Idő 
Értékelés 
Értékelés Az életnek hasznát csak azok aratják, r>Kik magokat ebben mélyen nem avatják. r>Aki e világon nem él e világnak, r>Boldogtalanságát tartsa boldogságnak. r>Nem célom az Isten kezeit gúnyolni, r>Nemes alkotmányát rútúl ócsárolni, r>Momussal nem kötök gáncsot munkájába, r>Isteni hatalma tágas piacába; r>De hogy a bűn már ezt Babylonná tette, r>Illő s nagy okosság elfutni mellette. r>Ezt becsűljük-é hát, ki nem becsűl minket, r>Lábával tapodja minden érdemünket? r>Ki az indúlatok rejtekit kinézi, r>S adományját ahhoz szabja és intézi, r>Akinek a szívét izzasztja és rázza r>A nagyravágyásnak szerelme s hagymázza? r>Az égig nőtt arany hegyekre vezeti, r>És onnan adózó bányákra űlteti. r>Minden bujaságra ingerlő dolgokkal r>Bíztat, mint megannyi gyújtó kanócokkal. r>Mit ád a szerencse, a világ kockája, r>Annak is, akinek messze ér pálcája? r>A férgek rágják ki a selymet s tafotát, r>Egy sárház váltja fel a gazdag palotát. r>Lássad e világnak csalárd mesterségét, r>Hogy titkolja minden dolog kicsinységét. r>Ennek oly múlandó minden ajándéka, r>Mint a nappal látszó testeknek árnyéka. r>Csak név a méltóság, nem valóságos rang, r>Hogy szembe uralják az embert, csupa hang. r>A bujaságot is jobbnak nem találom, r>Ez is csak egy halált hozó, rövid álom. r>A főldet tapodod, felnéz ábrázatod, r>Az ég a te hazád, azzal azt mutatod. r>Csak azért lettünk-é, hogy szenvedjünk, tűrjünk, r>Itt légyünk és járjunk, ételt, italt szűrjünk? r>Hát itt van a határ, többet nem reménylünk, r>Az oktalan barmok sorsa közös vélünk? r>De hisszük, lelkünket más, jobb élet várja, r>Bár testünket a sír kebelébe zárja. r>Vesszen hát magának e világi élet, r>Noha ezt megvetni nem kevés ítélet. r>De senki a szívét ehhez ne ragassza, r>A halált vagy a más életet válassza. r>Itt a példa; ez az, akinek holt teste r>Magának nyugvásúl ez helyet kereste. r>Ez az, akit hívok tanúbizonyságnak, r>Ki e világon élt, nem élt e világnak: r>És mint a vízben is látszanak csillagok, r>Holott az ég bóltján függenek ők magok: r>Úgy is látszott itt, de oda felhágott, r>Hol az Úr készített néki boldogságot. r>Életét csak annak szentelte és adta, r>Aki a keresztért fiának fogadta. r>Ez az igaz atya, e' hágy örökséget r>Fiainak. amely soha nem ér véget. r>- - - - - - - - atyja, mely nevezet r>Még ma is sokakba kedves emlékezet! r>- - - - - - - - fogadta méhében, r>E' nevelte híven erőtlenségében. r>Ennek gondja alatt jutott az időre, r>Melyben alkalmatos volt a jegygyűrűre. r>Szóllana, az áldás függ mintegy a nyelvén, r>De nem szólhat, az Úr szele érdekelvén. r>Végső tekintete, végső sóhajtása r>Kedves magzatinak egy summás áldása. r>- - - - - - - - - - - - - hív párja r>- - - - - - - - asszony is megvárja. r>Várja, hogy atyai áldásod vehesse, r>Utólsó csókodnak lehessen részesse. r>Néked elég áldás nagyérdemű férjed, r>Ezt Isten különös gondjának esmérjed. r>Ez a szent ház egyik megmaradt Atlássa, r>Oskolánk oszlopa, oktató Pallása; r>Ez a Palladium, ezzel áll fel Trója, r>Míg ezáltal Isten javunkat megója. r>Ezért sóhajtásink párázati mennek r>Királyi székihez az erős Istennek, r>Hogy a nyavalyákat tiltsa tőle messze, r>És drága életét sokáig terjessze. r>Utolsó áldását adja - - - - - - r>- - - - - - - - - - - - - társának. r>Leányi hűségét néki is esmérte, r>Kivánja, az egek hogy áldják meg érte. r>Légyen az Úr gondja éltetek védelme, r>Hogy a történettől ne légyen sérelme; r>Végre pályátokat midőn elfutjátok, r>Oda juthassatok, ahol van atyátok. r>Már ti eltörődött tagok, nyúgodjatok. r>Ti pedig, szomorú felek, vígadjatok, r>Hogy jó atyátoknak teste mikor meghűlt: r>Lelke a boldogok hazájába repűlt.r>
