Idő 
Értékelés 
Értékelés Kincses ládáimat r>zuhanó pöröllyel szétzúzom r>Váraim tornyát dörgő ágyúval r>szétlövetem r>A romokra ülök r>gondolkodni az életemről: r>Milyen furcsa volt! r>Két nagy lila szem volt, r>melyre ráeresztem r>pilláimat. r>Méh volt: r>méze volt, fulánkja volt. r>Rózsa volt: r>illata volt, tövise volt. r>Gyertya volt: r>fénye volt, füstje volt, r>Milyen furcsa volt! r>r>1927-1928r>
Gergely pápa az időnek r>Baján úgy segíthetett, r>Hogy tízet egy esztendőnek r>Napjából számkivetett; r>Ha ez igy menne sorba, r>Hány idő lenne csorba? r>r>Ha éltemen végignézek, r>Csak elijjedek tőle r>Magam is, hogy mennyi tízek r>Esnének ki belőle, r>Mellyek e jó hazának r>Hasznára nem valának. r>r>Hanem azzal mégis végre r>Magamat megnyugtatom, r>Hogy a közös segítségre r>Vólt mindég akaratom; r>Ha mikor nem kellettem, r>Én arról nem tehettem. r>r>De tudtam mindég érzeni, r>Hogy kellene igazán r>És haszonnal segíteni r>E bajban forgó hazán; r>S ha többet nem tehettem, r>Legalább kesergettem. r>r>Használtam is, megesmérem, r>Mikor hogy tőlt, ha kellett, r>Buzgott is és folyt is vérem r>Érdemes hazám mellett; r>Hogy ennyit is tehettem, r>Boldogságom érzettem. r>r>Olykor, midőn a felkentek r>Helikon tetejére r>Zengedezni lanttal mentek r>Nyelvünk dícséretére, r>Én kenetlen, dudában r>Dícsértem a pusztában. r>r>Ha más hazánk óltárára r>Ökröt vagy bakot vágott, r>Áldozatul tettem arra r>Én is egy-két virágot; r>S hogy többet nem tehettem, r>Rá csillagot festettem. r>r>Többre nem is számlálhatom r>Éltem arany számait, r>De majd ha megtalálhatom r>A nagy titok kúlcsait, r>Újra nyíló életem r>Hasznosabban tölthetem.r>
Anyám, az arcod úgy tüzel most r>S könnyeidet rejtegeted: r>Vajjon mi van édes apámmal? r>Megint beteg? r>r>Vagy fejét szomorun lehajtva r>Búsul egy hideg sztrájk-tanyán? r>Mi lesz velünk és mindig így lesz, r>Édes anyám? r>r>Nem, kis lyányom, nem lesz így mindig, r>De te ne búsulj, de dalolj, r>Már készül a te boldogságod r>Tán valahol. r>r>Kis lyányom, szörnyü ez az Élet, r>Csupa örökség s csupa vád. r>A te jövődért izzad, harcol r>Édes apád. r>
Már új utálatok se jönnek, r>Nagy csapások meg nem csufolnak, r>Kopott, silány, hivatlan vendég r>Penészes portámon: a Holnap r>S roskadott vállamon: az Élet. r>Csodálkozom, mikor beszélek, r>Vagy mást merek unt szóra hozni r>És hogy még tudok csodálkozni. r>Néha, ütötten, mintha várnék r>S táncol előttem halvány-halkan r>Futós időkből néhány táncos, r>Zárt szemű és hűlt lábú árnyék. r>Ezekkel is már leszámoltam, r>Csak voltak ők és én is voltam r>Táncok korában, hős időben. r>Csak olykor-olykor ébredeznek r>Egy-egy versfaló, messzi nőben, r>Kiktől bókokat hoz a posta, r>Kik unalomból kalandozva r>Verik meg a vén kapus várat. r>Egy szemrehányás, késett zokszó, r>Elhalt hangu baráti kérdés r>Jön-jön még s több váltó-lejárat. r>És siratás, keserű száj-íz, r>És a »mi lesz?-re vállat vonva r>És nézvén látni nem akarni, r>Kergült a szív és az agy lomha. r>Böngészem a hirlapok sorját, r>Semmit se bánok, őrzök, értek. r>Ürülnek a boros edények r>Íz, szomjuság és mámor nélkül, r>Se nem dühödik, se nem békül r>Közömbös, borult, szegény lelkem. r>Küldött az Élet: megfogadtam, r>Parancsokat rótt: teljesítvék, r>Kérdezett és íme: feleltem.r>
