Idő 
Értékelés 
Értékelés Szólt a fiú: "Kettő, vagy semmi!" r>És kártya perdül, kártya mén; r>Bedobta... késő visszavenni: r>Ez az utolsó tétemény: r>"Egy fiatal élet-remény." r>r>A kártya nem "fest", - a fiúnak r>Vérgyöngy izzad ki homlokán. r>Tét elveszett!... ő vándorútnak r>- Most már remény nélkül, magán -- r>Indúl a késő éjszakán. r>r>Előtte a folyam, az új hid, r>Még rajta zászlók lengenek: r>Ma szentelé föl a komoly hit, r>S vidám zenével körmenet: r>Nyeré "Szűz-Szent-Margit" nevet. r>r>Halad középig, hova záros r>Kapcsát ereszték mesteri; r>Éjfélt is a négy parti város r>Tornyában sorra elveri; - r>Lenn, csillagok száz-ezeri. r>r>S amint az óra, csengve, bongva, r>Ki véknyan üt, ki vastagon, r>S ő néz a visszás csillagokba: r>Kél egy-egy árnyék a habon: r>Ősz, gyermek, ifju, hajadon. r>r>Elébb csak a fej nő ki állig, r>S körülforog kiváncsian; r>Majd az egész termet kiválik r>S ujjonganak mindannyian: r>"Uj hid! avatni mind! vigan." r>r>"Jerünk!... ki kezdje? a galamb-pár!" r>Fehérben ifju és leány r>Ölelkezik s a hídon van már: r>"Egymásé a halál után!" r>S buknak, - mint egykor igazán. r>r>Taps várja. - "Most a millióson r>Van a sor: bátran, öregem!" - r>"Ha megszökött minden adósom: r>Igy szökni tisztesebb nekem!" r>S elsímul a víz tükre lenn. r>r>Hivatlanul is jönnek aztán r>A harmadik, a negyedik: r>"Én a quaternót elszalasztám!" r>"Én a becsűletet, - pedig r>Viseltem négy évtizedig." r>r>S kört körre hány a barna hullám, r>Amint letűnnek, itt vagy ott. r>Jön egy fiú: "Én most tanúlám r>Az elsőt; pénzem elfogyott: r>Nem adtak: ugrom hát nagyot!" r>r>Egy tisztes agg, fehér szakállal, r>Lassan a hídra vánszorog: r>"Hordozta ez, míg birta vállal, r>A létet: mégis nyomorog! - r>Fogadd be, nyílt örvény-torok! r>r>Unalmas arc, félig kifestve - r>Egy úri nő lomhán kikel: r>"Ah, kínos élet: reggel, estve r>Öltözni és vetkezni kell!" r>Ezt is hullámok nyelik el. r>r>Nagy zajjal egy dúlt férfi váza r>Csörtet fel és vigyorgva mond: r>"Enyém a hadvezéri pálca, r>Mely megveré Napleont!" r>A többi sugdos: "a bolond!..." r>r>Szurtos fiú ennek nyakába r>Hátul röhögve ott terem r>S ketten repűlnek a Dunába: r>"Lábszijjra várt a mesterem: r>No, várjon, míg megkérlelem!" r>r>"Én dús vagyok" kiált egy másik r>S élvezni többé nem tudom! -" r>"Én hű valék a kézfogásig r>S elvette Alfréd a hugom'!" r>Eltűnnek mind, a járt uton. r>r>"Párbajban ezt én így fogadtam: r>Menj hát elül, sötét golyó!" -- r>"Én a szemérmet félrehagytam, r>És íme, az lőn bosszuló: r>Most vőlegényem a folyó. -" r>r>Igy, s már nem egyenkint, - seregben, r>Cikázva, némán ugranak, r>Mint röpke hal a tengerekben; r>Vagy mint csoportos madarak r>Föl-fölreppenve, szállanak. r>r>Órjás szemekben hull e zápor, r>Lenn táncol órjás buborék; r>Félkörben az öngyilkos tábor r>Zúg fel s le, mint malomkerék; r>A Duna győzi s adja még. r>r>Néz a fiú... nem látja többé, r>Elméje bódult, szeme vak; r>De, amint sűrübbé, sűrübbé r>Nő a veszélyes forgatag: r>Megérzi sodrát, hogy ragad. r>r>S nincs ellenállás e viharnak, - r>Széttörni e varázsgyürüt r>Nincsen hatalma földi karnak. - r>Mire az óra egyet üt: r>Üres a híd, - csend mindenütt. r>
