Idő 
Értékelés 
Értékelés Undok, füstös tűz-cafatokban r>Hullott reád a nyomoruság r>S az iszonyat, ez a vad husáng, r>Veri búsan lelked tetőjét r>S félek, hogy eloltja a fájást, r>Óh, fájás, fájj tovább és jobban. r>r>Neked a tűzvész már az élet. r>A félrevert harangos napok, r>Kínok, tébolyok és haragok, r>Végső szándék, hamvadás-hajnal r>S jaj neked, ha elfogy a fájás, r>Lobogj, égj, fájj, mert másképp véged.r>
Itt volna hát a szent, a várt Szélvész, r>Tespedt tavat mely fenékig zavar? r>Alázását ki oly bűnösen tűrte, r>Lázad hát már az Élet alágyűrtje, r>A tanitó, a legrababb magyar? r>r>Gyújtatott lelkek víg mécsesének, r>Ott, hol Sötét ül várost és falut r>S hol eped fényért cellák milliója, r>Magyar sivatag magyar tanitója r>Rabok között rabként senyvedt, aludt. r>r>Bús ébredők! a naphoz az arccal, r>Pusztul ez ország s az idő repül r>S kik hivattatok vezérül a népnek, r>Ne maradjatok gyáva csőcseléknek: r>Úri gazságok jobbágy őreül. r>r>Ha itt a Szélvész, szívet elébe, r>Ha itt az óra, verjen hangosan: r>Szélvész verte, szép, nagy szívekre vár itt r>Egy sötét ország, melynek páriáit r>Nem mentheti már, csak szélvész-roham. r>r>S ha itt van már a szent, a várt Szélvész, r>Köszöntjük ezt a zárka-nyitót. r>Lelkünknek fényét ezer éve orzák, r>Kapja meg végtén szegény Magyarország r>A szabaditó magyar tanitót.r>
Végsője is szalad lihegve r>Kiméráim régi sorának r>S szökött katonákért most kapok r>Bebocsáttatást a szivekbe. r>r>Hát nem oly vad a sok vad álom? r>Föloldozást kap szenvedőjük? r>Jó szivek, hát, im, itt »a költő r>S mult álmai - én már utálom. r>r>Valahová későn felértek, r>Multam egy véres hegy csucsára, r>Már csak multat és verset kaptok: r>Egy idegen kacag felétek. r>r>Örök lesz nem-találkozásunk, r>Mert késtétek nyomom örökkön r>S mert jajaimnak és magamnak r>Halállal is más lesz a másunk. r>r>Halál után is ki-kikelve r>Lobogó új és új alakban r>Előletek úgy rohanok majd, r>Miként eddig: későn szivelve. r>r>Jó szivek, ti cammogó nullák, r>Kikkel be vágytam találkozni, r>Óh, jaj; miként lettünk egymásnak r>Örökké elvált csillag-hullák.r>
I. r>r>Valamikor labdatéren r>Hét fiuk ha összekaptunk sorshuzáson, r>Ki az az egy nem osztozó r>Labdaverő boldogságon, r>Ki az az egy, ki ne játsszon, r>Engem dobott ki a sors, r>Mindig engem, mindig engem. r>r>Kövér könnyel, sóvár vággyal r>Víg hat körül leskelődtem, ténferegtem. r>Most is, most is víg hat körül, r>Kik nem hatan: százan, ezren r>Labdát vernek víg-feledten, r>Csak úgy kussoltat a sors, r>Mindig engem, mindig engem. r>r>II. r>r>Ni, most a labdatéren r>Milyen gyorsak a fiúk r>És még szebben kacagnak, r>Miként a régi hatok. r>Milyen, milyen szent volna r>Utódomat meglelni, r>A kitudott, kis senkit, r>Fölösleges nem-játszót r>És szólni hozzá vigan: r>»Fiacskám, meglátod majd, r>Lesz egy nagy labdajáték r>S ott te leszel a vezér, r>Repülsz, miként a labda r>S rikoltsz, mint egy víg rigó r>S ha majd nagyon elfáradsz, r>Keresed a hatokat, r>Keresed s nem találod: r>Így van ez jól, fiacskám. r>Régi hét fiuk közül, r>Íme, engem tartott meg r>A fő-fő Labdaverő r>S a többit szépen, ifjan r>Kiverte a játékból.« r>Igy szólnék utódomhoz. r>De bár bejártam százszor r>A régi labdateret, r>Nem lelem, nem találom. r>Talán más most a világ, r>Nincs játékból kitudott r>Csenevész, sárga fiú. r>Pedig, nagy Labdaverő, r>Én titkos, nagy Jehovám, r>Úgy szeretném az ilyet r>Mindet összegyüjteni r>S egy vígságos játékban r>Egy utolsót játszani.r>
Ha egy szép élet vágyát őrzöd, r>a múlttal nem szabad törődnöd r>s mindig úgy tégy, ha veszteség ér, r>minthogyha újjászülten élnél, r>Mit akar? – kérdd meg minden naptól. r>és minden nap felel majd akkor: r>Tetteidnek tudjál örülni, r>más tetteit tudd megbecsülni, r>főként ne gyűlölj egy embert se, r>s a többit hagyd az Úristenre.r>
