Idő 
Értékelés 
Értékelés Megsebheté s földúlta szívem r>Sok veszteség, sok fájdalom; r>Az élet is gyötrelmes, únott r>Teherré lőn már vállamon. r>r>Ohajtozám: boldog, ki nyugszik...! r>De késve jő a csendes est, - r>Mi tart, hogy önként menj eléje? r>Hogy ami nyom, terhel: levesd? r>r>Készen valék, s im hallom a szót: r>Hajítsd el a tőrt - küzdj s remélj! r>Csak gyáva hal meg; - élni: inger r>Annak, ki férfi, a veszély! r>r>Lassan gyógyító balzsamával r>Várd az időt, az éveket: r>Midőn ismét békét nyer a sziv, r>S a vérező seb béheged. r>r>Van a letünt bánatban is kéj; r>Szint nyernek a megélt bajok; r>Az elvonult zápor nyomában r>Kicsiny, de tiszta csepp ragyog... r>r>És én maradtam, - küzdve, várva, r>Mig a hullám duzzadt, esett! r>Most is hiven küzdök, remélek, r>De maholnap a sírhoz érek: r>- S még mindig hordom a sebet!
Rossz útra tévedtem, világ csúfja lettem. r>Szép út állt előttem, de nem azt követtem; r>Nem adok, nem hajtok semmit a világra, r>Bolond célok után rohanok zihálva, r>Bolond célok után álmodozva, balgán - r>Így beszélnek rólam minden utca sarkán, r>- Édes anyám, lelkem, r>Sirasson meg engem. r>r>Sirasson meg engem, szerencsétlen lettem, r>Azok tettek azzá, akiket szerettem. r>Üres lett a szivem, üres lett utánok, r>Betöltötték kínzó, messze űző álmok. r>Álmok rabja lettem, csak álmokért élek, r>Egy mámoros álom lett nékem az élet, r>- Édes anyám, lelkem, r>Sirasson meg engem. r>r>Tudom, hogy szeretett, tudom, hogy szeret még, r>Pedig én dúltam fel nyugodalmát, csendjét, r>Énbennem csalódott, értem fáj a lelke, r>Én pedig rohanok balga küzdelembe r>Diadalt aratni. Milyen dőre álom, r>Pedig hozzá kötve életem, halálom! r>- Édes anyám, lelkem, r>Sirasson meg engem. r>r>Igazságért küzdök, tudom, hogy hiába; r>De ha harcba szólít szívem minden vágya, r>Mit tehetek róla? Tán az örök végzet r>Rótta rám e kínos, bús kötelességet r>S én csak mint vak eszköz teljesítem s várom, r>Mig kidülök s lesz más, ki helyembe álljon, r>- Édes anyám, lelkem, r>Sirasson meg engem. r>r>Eladtam már magam, nem magamnak élek, r>Nyugalmat, pihenést már nem is remélek, r>Lelkem lett a küzdés, szívem lett az álmom, r>Szívemet keresem, amíg megtalálom, r>Egy új Ahasvérként bolyongok örökre, r>Míg lerogyom holtan egy útszéli rögre, r>- Édes anyám, lelkem, r>Sirasson meg engem.
Van az életben egy-egy pillanat, r>Erősnek hisszük szerfelett magunkat. r>Lelkünk repül, száll, magával ragad, r>Bús aggodalmak mindhiába húznak. r>Csalóka álmok léghajóján r>A vihar szépen fellegekbe tüntet, r>Míg lenn a földön kárörvendő, r>Gúnyos kacajjal röhögnek bennünket. r>r>Van az életben egy-egy pillanat, r>Hogy nem várunk már semmit a világtól, r>Leroskadunk bánat terhe alatt, r>Szívünk mindenkit megátkozva vádol. r>Míg porba hullva megsiratjuk, r>Mi porba döntött - sok keserü álmunk, r>Nincs egy szem, amely könnyet ejtsen, r>Míg testet öltött fájdalmakká válunk. r>r>Ez a mi sorsunk, mindörökre ez, r>Szivünk a vágyak tengerén evez, r>Hajónkat szélvész, vihar összetépi, r>De egy zord erő küzdelemre készti. r>Bolyongunk, égünk, lelkesedve, vágyva, r>Nincs egy reményünk, mely valóra válna, r>Míg sírba visz az önvád néma átka.
A jövőnek szép reményit r>Dúlja bennem a való, r>S föltünendő napjaimnak r>Fénye már borong s csaló. r>Hé! ti veszni tért koromnak r>tikosan költ csillagi. r>Merre visztek? Vak hevemmel r>Ki fog sorsot osztani? r>Évek hogyha elhaladtak, r>Vissza sem tekíntenek, r>Másolatlan megy folyások r>És azokkal mindenek. r>De ti szánatlan keservim r>Szüntelen mért gyötretek r>E sebes szív érzeményit? r>Tán hogy sírba űzzetek. r>Nem! - Tovább is élni enged, r>Élni, búban sínleni, r>Lételemnek alkotója, r>S a halállal küzdeni. r>Zordon álmok éjjelenként, r>Nappal üldöz a való. r>Képzetimnek tengerében r>Minden engem furdaló.
E néhány dalban ifjuságom, r>Minden szép álmom eltemetve. r>Csak a könny van még a szemembe', r>Elszállt sok édes, balga álmom. r>r>De mégis, míg az örök este r>Reám borultát félve várom, r>Dalokba olvadt ifjuságom r>Hadd jusson még egyszer eszembe. r>r>Még egyszer... s aztán durva lábon r>Taposni a hervadt virágon r>Jöjjön el hát, jöjjön az élet. r>r>E néhány dal megőriz téged, r>Ezerszer szent édes emléked, r>Hervadt virágom: ifjuságom!...
