Szófelhő » R » 1036. oldal
Idő    Értékelés
Őseimnek véres kardja r>Fogason függ, rozsda marja, r>Rozsda marja, nem ragyog. r>Én magyar nemes vagyok! r>r>Munkátlanság csak az élet. r>Van életem, mert henyélek. r>A paraszté a dolog. r>Én magyar nemes vagyok! r>r>Jól készítsd, paraszt, az útat, r>Mert hisz a te lovad vontat. r>Csak nem járhatok gyalog. r>Én magyar nemes vagyok! r>r>Tán a tudománynak éljek? r>A tudósok mind szegények. r>Nem irok, nem olvasok. r>Én magyar nemes vagyok! r>r>Van, igaz, egy tudományom, r>Ebben párom ritkán látom: r>Enni, inni jól tudok. r>Én magyar nemes vagyok! r>r>Milyen jó, hogy nem adózok. r>Gazdaságom van, de nem sok, r>S van adósságom, de sok. r>Én magyar nemes vagyok! r>r>Mit törődöm a hazával? r>A hazának száz bajával? r>Majd elmulnak a bajok. r>Én magyar nemes vagyok! r>r>Ősi joggal, ősi házban r>Éltemet ha elpipáztam: r>Mennybe visznek angyalok. r>Én magyar nemes vagyok! r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 5035
Napjaim: koldus, Télbe-hulló, r>Csöndes, elszánt betegek, r>De vidáman zúgnak körültök r>Tavaszi csergetegek r>S futó hó alól zöld kacsint: r>r>Meggondolom, hiszen a láz: láz r>S én mégiscsak roncs vagyok r>S kezdődő Télben várt Tavasszal r>Mindhiában baktatok r>S aligha érek már Tavaszt. r>r>De csergő, friss álmaim vannak r>S tépik Tél-est biborát r>S rohannak utánam kölykökként r>A nyilandó ibolyák: r>Hát hogyha együtt érkezünk?r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 1255
Nézek, nézek kifelé az r>Ablakon, r>Ott merengnek szemeim a r>Silbakon, r>Jár a faköpönyeg mellett r>Föl s alá, r>Méltósággal, mint valami r>Kiskirály. r>r>Sétifikáltam igy én is r>Valaha, r>Merthogy voltam, voltam én is r>Katona, r>Fekete-sárra festett r>Fák előtt r>Villogtattam a hatalmas r>Gyíklesőt. r>r>Izzadtam a dicső borju- r>Bőr alatt, r>Bájos bakancs ékesíté r>Lábamat, r>Szájam szörnyü halberdókat r>Kiabált, r>És söpörtem a kaszárnya r>Udvarát. r>r>Hősi pálya, hősi pálya, r>Gyöngy élet, r>Szégyen rám, hogy számot veték r>Tevéled, r>Hogy letettem cserkoszorúd r>Fejemről, r>Elhajíték puskát, seprőt r>Kezemből. r>r>Hej, de meg is vert az isten r>Engemet, r>Hogy elhagytam a vitézi r>Életet, r>Poéta lett belőlem, csak r>Poéta... r>Ott talán már káplár volnék r>Azóta. r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 2481
Tinti, miért vagy szórakozott? Fecsegő szavaimra r>úgy sem ügyelsz, ahogy én nem ügyeltem a tegnapelőtt egy r>pajtásomra, ki csöndes kávéházi helyünkön r>mérföld-hosszu novellákat duruzsolt a fülembe, r>mig odakünt, odakünt, a csiszolt üvegablakokon túl r>meggypiros-ajku, riszáló-termetü, karcsu-bokáju r>nők libbentek el és habkönnyü ruhájukat íves r>combjukhoz feszitette a babráló, buja szellő r>s bent a szivem már nyugtalanul készült muzsikáló r>versfoszlányok, tündér titkok után iramodni. r>Macska lopódzik az útfélen, hunyorogva figyel ránk. r>Orrod már szimatol, bordád remeg és füled izgul, r>Tinti barátom. Jól tudom én, hogy erős a kisértés r>s hasztalanul kérném, ne rohanj ki azért a világból r>s mondj le miattam ezúttal a hajsza pogány gyönyöréről. r>Jobb, ha veled futok én is. A tétova séta elég volt, r>únom az álmos bandukolást! Gyere, Tintike, fussunk!... r>Megkezdődik a verseny!... Az izmom erős, a tüdőmbe r>zúgva zihálom a friss levegőt. Fiatal vagyok, ifju r>lábam nyilsebes, ifju szivemben az üstökösök vad r>ujjongása nyilallik, az édes öröm lihegése. r>Senki sem oly fiatal ma, bolond és isteni, mint én. r>Senki sem oly fiatal s olyan ostoba, mint te, kutyuskám. r>Szép dolog átszökkenni az életen, átkarikázni, r>átviharozni az ifju mezőkön, az ösztönök útján, r>így szabadon, felelőtlenül. Itt van az árok, előre, r>mélybe le, dombon fel s ujujuj, fel a hegyre, a hegyre r>s túl a hegyen gyémántporral teleszórt levegőben r>rajta, gyerünk, alakunk megnőtt a sötét horizonton, r>fénylik az arcunk, szép kutya-homlokodat ragyogó láng r>íveli körbe, zuhogva sugárzik a mennyei kékfény, r>felkacagó fuvolák, mély kürtök, aranyhegedük víg r>hangjai mellett porzunk át a mezőn, a vakító r>angyali őrség kettős sorfala közt, csak előre... r>szállva, repesve, kifúlva, kigyúlva rohanni előre, r>mígnem a Márvány-Trónus elé dobbanva jelentjük: r>- "Ifjan tértünk színed elé, örök isteni Felség. r>Átnyargaltuk az életet. És megfogtuk a macskát!"r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 2486
A Szajna partján él a Másik, r>Az is én vagyok, én vagyok, r>Két életet él két alakban r>Egy halott. r>r>A Duna partján r>Démonok űznek csúfot velem, r>A Szajna partján álmokba von be r>Százféle, szűz szerelem. r>r>Rákacag Páris r>S a boldog Másik visszakacag, r>Itt röhejes mámorba kerget r>Vijjogó, éji csapat. r>r>Ott szebb vagyok, nemesebb, hősebb, r>Sejtelem-csók minden dalom, r>Szent Cecilia hajol lelkemre r>Álmatagon. r>r>A Duna partján r>Céda lányhoz hajt durva öröm, r>A bor ad álmot r>S a poharamat összetöröm. r>r>Ott: ring lelkem muzsikás alkony r>Szent zsivaján r>S úgy csókolom meg az életet, r>Mint orkideát a Léda haján.r>
Beküldő: versek.eu
Olvasták: 1350