Én is éltem... vagy nem élet r>Születésen kezdeni, r>És egynehány tized évet r>Jól-rosszul leküzdeni? r>Én is éltem... az a sajka r>Engem is hányt, ringatott, r>Melyen kiteszi a dajka r>A csecsemő magzatot. r>r>Első nap is oly borultan r>Hajola reám az ég! r>S hogy nevetni megtanultam, r>Sírni immár jól tudék; r>Sohase birám teljébe' r>Örömeim poharát; r>Az ifjuság szép kertébe r>Vas korláton néztem át. r>r>Félve nyúltam egyszer-máskor r>Egy rózsát szakasztani: r>Késő volt - a rázkodáskor r>Mind lehulltak szirmai. r>Keresém a boldogságot, r>Egy nem ismert idegent: r>Jártam érte a világot - r>S kerülém ha megjelent. r>r>Vágytam a függetlenségre, r>Mégis hordám láncomat, r>Nehogy a küzdés elvégre r>Súlyosbitsa sorsomat: r>Mint a vadnak, mely hálóit r>El ugyan nem tépheti, r>De magát, míg hánykolódik, r>Jobban behömpölygeti. r>r>Álmaim is voltak, voltak... r>Óh, én ifju álmaim! r>Rég eltüntek, szétfoszoltak, r>Mint köd a szél szárnyain. r>Az az ábránd - elenyészett; r>Az a légvár - füstgomoly; r>Az a remény, az az érzet, r>Az a világ - nincs sehol! - r>r>Nem valék erős meghalni, r>Mikor halnom lehetett: r>Nem vagyok erős hurcolni r>E rámszakadt életet. r>Ki veszi le vállaimról... r>De megálljunk, ne, - ne még! r>Súlyos a teher, de imhol r>Egy sugár előttem ég. r>r>Szende fényü szép szövetnek, - r>Mely egyetlen-egy vigasz, - r>Szerelemnek, szeretetnek r>Holdvilága! te vagy az. r>Elkisérsz-e? oh, kisérj el - r>Nincs az messze - síromig; r>S fátyolozd be derüs éjjel r>Aki majd ott álmodik! r>
Halljátok csak, mik nem történtenek velem! r>Mulattató lesz tán; mert tárgya szerelem. r>r>Hétköznap-életem fásító gondjait r>Lerázni, a minap kedves sétálni vitt. r>Bolygék a főváros lármás utcáiban, r>(Mert csak tolongás, zaj között vagyok vigan. r>A természet nyugodt magányos rejtekén r>Magamba szállok, és elkomorodom én. r>De utcákon, holott, mint a champagnei bor r>Az élet, a sürgő világ pezsegve forr; r>Utcákon a lélek percenként újat lát, r>S nem fonja komolyan az eszmék fonalát. r>Itt enyelegve lejt virágos kocsiján r>A víg szórakozás, a szép könnyelmü lyány.) r>r>Jártam föl és alá. A tiszta égi bolt r>Magasról küldte le a napsugár-mosolyt; r>De a forróságon koronként enyhite r>Szelid, lágy fúvalom nyájas lehelete. r>Tarkán hullámozott mindenfelé a nép, r>Gyönyörködött szemem száz- meg százfélekép. r>Előttem itt pompás úrhintó roboga, r>Amott nyikorgott rosz napszámos-talyiga. r>............................................... r>
Téged keresnek szemeim, r>Csak tégedet, szerelmem! r>S mindenkit látnak szemeim, r>Épen csak tégedet nem! r>Ne látnám többé a napot, eget, r>Csak láthatnálak, lelkem, tégedet! r>r>Oh istenem, te nélküled r>Milyen rideg az élet! r>Inkább lennék fáradt madár, r>Mely sivatagba téved, r>Hol nincs számára hűs lomb, hűs patak, r>Csak forró föveny, forró sugarak.r>
