Idő 
Értékelés 
Értékelés Vállat-vető minden vállal, r>Kis halállal, nagy halállal, r>Sok igazzal és sok állal, -: r>Szürke Sorsom mindig vállal. r>r>Mindig vállal: egyszer élek, r>Sohasem leszek cseléded, r>Nem-kért Élet, bolond Élet r>És nem leszek ellenzésed. r>r>Szép az Élet, ha sugárzik, r>Szép az Élet, hogyha másik, r>Szép az Élet, ha hibázik r>S szép a Halál, ha sírt ás itt. r>r>Szép, hogyha vén, léha kedvem r>Elfut szerte-növekednem r>S hogyha utánam már belengem r>S hogyha már nem látnak engem. r>
Mint a bolond csillag, futok. r>Föld alá, vagy mennybe jutok? r>Mi lesz holnap, nem kérdem én: r>megállok a föld peremén. r>r>Ott állok meg, ahol a vég, r>ahol a futásból elég, r>hol jégbe fagy a fürge szán, r>a regény végső oldalán. r>r>Éljen a bor! Éljen a fény! r>Búcsuzik egy korhely legény, r>búcsuzik és kacag, kacag r>tanitványai alszanak, r>r>mint Krisztuséi Golgotán r>(hisz ő is Krisztus volna tán, r>sokan követték és szerették, r>mégis keresztre feszítették.) r>r>Életem, már mi közöm véled!? r>Milyen is lesz a másik élet? r>Akit kérdeznek, megfelel. r>A Sorsunkat vállalni kell. r>r>Előttem lángaranyba forr r>a régi szín, a régi bor. r>...Az élet konkoly és ocsu... r>Hurrá, ez is legénybúcsú!!! r>r>1927. július 29.r>
I r>r>Éltem, de magamat önkényt eltemettem, r>Lágy álmot fúva rám létemnek angyala, r>Szép volt a sír, melyben halva szenderegtem, r>Most királyi nők is díszt kapnak általa. r>Az óra jött s íme kívánt hajnalánál r>Feltörtem a zárt, hogy nyerjek más életet, r>Arany szerelem várt boltom ajtajánál, r>S mosolygván, hajh, újabb halálra vezetett! r>r>II r>r>Gyámkar ápolgatta szűlőm gyöngeségét, r>Mégis lángzó erőt szívtam hű kebelén, r>Erőszak dúlta fel szép formám épségét, r>S kínoztatás után tömlöcre szálltam én. r>Habzó bánatim közt míg erőtlenb voltam, r>Küzdöttem feltörni méltatlan záromat: r>Erőm virágában nyugvásra hajoltam, r>S kedvre hozom, akik szerzék rabságomat. r>Mégis megemlítvén sorsom durvaságát, r>Gyakran bút árasztok a vigyázatlanon, r>S bár felgyújtom olykor az észnek világát, r>Tüzem többszer reá vad sötétséget von. r>De sok száz okozott károk ellenére, r>Becsem e világon nem talál végzetet, r>S az aggkor, mely már most megvettetést ére, r>Nekem készít nagyobb s nagyobb tiszteletet. r>r>III r>r>Én sebes, én lassú, most tiszta, meg újra borongó, r>Más jár, foly, röpül, áll, nem teszem egyiket is. r>Nyúgottól keletig, s dél s észak messze határin r>Útazom én, mégis rejtve szem és fül elől. r>Nincs formám, mégis sok ezer rajzol le naponként r>Nincs terhem, mégis fontra vetett sok ezer. r>Tömlöcben s rabság kötelén bár létem adassék, r>Mégis örökre szabad nem tudom én mi az úr r>r>IV r>r>Egykoron egy leplet szöttem, szép, csínos, alatta r>Bár mi nagyot gondolj, kis dolog ami hever. r>Szűk lepel és könnyű, mégis, bármekkora légyen, r>Nem lebbentheti fel testi erő sohasem. r>Egy éles nézést ha tehetsz, elfoszlik azonnal, r>Kétes homályt vet rád, gyönge szemed ha vagyon. r>r>V r>r>Erőm s tanácsom nincs, ezrekkel r>Mégis vezérként hordanak, r>Fennküzdell szárnyam a szelekkel, r>Lábamhoz hősek hullanak. r>Esküdte nékem szent hűségét r>Az ifjúság délceg sora, r>Kíséri pályám messzeségét r>A gráciák könnyzápora. r>Szerencse s hír nyomban követnek, r>Vesztőre vesztem mocskot hoz, r>S a nyertes hűv emlékezetnek r>Szentelve nyújt oltárihoz. r>r>VI r>r>Egy volt, csak egy, akit szerettem, r>Nem volt fiú, nem volt leány, r>Miatta létem elvesztettem, r>Mert engem balszerencse hány. r>Röpűltem őt forrón ölelnem, r>A régvárt óra volt jelen, r>De forróbb volt ő mint szerelmem, r>S halálra égtem hirtelen. r>r>VII r>r>Tükör vagyok, de nem szobád falán, r>Forrás vagyok, de nem zöld fák alatt, r>Ablak vagyok, de nem látsz rajtam által, r>Csillag vagyok, de nincsen kék egem. r>Mint barna felhőn múló vész után r>Boltos szivárvány nyúgoszik fölettem. r>Nincs ajkam, és mégis mosolygok én, r>Nincsen szavam, mégis kérlelni tudlak, r>Esőzöm, égek, bíztatok, fenyítek. r>r>VIII r>r>Van egy, ki nincs; s az én vagyok. Nekem r>Nincs kezdetem, nincs végem is soha, r>Nem