Idő 
Értékelés 
Értékelés Mit nekem hab? mit nekem vész? r>Én nem félem haragát; r>Kebelemnek pusztaságán r>Száz sirokko rohan át. r>r>Rajta, gyorsan evezőhöz, r>Talpra reszkető legény, r>Bár toronnyá nő a hullám, r>A túlpartra szállok én. r>r>Köd borong ott, sűrű ködnek r>Kétségbarna éjjele, r>Lány, temetve mindörökre r>Légyen emléked bele; r>r>Mely ez égő szerelemmel r>Enyelegve játszhatál, r>Mely hüséget esküvél, és r>Ah mely mégis megcsalál. r>r>Rajta, bajtárs, csüggedetlen! r>Nincsen messze már a part; r>Bár izzadva, férfiszívvel r>Mi kiálljuk a vihart. r>r>Im, mi kép leng a ködéjben? r>Bájoló, mint a tavasz, r>Szőke fürttel - kék szemekkel - r>Hűtelen lány! képed az. r>r>Haj, nélkűle nincsen élet! r>Vissza, izzadó legény, r>Bár Mátrává nő a hullám, r>Vissza - hozzá - szállok én! r>
Csúf emlékek könnyes, vén foglya r>Fölkerültem a vártoronyba: r>Pince-börtönből torony-börtön, r>Hurráh, Nap, én már ezután r>Életem így, magasban töltöm. r>r>Szabad grádics, nyilt kapu csalnak, r>Foszlányai csavargó-dalnak r>S lent a síkon nagy tüzek égnek: r>Jaj, jaj, nem kell, szivem megáll, r>Agyonrémít a szabad élet. r>r>Föl-fölhúzhatnám büszke vállam, r>Billegtethetném vén szakálam, r>Ajkam adhatnám görbe gúnynak: r>Ej-haj, jobb lesz, ha a dacok r>Lelkemben örökre lehúnynak. r>r>Lángolok mégis megkövülten, r>Lidérc-tüzek úsznak körültem, r>Udvarolnak, nem bolondítnak: r>Csuhaj, örvendezz, vén fogoly, r>Hűlt lángu, régi dalaidnak. r>r>Vádat tűrve, kit se vádolva, r>Majd csak elfut az Élet dolga r>S utólszor esvén szerelembe, r>Lalla, magamat szeretőn r>Dőlök a Csodába, a Rendbe.r>
Versemmel hogyha megelégszel r>- Kínáltam úgyis már elégszer - r>Fogadd el: véres, könnyes ékszer. r>r>Ó zordon Szépség, trónusodhoz jöttem, r>Bús koldusod, ki elfáradt szegény. r>Vér-rózsák nyíltak lábom vak helyén, r>De trónusodhoz mégis elvetődtem. r>r>Ó zordon Szépség, mosolyogsz fölöttem r>S hallgatva ülsz a dús Élet hegyén. r>Egy ájult lelket hoztam. Az enyém r>És fölajánlom Néked összetörten. r>r>Örökkön verte mákonyos varázsod, r>Most oly hideg, mint néma mosolygásod. r>S várna reá száz büszke viadal. r>r>Ó hívd életre ápoló szavakkal, r>Illesd meg homlokát meleg ajakkal! r>Ó Szépség, nézz rá: olyan fiatal. r>
Olvastad úgyebár a bibliába' r>Az olajos-korsó történetét? r>Az van megírva róla, hogy hiába r>Ömlött, mert ujra mindig megtelék. r>r>Ez olajos-korsó az élet kéje; r>Azért kacagom a bolondokat, r>Kik alig mártják nyelvöket beléje r>Eszélytelen gazdálkodás miatt. r>r>A bölcs hosszú kortyokban hajtogatja r>E korsó édes nedvét untalan; r>Mért gazdálkodnék? amidőn jól tudja, r>Hogy minden percben ismét tele van. r>
Én is örömre születtem r>Arkádia berkében, r>Rózsapárnán szenderegtem r>Cypris ambrás ölében. r>Az aranyszázad istene r>Pásztorai közé kene. r>r>Ah, de mint az aranyvilág, r>A rózsakor elrepül! r>Olympusra más isten hág, r>S Dodona berke dördül. r>Elvirít a szép kikelet, r>S véle a hesperi liget. r>r>Az enyém is elvirult már! r>Pályám vége közelít; r>Hol a gigászi Örök vár, r>S chaoszában elmerít, r>Mint egy cseppet az óceán, r>Mint egy sóhajtást az orkán. r>r>Légyen álom, légyen bíró, r>Bátran megyek elébe, r>Mint egy elfáradt utazó r>A vadon enyhelyébe. r>Mert ha bíró: nem furdal vád, r>Mert ha álom: nyugalmat ád. r>r>Ember voltam, csak gyarlóság r>Létem fényes bélyege, r>Ha virtusom nem hiúság, r>Forró vérem melege, r>Ha szívem nemesebben vert: r>Önmagában méltó bért nyert. r>r>Sírjak-e, hogy életemet r>Jól használni nem tudtam, r>S legkiesebb ösvényimet r>Álmodozva folytattam? r>Ha ezt újra elkezdhetném: r>Ismét a múltat követném. r>r>Az ifjúság örömeit r>Lelkesedve öleltem, r>De szívem szebb ösztöneit r>Soha bé nem tölthettem. r>Ithakám partját elértem: r>S ah, hazámra nem ismértem! r>r>Úgy éltem, hogy életemet r>Visszaélni ne bánnám, r>Úgy éltem, hogy életemet r>Végezni ne fájlalnám; r>Megcsókolgattam rózsáit, r>Megizzadtam vaspályáit. r>r>Láttam a mosolygó tavaszt, r>Láttam az égető nyárt, r>Láttam minden időszakaszt r>S minden földi láthatárt: r>Ha örök időket élnék, r>Ezeknél többet nem érnék. r>r>Tűnő éltem rövidségét r>Én tehát nem siratom, r>S a jövendő kétes képét r>Előre nem borzadom, r>Minden kornak van istene, r>Nem zúgolódom ellene, r>S kebelemben marasztom. r>r>[1811] r>
