Idő 
Értékelés 
Értékelés I. r>r>Evoé, Élet, be gyönyörű ősz jött, r>Talán legszebbik ősze a világnak, r>Ma mosoly-csokrát szórom szét a számnak, r>(Megint virul e búra görbedett): r>Evoé, Nap, nincsen baj égen-földön. r>Evoé, Vágy, a Mind igazolója: r>Él az Élet s az Élet nem beteg. r>Csuklástól csókon-megistenülésig, r>Élet, ma hallom csengőn a szavad: r>Nem milliónyi ilyen-olyan ember, r>De Ember az Isten igérete r>S míg ember él, minden győzve halad r>Teljesülésig, mit csak ember élt r>S a legkülömbek szent vágy-zászlait r>Továbbviszik a legkülömb maradtak r>S Halál nincs a legfurcsább vágyra itt. r>Evoé, Élet, be gyönyörű ősz jött. r>r>II. r>r>Ma belül és hősön élnek a hősök, r>Igaz romlása nincsen semminek, r>Az ősz megint csiklandós-szomorú, r>Ragyogásos, nagy szivek a mezők r>S ragyogásos, nagy mezők a szivek. r>S ha fájtak a tikkadt, ősi legendák, r>Hát új legenda kerül, ami lázaszt. r>Talál a Vágy új legyűrnivalót, r>Rettegő bút és aggodalmat százat r>S a vígságos, hatalmas Úr előtt r>Az Élet mit örömföldbe vetett r>Ma is drága és ma is szeretett, r>Bár egy magyarul is megkötött sorsra r>Minden egyéb ezerszer könnyebb volna, r>De él az Élet s be gyönyörű Ősz jött. r>r>III. r>r>Támadjatok föl, jólfigyelő ősök: r>Én tömeg-Mának nem adtam magam, r>Nekem az Ember egy folytonos ember r>S nekem semmi ma sem vigasztalan. r>Most épitem vulkánokra a fészkem, r>De fajtámra is mostan figyelek r>S most hiszem el, hogy elhinni szabad, r>Hogy milliókért élhet egy-nehány. r>Dajka-nóták és tanító szavak r>Fölzuhognak biborban egybeforrva: r>Sohse vághat rosszat az Ember sorsa: r>Ím, tábor vagyok gőgben, egyedül, r>(Be jól van - vélem - minden, ami van) r>Szívem napos, víg rétként elterül r>(Hallom, hogy az egész föld dübörög r>És átkozódnak, kik máskor imáznak): r>Ma mosoly-csokrát szórom szét a számnak, r>Evoé, Élet, be gyönyörű ősz jött. r>
Midőn orcáink ragyogni fájnak r>S szégyeljük már önnön-sugarunk: r>Jönnek a vén orcátlanok. r>Ezt üzenem Költőcske Mihálynak. r>r>Szegény, kicsi, megvadított ember, r>Ott a petyhüdt, csúf Béga körül, r>Milyen nagyon szomoru lény r>Evvel a bús szívvel, félelemmel. r>r>Hogy irigylem az ifju merőket, r>A győzelem víg gyermekeit r>Kiknek gáncsot ily ellen ád, r>Fiaimat, az új verselőket. r>r>Föl, föl, fiuk, hóditóan szállnak r>A ti bátor, új dalaitok. r>Ti már ne is üzenjetek r>Szegény, öreg Költőcske Mihálynak.r>
Pucér mellemet vágyom betakarni r>Felhőkkel mint az őszi, csöndes Ég, r>Ne táncoljon tovább az Élet rajta: r>Most már hadd jöjjenek a mesék. r>r>Száz méter lenne borotvált szakálam, r>Öreg az ajkam, fogam is hibás: r>Olyan kicsi tenger lett a szivemből r>S olyan nagy az Óperenciás. r>r>Hát megpróbálom magam befelhőzni, r>Szólni magamról unott a dolog, r>Gyűl és dohog őszi mese és felhő, r>Burkolt mellemre rágomolyog. r>r>Volt egyszer, sokszor, volt talán ezerszer, r>Hét mérföldes csizmáju hős, derék r>Királyfi, ki szabad mellel elindult r>És, himm-hámm, elnyelték a mesék.r>