láthat engem ember, sem nem hallhat, r>Nem is tapinthat test és forma nélkül, r>Lélektelen, megfosztva mindenektől, r>Im így vagyok, szegény, rideg s üres, r>S mégsem szegény, nem is rideg s üres, r>Mert név s dolog nem is lehet sajátom. r>Kinek belőlem áll csak gazdasága, r>Megvettetett bujkál az a világon, r>S ki nem tud mást csak engem, elméjében r>Örök sötétség vette trónusát. r>Én nem vagyok sehol, szükség reám r>Nincsen, nem is volt és nem is leszen, r>Mégsem lehet nélkűlem nyelv s beszéd, r>Ámbár jelentéssel nem bír nevem. r>Találd mi légyek, és ha feltalálsz, r>Vedd azt jutalmul, ami én vagyok. r>r>IX r>r>Ég nem vagyok, de csillagim ragyognak; r>Kert nem vagyok, s virúl a rózsa rajtam; r>Tűz nem vagyok, s lángolhatok, hevítek. r>Örök havat látsz halmaim felett, r>S nem olvad az, bár forrjon is hevem. r>Gyöngéd alakra képez a természet, r>Fegyvert sem ád, mégis szivet lövellek, r>S vérző sebekkel tépem kebledet. r>De gyakran, ah, ha győztem, győzetem, r>Rabom valál s raboddá kelle lennem, r>S az életet veled futom keresztűl. r>Te karjaidban ápolsz engemet, r>Hiában, én majd lassan hervadok, r>S újabb virág kél nyomdokim felett, r>És benne képed hű mását leled. r>r>X r>r>Néma vagyok, siket is, s izenet hordásra szorított r>Mégis az emberi faj. Nemde fonák viselet? r>Nincs karom és ajkam, mégis kell vinni sok ízben r>Mondd ki minő módon? csókokat és ölelést. r>Csókol hűv szeretőd engem, s keblére szorongat, r>S légy bár féltékeny, nincs harag érte reám. r>Egy hiba van bennem, félénk vagyok és kis erőszak r>Megrendíti keblem, s titkaidat kinyitom. r>r>XI r>r>Fegyvert s oltalmat nekem is bár rendele sorsom, r>Gyászos ajándékát nékie nem köszönöm. r>Fegyverem a harcon szükség elvetni magamtól, r>S nem vehetem többé vissza, s keservem elöl. r>r>XII r>r>Kettőből leszen egy, kettőből vedd el az egyet r>Nem leszen egy többé, mondd ki minő csuda ez? r>r>XIII r>r>Lesz, ha vagyon; ha leend, megszűnik lenni: ha volna, r>Úgy nem lenne, mesém nem, de találni való. r>r>r>r>r>1821 r>r>* A Talányok megfejtése: r>r>r>I. A selyemhernyó. r>II. A bor. r>III. A gondolat. r>IV. A feledés. r>V. A zászló (a hírnév). r>VI. A lepke és a láng. r>VII. A szem. r>VIII. A semmi. r>IX. Leány, nő, anya. r>X. Levél. r>XI. A méh. r>XII. Egy pár (?). r>XIII. A megfejtés.r>
A te ernyődnek kies alkonyában r>Andalog szívem, Helikon leánya! r>Álmaim tündér ligetit te hímzed r>Bájos ecsettel. r>r>A szökő Hórák mosolyogva lengnek r>Büszke hullámin magas énekednek, r>S halhatatlanság koszorúi nyílnak r>Könnyű nyomokban. r>r>Megszeged reptét az örök tünésnek; r>Néma hamvvedrek mohait biborral r>Fested, és a bús ravatalba fényes r>Életet öntesz. r>r>A derék tőled nyeri szíve bérét. r>Hector és Alcíd dalod égi szárnyán r>Hágtak a Dörgő palotája ázur- r>Bércein által. r>r>A te berkedben szedi laurus-ágát r>Théba föntzengő koszorúsa, Pindár r>És az ömlő lant fejedelme, Flaccus r>S Lesbos alakja. r>r>Mély sugallásod kiemelt magamból, r>Sátorod csendes kebelébe intett, r>Hol Kazinczydnak keze szent örömmel r>Nyújta borostyánt; r>r>S Léthe áradt rám! elenyészik a föld, r>Lelkes élettel ragad édenébe r>Delius, s mellem magasabb erőkkel r>Kezd dagadozni. r>r>[1809]r>
Óh, mely nagy az oly ember bóldogsága, r>Kinek igazán gyűlt minden jószága; r>Ki híven jár a magáé körűl, r>És a hamisan jöttnek nem örűl. r>Bóldog, aki az álnok nyereségre r>Átkot mer kérni, felnézvén az égre, r>És kinek jó lelkiismérete r>Útján mégyen szüntelen élete. r>r>De jaj! akinek az Isten törvénnye r>Nyilván mondja, hogy hamis keresménnye! r>Romlást okoz felebarátjának, r>Kárhozatot gyűjt önnönmagának. r>Jaj annak, kinek szerzett gazdagsága r>Csalárd lelkének tanúbizonysága, r>Kit elhagyott lelkiesmérete, r>S a baromhoz hasonló élete. r>r>Óh Isten! áldd meg foglalatosságom, r>Melyben szent tetszésed által nem hágom; r>Vezéreld hozzád vágyó lelkemet, r>Hogy tőled várjam nyereségemet; r>Azt tartván hasznos vevésnek, adásnak, r>Melyben nem csaltam s kárt nem tettem másnak, r>Melyért szent orcádnak ítélete r>Előtt nem bánt lelkem esmérete.r>