Látom kelet leggazdagabb virányit, r>A természetnek virág-háremét, r>S a napnak rózsaszínű szempilláit: r>Hasadt felhő mosolygó peremét; r>Látok homályos pálmaligetet, r>Hol a szellő rejtélyesen susog, r>És énekel fényes madársereg... r>Madarak? vagy tán zengő csillagok? - r>- Látok nagy hegyről egy kék szigetet r>A tenger és a messzeség ölében; r>Körűlem ősz van, amott kikelet. r>Vándorló darvak úsznak át az égen r>Az őszbül a tavaszba, és utánok r>Elküldi a szív minden vágyait, r>S e vágy talán még jobban boldogít, r>Mint ha ott volnék, ahol lenni vágyok. - r>- Látok mesés, holdfényes éjszakát, r>Az élet alszik, a halál viraszt: r>A légen szellemek suhannak át, r>Ruháiktól megrezzen a haraszt; r>Nem alvilági rémes szellemek: r>Boldog halottak, kik lejöttenek r>A holdsugárok arany fonalán r>Csillagjaidból, mennyei magasság, r>Hogy kedveseiket meglátogassák, r>S hogy ajkaikra csókolják talán r>Az édes álmat, melyben lelkeik r>Az ég üdvét előre érezik. r>Látok mindent, mi sohasem a szemnek, r>Csak a sejtésnek látható az éjben... r>S mindezt két szemben látom: kedvesemnek r>Sötét világú, ábrándos szemében. r>
Világdöntő kacajra r>Nyilnék meg ajakam, r>Ha olyan szörnyüképen r>Nem szégyelném magam; r>Mindeddig azt hittem, hogy én r>Okos emberként ragyogok, r>Pedig nem volt s nincs s nem leszen r>Oly tökfilkó, mint én vagyok! r>r>Előre-hátra engem r>Az élet hányt-vetett, r>Epedve szomjazám már r>A nyúgodt életet; r>S mit tettem? megházasodám, r>Hogy kipihenjem magamat... r>Házasság s nyugalom! van-e r>Ennél bolondabb gondolat? r>r>S barátim miattam r>Aggódtak rémesen, r>Hogy vélem együtt szépen r>Majd lantom is pihen, r>Mivel szélnek kell fujnia, r>Hogy zugjon a fák levele, r>S szélcsendben ugy hallgat, miként r>A fák, az ember kebele. r>r>Kérlek, kedves barátim, r>Hogy ne aggódjatok, r>Mint eddig nem hallgattam, r>Eztán sem hallgatok, r>Sőt még majd nem is győzitek r>Végighallgatni lantomat... r>Házasság s nyugalom! van-e r>Ennél bolondabb gondolat? r>
Miért tekintesz be szobámba? r>Kiváncsi hold! r>Nem úgy foly már itt a világ, mint r>Hajdanta folyt. r>r>Egykor ha pillantásod hozzám r>Betévedett: r>Látád a szívben meg nem férő r>Lángéletet. r>r>Bú, kedv között élet-halálra r>Látál csatát, r>De győzedelmeskedni a bút r>Nem láthatád. r>r>Ez akkor volt, - ha megtekinted r>Most arcomat, r>Azt vélheted: tükörben látod r>Tenmagadat. r>r>Hideg vagyok és szótalan, mint r>- Ahonnan jő r>E hidegségem, szótlanságom, - r>A temető. r>
Szolgáltam én Mars uramnál r>És Thalia kisasszonynál, r>Mégpedig nagy tiszteletben... r>Ott elcsaptak, itt elszöktem. r>r>Gyalogoltam kutyamódon, r>S jártam négylovas hintókon. r>Tisztitottam más csizmáját, r>S tisztitá az enyimet más. r>r>Kujtorogtam szomjan-éhen, r>Egy helyen száraz kenyéren r>Rágicsáltam, más helyen meg r>Tejbe-vajba fürösztöttek. r>r>Volt már ágyam a mezetlen r>Föld, kietlen rengetegben; r>Háltam ismét cifra ágyon, r>Finom patyolat-párnákon. r>r>Megemeltem a sipkámat r>Szolgabíró hajdujának, r>S én előttem hajtogatták r>Magokat a szolgabírák. r>r>Szobalyány is szégyelt volna r>Velem jőni karonfogva, r>Máskor ismét úri hölgyek r>Pillantásomért epedtek. r>r>Drága, ékes uj ruhám volt, r>S volt ruhámon folt hátán folt, r>Zöldre raktam sárgát, kéket... r>Szent atyám, be tarka élet! r>