Az életnek hasznát csak azok aratják, r>Kik magokat ebben mélyen nem avatják. r>Aki e világon nem él e világnak, r>Boldogtalanságát tartsa boldogságnak. r>Nem célom az Isten kezeit gúnyolni, r>Nemes alkotmányát rútúl ócsárolni, r>Momussal nem kötök gáncsot munkájába, r>Isteni hatalma tágas piacába; r>De hogy a bűn már ezt Babylonná tette, r>Illő s nagy okosság elfutni mellette. r>Ezt becsűljük-é hát, ki nem becsűl minket, r>Lábával tapodja minden érdemünket? r>Ki az indúlatok rejtekit kinézi, r>S adományját ahhoz szabja és intézi, r>Akinek a szívét izzasztja és rázza r>A nagyravágyásnak szerelme s hagymázza? r>Az égig nőtt arany hegyekre vezeti, r>És onnan adózó bányákra űlteti. r>Minden bujaságra ingerlő dolgokkal r>Bíztat, mint megannyi gyújtó kanócokkal. r>Mit ád a szerencse, a világ kockája, r>Annak is, akinek messze ér pálcája? r>A férgek rágják ki a selymet s tafotát, r>Egy sárház váltja fel a gazdag palotát. r>Lássad e világnak csalárd mesterségét, r>Hogy titkolja minden dolog kicsinységét. r>Ennek oly múlandó minden ajándéka, r>Mint a nappal látszó testeknek árnyéka. r>Csak név a méltóság, nem valóságos rang, r>Hogy szembe uralják az embert, csupa hang. r>A bujaságot is jobbnak nem találom, r>Ez is csak egy halált hozó, rövid álom. r>A főldet tapodod, felnéz ábrázatod, r>Az ég a te hazád, azzal azt mutatod. r>Csak azért lettünk-é, hogy szenvedjünk, tűrjünk, r>Itt légyünk és járjunk, ételt, italt szűrjünk? r>Hát itt van a határ, többet nem reménylünk, r>Az oktalan barmok sorsa közös vélünk? r>De hisszük, lelkünket más, jobb élet várja, r>Bár testünket a sír kebelébe zárja. r>Vesszen hát magának e világi élet, r>Noha ezt megvetni nem kevés ítélet. r>De senki a szívét ehhez ne ragassza, r>A halált vagy a más életet válassza. r>Itt a példa; ez az, akinek holt teste r>Magának nyugvásúl ez helyet kereste. r>Ez az, akit hívok tanúbizonyságnak, r>Ki e világon élt, nem élt e világnak: r>És mint a vízben is látszanak csillagok, r>Holott az ég bóltján függenek ők magok: r>Úgy is látszott itt, de oda felhágott, r>Hol az Úr készített néki boldogságot. r>Életét csak annak szentelte és adta, r>Aki a keresztért fiának fogadta. r>Ez az igaz atya, e' hágy örökséget r>Fiainak. amely soha nem ér véget. r>- - - - - - - - atyja, mely nevezet r>Még ma is sokakba kedves emlékezet! r>- - - - - - - - fogadta méhében, r>E' nevelte híven erőtlenségében. r>Ennek gondja alatt jutott az időre, r>Melyben alkalmatos volt a jegygyűrűre. r>Szóllana, az áldás függ mintegy a nyelvén, r>De nem szólhat, az Úr szele érdekelvén. r>Végső tekintete, végső sóhajtása r>Kedves magzatinak egy summás áldása. r>- - - - - - - - - - - - - hív párja r>- - - - - - - - asszony is megvárja. r>Várja, hogy atyai áldásod vehesse, r>Utólsó csókodnak lehessen részesse. r>Néked elég áldás nagyérdemű férjed, r>Ezt Isten különös gondjának esmérjed. r>Ez a szent ház egyik megmaradt Atlássa, r>Oskolánk oszlopa, oktató Pallása; r>Ez a Palladium, ezzel áll fel Trója, r>Míg ezáltal Isten javunkat megója. r>Ezért sóhajtásink párázati mennek r>Királyi székihez az erős Istennek, r>Hogy a nyavalyákat tiltsa tőle messze, r>És drága életét sokáig terjessze. r>Utolsó áldását adja - - - - - - r>- - - - - - - - - - - - - társának. r>Leányi hűségét néki is esmérte, r>Kivánja, az egek hogy áldják meg érte. r>Légyen az Úr gondja éltetek védelme, r>Hogy a történettől ne légyen sérelme; r>Végre pályátokat midőn elfutjátok, r>Oda juthassatok, ahol van atyátok. r>Már ti eltörődött tagok, nyúgodjatok. r>Ti pedig, szomorú felek, vígadjatok, r>Hogy jó atyátoknak teste mikor meghűlt: r>Lelke a boldogok hazájába repűlt.r>
