Idő 
Értékelés 
Értékelés Nagy hitvallás a nem-akarás - r>Tán próféta vagyok én. r>De jöhet azért akárki más. r>r>Ha akarnánk, hát ne akarjunk r>(Tán próféta vagyok én) r>Minden gőgöt földbe takarjunk. r>r>A férget el miért tapossam - r>(Tán próféta vagyok én) r>Ugyis elpusztul hamarossan. r>r>Legyen már ez a hitvallásunk r>(Tán próféta vagyok én) r>S a szeretet lesz áldomásunk. r>r>Az Isten szava most újra szól r>(Tán próféta vagyok én) r>Minket hí, emberek, valahol. r>r>A szív jól van csinálva itt benn r>(Tán próféta vagyok én) r>Éljünk! éljünk ebben a hitben. r>r>Gőg, akarás sokakat vitt el r>(Tán próféta vagyok én) r>S minek a fegyver, küzdjünk hittel. r>r>A hit a lélek állomása r>(Tán próféta vagyok én) r>S ez a szeretet hitvallása. r>r>A háború s minden borzalom r>(Tán próféta vagyok én) r>Feküdjék végre ravatalon. r>r>Majd így fogunk nagy nyugtot lelni r>(Tán próféta vagyok én) r>S egymást boldogan megölelni. r>r>Ápoljuk hát a szeretetet r>(Tán próféta vagyok én) r>E dús növényt, mit Isten vetett. r>r>A szeretet az örök élet r>(Tán próféta vagyok én) r>Az akarás mar, kínoz, éget. r>r>Sorsok voltak az akarások r>(Tán próféta vagyok én) r>De elpusztultak, jöttek mások. r>r>S károg fölöttünk Sorsunk, varjunk r>(Tán próféta vagyok én) r>Éljünk, csak éljünk. Ne akarjunk. r>
Mért vagyok én még a világon, ha már r>Átéltem minden szenvedéseket? r>Végeztem pályám... mert hiszen az ember, r>Hogy szenvedjen, csak azért született. r>Mért vagyok én még a világon, hisz már r>Láttam mindent, mi látható van itt; r>Látám a jónak örökös bukását r>S a rosznak örök diadalmait. r>r>Hallottam már az éhezők nyögését r>S dorbézolási kurjantásokat, r>Hallottam már a csalogányt dalolni r>És csörömpölni a rabláncokat. r>Tudom, hogy így volt ezredév előtt s hogy r>Ezred multán is ekkép lenni fog... r>Mindent tudok, mindent hallottam, láttam, r>Hát mért élek még? mért meg nem halok? r>r>Vagy tán valólag a világ nem ilyen? r>Ily szomorúnak én látom csupán? r>Én látom így csak, keresztülnézvén a r>Kétségbesésnek sötét fátyolán? r>Mindegy... elég, hogy én kétségbeestem, r>Elég, hogy én elkárhozott vagyok, r>Hogy engem éles, égő körmeikkel r>Tépnek, szaggatnak a rosz angyalok! r>r>Szakadj meg, szívem! hagyj el engem, élet! r>Fogadj öledbe, mély öledbe, föld! r>Borúlj reám, sír! és te, fergeteg, jőj, r>Hogy rólam a sírhalmot elsöpörd! r>Söpörd el s szórd ki összeporlott csontom, r>S szórd el csontommal hírem-nevemet... r>Ne tudja senki se, hogy egykor ilyen r>Megátkozott teremtmény létezett! r>
Vidám fiúk, kik bornál egyesűltök, r>Közétek bájol engem dalotok. r>Öreg vagyok, de bárha reszket hangom, r>Fogadjatok be, én is danolok. r>A múlt időkről újakat beszélek; r>A vén Panarddal én együtt ivám. r>Bor és dicsőség s szerelem baráti, r>Mosolygjatok az aggastyán dalán. r>r>Mi ez? mind vágytok engem ünnepelni? r>Nemes bor ömlik egészségemért. r>E fogadásra büszke szívem, mely fél, r>Mely attól tart, hogy mást csak szomorít. r>Csak hadd födözzön a vidámság szárnya, r>Idővel úgyis máskép lesztek ám! r>Bor és dicsőség s szerelem baráti, r>Mosolygjatok az aggastyán dalán. r>r>Miként ti most, és is szerelmeskedtem; r>Szólhatnak erről nagyanyáitok. r>Házam, barátim, kedvesim valának, r>Ezek közül már semmit sem birok. r>Emlékeim maradtak meg csak; olykor r>Sohajtok is, ha más nem néz reám. r>Bor és dicsőség s szerelem baráti, r>Mosolygjatok az aggastyán dalán. r>r>Volt vészeinkben több hajótörésem, r>De Frankhon szép egét nem hagytam el. r>Azt a kevés bort, melyet megmentettem, r>Sértett kevélység nem zavarja fel, r>Sőt énekeltem az új szüretekben r>Egykor tulajdon hegyem oldalán. r>Bor és dicsőség s szerelem baráti, r>Mosolygjatok az aggastyán dalán. r>r>Egy elmult kornak régi katonája, r>Mint Nestor nektek nem beszélek én. r>Egész időm, hol fénylett bátorságom, r>Egy harcotokkal fölcseréleném. r>Sőt halhatatlan hősiségtek által r>Egy új zászló mellé csatoltatám. r>Bor és dicsőség s szerelem baráti, r>Mosolygjatok az aggastyán dalán. r>r>Milyen jövendőt biztosít erénytek! r>Éltessük, ifjak, végszerelmemet. r>Szabadságában a világ megújul, r>Jobb napok járnak majd sirom felett. r>Kedves fecskéi ti egy szép tavasznak, r>Hogy lássalak, azért nem távozám, r>Bor és dicsőség s szerelem baráti, r>Mosolygjatok az aggastyán dalán. r>
