gondolj a világ gondjával. r>
Kincses ládáimat r>zuhanó pöröllyel szétzúzom r>Váraim tornyát dörgő ágyúval r>szétlövetem r>A romokra ülök r>gondolkodni az életemről: r>Milyen furcsa volt! r>Két nagy lila szem volt, r>melyre ráeresztem r>pilláimat. r>Méh volt: r>méze volt, fulánkja volt. r>Rózsa volt: r>illata volt, tövise volt. r>Gyertya volt: r>fénye volt, füstje volt, r>Milyen furcsa volt! r>r>1927-1928r>
Gergely pápa az időnek r>Baján úgy segíthetett, r>Hogy tízet egy esztendőnek r>Napjából számkivetett; r>Ha ez igy menne sorba, r>Hány idő lenne csorba? r>r>Ha éltemen végignézek, r>Csak elijjedek tőle r>Magam is, hogy mennyi tízek r>Esnének ki belőle, r>Mellyek e jó hazának r>Hasznára nem valának. r>r>Hanem azzal mégis végre r>Magamat megnyugtatom, r>Hogy a közös segítségre r>Vólt mindég akaratom; r>Ha mikor nem kellettem, r>Én arról nem tehettem. r>r>De tudtam mindég érzeni, r>Hogy kellene igazán r>És haszonnal segíteni r>E bajban forgó hazán; r>S ha többet nem tehettem, r>Legalább kesergettem. r>r>Használtam is, megesmérem, r>Mikor hogy tőlt, ha kellett, r>Buzgott is és folyt is vérem r>Érdemes hazám mellett; r>Hogy ennyit is tehettem, r>Boldogságom érzettem. r>r>Olykor, midőn a felkentek r>Helikon tetejére r>Zengedezni lanttal mentek r>Nyelvünk dícséretére, r>Én kenetlen, dudában r>Dícsértem a pusztában. r>r>Ha más hazánk óltárára r>Ökröt vagy bakot vágott, r>Áldozatul tettem arra r>Én is egy-két virágot; r>S hogy többet nem tehettem, r>Rá csillagot festettem. r>r>Többre nem is számlálhatom r>Éltem arany számait, r>De majd ha megtalálhatom r>A nagy titok kúlcsait, r>Újra nyíló életem r>Hasznosabban tölthetem.r>
Anyám, az arcod úgy tüzel most r>S könnyeidet rejtegeted: r>Vajjon mi van édes apámmal? r>Megint beteg? r>r>Vagy fejét szomorun lehajtva r>Búsul egy hideg sztrájk-tanyán? r>Mi lesz velünk és mindig így lesz, r>Édes anyám? r>r>Nem, kis lyányom, nem lesz így mindig, r>De te ne búsulj, de dalolj, r>Már készül a te boldogságod r>Tán valahol. r>r>Kis lyányom, szörnyü ez az Élet, r>Csupa örökség s csupa vád. r>A te jövődért izzad, harcol r>Édes apád. r>
Már új utálatok se jönnek, r>Nagy csapások meg nem csufolnak, r>Kopott, silány, hivatlan vendég r>Penészes portámon: a Holnap r>S roskadott vállamon: az Élet. r>Csodálkozom, mikor beszélek, r>Vagy mást merek unt szóra hozni r>És hogy még tudok csodálkozni. r>Néha, ütötten, mintha várnék r>S táncol előttem halvány-halkan r>Futós időkből néhány táncos, r>Zárt szemű és hűlt lábú árnyék. r>Ezekkel is már leszámoltam, r>Csak voltak ők és én is voltam r>Táncok korában, hős időben. r>Csak olykor-olykor ébredeznek r>Egy-egy versfaló, messzi nőben, r>Kiktől bókokat hoz a posta, r>Kik unalomból kalandozva r>Verik meg a vén kapus várat. r>Egy szemrehányás, késett zokszó, r>Elhalt hangu baráti kérdés r>Jön-jön még s több váltó-lejárat. r>És siratás, keserű száj-íz, r>És a »mi lesz?-re vállat vonva r>És nézvén látni nem akarni, r>Kergült a szív és az agy lomha. r>Böngészem a hirlapok sorját, r>Semmit se bánok, őrzök, értek. r>Ürülnek a boros edények r>Íz, szomjuság és mámor nélkül, r>Se nem dühödik, se nem békül r>Közömbös, borult, szegény lelkem. r>Küldött az Élet: megfogadtam, r>Parancsokat rótt: teljesítvék, r>Kérdezett és íme: feleltem.r>