Egy Szent Lélek nevű kereskedő r>Egykor sürgős, nagy rendelést adott. r>Jövünk száz sarkából a világnak r>Villámmal, gőzzel, szekérrel, gyalog. r>r>Tevékkel vágtuk át a Szaharát, r>Drága portékánk részben megavult. r>De Szent Lélek már ezt így kivánta: r>Egy kicsi Jövő, egy kicsi Mult. r>r>Buddha, Mózes, Jézus éltek velünk: r>Igemálhákkal rakott az agyunk. r>Miként igérted, vedd át az árut, r>Fizess, Szent Lélek, éhesek vagyunk. r>r>Oh, mi, szegény, szomoru kupecek, r>Eszmék vivői, büszke Szolonok. r>Krőzusok élnek víg dőzsöléssel r>S a mi kincsünk és sorsunk: a homok. r>r>Hosszú tíz nap volt: sok ezer éves. r>Hazudtak minden Pünkösd hajnalán. r>Tüzes nyelvekre, meleg aranyakra r>Rászolgált immár ez a karaván. r>r>Becsületes, részeg, okos fejünk r>Mindig másért fáj. Megejti a Szó r>S úgy futunk el ön-boldogságunknál, r>Mint szép tájnál bamba kéjutazó. r>r>Elherdáljuk a vérünk és inunk, r>Minket kezdettől jégeső mosott, r>Földet szereznek, bankót csinálnak r>Sok ezer év óta az okosok. r>r>Hajh, Szent Lélek, nem vár a karaván, r>Éppen elég volt az eszme-evés. r>Viharverten és sakáltépetten r>Várjuk: jöjjön hát a kitöltetés. r>r>Fizess, Szent Lélek. Sok volt egy kicsit r>Ez a bús, bolond, ingyen-szerelem. r>Ím, megérkeztünk s véres árnyékok r>Cikkáznak rózsás Pünkösd-reggelen.r>
Fenn lengő hold! nézd, mint kínlódom, r>Mondd meg nekem, hol fekszem én? r>Ágy-é, amelyben hánykolódom, r>Vagy a koporsó az szintén? r>Nem? Csónak ez, mely, jaj, a kétes r>Remény és biztos félelem r>S az élet és halál setétes r>Hullámjain lebeg velem. r>r>Fojtó szirokkóknak hevétől r>Asznak tüdőhólyagjaim, r>S a kriptáknak fagyos szelétől r>Borsódznak minden tagjaim. r>Szívem megett egy láthatatlan r>Kéznek nyila bélőve áll, r>S mellem csontboltján irgalmatlan r>Sarkával rúgdos két halál. r>r>Hová ütődöm a habokba? r>Haj! mely szörnyű hányattatás! r>Most a cupressusos partokba, r>Hol rémlet űl s jéghallgatás; r>Majd a túlsó part lejtőjébe, r>Honnan barátság szózatit r>Hallok a plátánok berkébe, r>S örömszerszámok hangzatit. r>r>Innen savanyú ázótjokkal r>Pusztás barlangok fojtanak; r>Amonnan kerti balzsamokkal r>Hígabb szellők újítanak. r>Fúlok, lehellek; fázom, gyúlok, r>Vagy egy kivégez már, vagy más, r>Ájúlok, érzek és ocsúlok: r>Haj! mely szörnyű hányattatás!... r>r>Ki vagy te, ki hószín leplekbe r>Felém mosolyogva közelítsz r>S a partról e szagos berekbe r>Áldott jobbodon felsegítsz? r>Te, főldi biztossa az égnek, r>Arany gyógyúlás! Te a nagy r>És bőlcs teremtő tehetségnek r>Halandó leánya! te vagy. r>r>Te illetéd rózsás újjoddal r>Mellyemnek rokkant bóltjait, r>S elindítád pillantásoddal r>Az élet dobbanásait. r>Már lelkem új phoenix módjára r>A lángok közzűl éledez; r>S gyengűl újjom pattanására r>Kis lantom újra zengedez. r>r>De te repűlsz? mind tűnnek, mennek r>Minő derűlés ez, nagy ég? r>Sándorffym űl ágyamnál... s ennek r>Köszönhetem, hogy élek még? r>Zendűlj, ekhózz, esti csendesség! r>A hálá engem dalra ránt. r>Telj bé, kettős szent kötelesség, r>Az orvos és barát eránt!r>