Csak úgy hivnak: az öreg óra. r>Rokkant vagyok már, vén legény, r>Egyformán tétlen rosszra, jóra, r>Ülök a szekrény tetején. r>Jelzem meggörbült mutatóval r>A jövő-menő perceket, r>Sorsom nagy, álmos, untató dal: r>Csak ketyegek, csak ketyegek. r>r>Lefüggönyözve áll az ablak. r>Pihen a nap már nyugaton, r>Sugarai meg nem zavarnak... r>Itt minden csupa nyugalom. r>Mire is nap ily vén legénynek? r>Jobb annak már az éji hold, r>Úgy érzem néha: nem is élek, r>És álmodom csak, ami volt. r>r>Olyankor vár még némi gond rám, r>Mikor bejön a nagyanyó, r>Leül elémbe alkony-órán, r>Haja fehérlő, mint a hó, r>Felnéz reám bágyadt szemével: r>"Mesélj, no, szépen valamit!" r>S én sorba veszem halk mesével r>Az eltünt évek napjait. r>r>Hej, más volt hajdan, ötven éve! r>Hej, az volt ám a szép idő! r>Termett a bor, a búzakéve, r>Volt búcsú, névnap, esküvő! r>Más voltál te is nagyanyóka: r>Szemed ragyogott, mint a nap, r>Ajkadon csengett, sírt a nóta, r>Virág fonta be hajadat. r>r>Egy napsugaras délutánon r>Itt álltál te s a vőlegény... r>Első szerelem első álom... r>Az első csókot láttam én. r>Az évek lassan szálldogáltak, r>Lassan benépesült a ház - r>Sugara múltán ötven nyárnak r>Az ifjú tábor hol tanyáz? r>r>A gonosz idő hogyan őröl: r>Aki víg volt, most szomorú. r>Temetés lett az esküvőből, r>Virágfüzérből koszorú; r>Meghaltak mind, és eltemettük, r>Ketten mar adtunk: te, meg én r>S el elgondolkodunk felettük r>A szürke alkony idején. r>r>Az én sorsom is más volt hajdan, r>Mig ifjú voltam és vidám: r>Sok cifra betű fénylett rajtam, r>Csupa öröm volt nézni rám. r>Ma már a gépem csupa rozsda, r>Súrlódnak benn a kerekek, r>Aranyozásom rég lekopva r>S az elmúlásról ketyegek. r>r>Nem is marad meg semmi, senki, r>Meghal a szív, a dal s a száj. r>Hogy nékem kell ezt elzengeni, r>Öreg szívemnek jaj, be fáj! r>Nagyanyó! Nekem nincs mit várnom, r>Meghalok szépen teveled... r>Elröppen egy perc... kettő... három... r>Csak ketyegek, csak ketyegek... r>r>1924. február hó 26-ánr>
Csámpás, konok netán ez a világ r>S végbe hanyatlik, kit annyian űztek, r>De élethittel én, üldözött haló, r>Március kofáira és szentjeire r>Hadd szórjam szitkát és dicsét a Tűznek. r>r>Hadd halljék végre olyan magyar szava, r>Ki sohse félt, de most már nem is félhet, r>De kihez bús Hunnia szíkjairól r>Sírjáig eljut, lázítva, bárhova, r>Gőgös grófi szó s piszkos szolgaének. r>r>Vesznem azért kell tán, mert magyar vagyok r>S terhére e föld száz Pontiusának r>S haldoklóan mégis elküldöm magam r>Boldogabb testvéreimnek síromon: r>Az uj, jobb márciusi ifjúságnak. r>r>Testvéreim, nincs nemigaz szavatok r>S százszor többet merhettek, minthogy mertek. r>Békésebb, szebb, jobb, vidámabb, boldogabb r>Életre váltott jussa nem volt soha, r>Mint mai, bús, magyar, ifju embernek. r>r>Úgy nézzetek szét, hogy ma még semmi sincs, r>Csak majmolás, ál-urság és gaz birság r>S mégis, lám, ti vagytok a fiatalok r>S mégis, sír-mélyről látom sikeretek: r>Holnap talán könnyebb lesz a mártírság. r>r>Búsabb az ifjú magyarnál nem lehet, r>Mert él basák és buták közepette, r>Mert hiába lett acélból itt a szív, r>Szép ember szívként szikrázni ha akar: r>A honi rozsda megfogta, megette. r>r>De Tűz és Tűz, én ifjú testvéreim, r>Jaj, a Tüzet ne hagyjátok kihalni, r>Az Élet szent okokból élni akar r>S ha Magyarországra dob ki valakit, r>Annak százszorta inkább kell akarni. r>r>Életet és hitet üzen egy halott r>Nektek fiatal, elhagyott testvérek, r>Az olvasztó Tüzet küldi a hamu r>S láng-óhaját, hogy. ne csüggedjetek el: r>Március van s határtalan az Élet.r>
