Idő 
Értékelés 
Értékelés Adom tudtára mindazoknak, r>Kiket tán sorsom érdekel, r>Hogy tiszta látkörét jövőmnek r>Sötét, nehéz köd lepte el. r>Eddig Thalia papja voltam, r>Most szerkesztő-segéd leszek. r>Isten veled, regényes élet! r>Kalandok, isten veletek! r>r>Szép élet a szinészi élet, r>Ki megpróbálta, tudja jól, r>Bár ellene a balitélet r>Vak órjásának nyelve szól. r>Hogy én lelépek a színpadról, r>Szívem nagyon, nagyon beteg - r>Isten veled, regényes élet! r>Kalandok, isten veletek! r>r>Igaz, hogy ottan a rózsának r>Sokkal nagyobb tövise van, r>De oly rózsákat, mint ott nőnek, r>Máshol keresni hasztalan. r>Mindezt szivemben igazolják r>Két évi emlékezetek. r>Isten veled, regényes élet! r>Kalandok, isten veletek! r>r>Mert nem lesz már nekem kalandom; r>Pedig e nélkül a világ r>Előttem úntató, kietlen, r>Egyalakú, nagy pusztaság. r>Ki egy országon átfuték, most r>Egy kis szobában űlhetek - r>Isten veled, regényes élet! r>Kalandok, isten veletek! r>r>De sorsom egykor még ezt mondja, r>Ha majd rám megbékülve néz: r>"Eredj, ahonnan számüzélek, r>Légy ami voltál, légy szinész!" r>Hát addig is, mig újra, elzárt r>Mennyországomba léphetek: r>Isten veled, regényes élet! r>Kalandok, isten veletek! r>
Az élet a zsibárusok világa, r>Egy hangos vásár, melynek vége nincs. r>Nincs semmi tán, melynek ne volna ára, r>Megvehető akármi ritka kincs. r>Nincs oly érzés, amelyből nem csinálnak r>Kufár lélekkel hasznot, üzletet; r>Itt alkusznak, amott már áll a vásár, r>A jelszó mindig: eladok, veszek!... r>r>Raktárra hordják mindenik portékát, r>Eladó minden, hogyha van vevő: r>Hírnév, dicsőség, hevülés, barátság, r>Rajongás, hit, eszmény és szerető. r>Aki bolond, holmiját olcsón adja, r>Az okos mindig többet nyer vele, r>A jelszó: egymást túl kell licitálni, r>Ádáz versennyel egymást verve le! r>r>A szív az üzlet leghitványabb tárgya r>S eladják mégis minden szent hevét. r>Akad vevő rá, egymást licitálja, r>Hogy a holmit atomként szedje szét. r>Folyik a vásár harsogó zsivajban, r>Az egyik kinál, másik meg veszen, r>Csak néhol egy-egy végképen kiárult, r>Kifosztott lélek zokog csendesen. r>r>Egy-két bolond jár-kél a nagy tömegben, r>Bolondok bizton, balgák szerfelett, r>Eddig az ő példájukat követtem, r>Ezután én is másképpen teszek, r>Lelkem, szívem kitárom a piacra, r>Túladok én is minden kincsemen... r>...De nincs erőm ily nyomorulttá válni, r>Óh, nincs erőm, én édes Istenem!... r>
Sötét folyó, r>honnan fakadsz? r>Sötét folyó, r>meddig szaladsz? r>Sötét folyó, r>hová szakadsz? r>r>Sötét falú, r>vízparti kép. r>Senki se szól, r>semmi se lép, r>alvó falú, r>alszik a nép. r>r>Sötét falú, r>felejts, aludj, r>te csak aludj! r>Virraszt a víz, r>aludj, aludj. r>r>Ó, életem, r>honnan fakadsz? r>Ó, életem r>meddig szaladsz? r>Jaj, életünk, r>hova szaladsz? r>r>Nagy hallgatás, r>mély, mint a sír. r>Halk csobogás, r>bús, mint a sír. r>Most messziről r>Valaki sir. r>r>Valaki sír, r>ágyán forog. r>Mindenki sir r>és hánytorog. r>Mindenki sir, r>Zokog, zokog. r>r>Sötét sirás r>honnan fakadsz? r>Nehéz sirás r>miért fakadsz? r>Szakadó könny r>meddig szakadsz? r>r>1932r>
... Élni való minden élet, r>Csak magadnak hű maradj r>Veszteség nem érhet téged, r>Hogyha az lész, ami vagyr>
Édes átok: r>Utolsó napig és hajszálig r>Gyermek-szemmel r>Nézni a világot. r>r>Újra-újra r>Megborzaszt az emberi rosszság, r>Szepegéssel r>Borzalomba fúlva. r>r>Kérded, kérded: r>Mért nem vagyunk mind tiszták és jók? r>S jön a válasz r>S a választ nem érted. r>r>Jön a válasz r>S úgy hallgatod, mint riadt gyermek r>S reszketsz, mint fa, r>Félig-zöld és száraz. r>r>S szólsz: bús kincsem, r>Te, szakadatlan, vén gyermekség, r>Úgy imádlak: r>Egyebem úgysincsen.r>
