Idő 
Értékelés 
Értékelés Az én földem aludni akar, r>Itt most szent, néma árnyak ingnak. r>Engem ideűztek a hegyek, r>Ez az én földem. Itt ütök r>Téli tábort az álmaimnak. r>r>Kék hegyek ködje omlik ide, r>Hóharmatos a tarka avar, r>Az én földem aludni akar: r>Pedig én ide ünnepre jövök, r>Fura lányokkal jövök ide: r>Rózsa-lugas kell, nászágy kell nekünk, r>Hahó, vén alvó, itt megpihenünk. r>Meddő álmok e sápadt némberek, r>Menyasszony mind, az egész sereg, r>Elmúlt a nyár s ez mind nászágyra vár: r>Ködharangok búgnak, zene szól, r>Jön a vőlegény a hegyek alól. r>r>Hideg ez a sík, fátyolos arcú. r>Átgázolom a ködtakarót. Csönd. r>Dobogok lábammal a földön, r>Hiába költöm, hiába költöm: r>Az én földem aludni akar. r>Károgó varjak csapata száll, r>De néma, de csöndes az avar. r>r>Megjöttem. Hallod? Én vagyok itthon, r>Aki rég elment, az a fiad. r>Bomlik a fátyol, reszket a sóhaj, r>A hullafoltos, vén Alvó riad. r>Honnan jössz? A városból jövök, r>Hozzád jövök, már rég hazavágyom. r>És mit akar itt e cifra sereg? r>E cifra sereg? Hát látod te is? r>Ez mind csak álom, néhány nyári álom. r>Forrók, buják, meddők szegények, r>Együtt bolyongtunk, velük élek, r>Nem tudta megáldani sehogy r>Szomjas méhüket a városi nyár, r>Erődért jöttünk a nagy pillanathoz, r>Ez a meddő sereg csodádra vár. r>r>A köd kavargott, rám ült, befedett, r>Átokzsivaj zúgott az avaron: r>Legyetek meddők, így akarom. r>Bomló, beteg vágy nászt itt nem terem, r>Az én síkomon nyílt a szerelem. r>Itt a Jövő az úr a csók felett, r>Itt nyáron szeret, aki szeret. r>Űző vágynak itt nem üt csókos óra, r>Pusztulj innen város beteg lakója, r>Itt szűz világ van, álomnak szaka r>S nem villámfényes nap az éjszaka, r>Betelő a vágy, testes az álom, r>Az élet mindig győz a halálon, r>Itt álom és csók tiszta és egész, r>Utánuk nem láz jő: szent pihenés. r>Itt kínzó láz nem pusztít a sziven: r>A sík ölel, terem és megpihen. r>Az én sík-lelkem benned a lélek, r>Neked nem kellett a sík-élet: r>Szólít a város, várnak a hegyek, r>Én idegennek ágyat nem vetek. r>Bús álmaiddal vándorolj tovább, r>Oda, hol egymás öldöső fele r>A Csóknak és Termésnek istene, r>Oda, hol célja, rendje nincs a csóknak r>S becsük van a magtalan álmodóknak, r>Hol betelő vágy nincs s örök a láz: r>Itt nincs már csók, megérett a kalász. r>r>Kalásztalan, bús lelkem indult, r>Elhalt a ködharangok hangja s a zene r>S én szálltam az álom-lányok csapatával r>A város fele. r>A szárnyam súlyos, szörnyű nesztelen, r>Nézem a várost és nincsen szemem, r>Sírnék: nincs könnyem, szólnék: nincs szavam, r>Csak szállok búsan, némán, magasan: r>Elűzött a földem.r>
Az én földem aludni akar, r>Itt most szent, néma árnyak ingnak. r>Engem ideűztek a hegyek, r>Ez az én földem. Itt ütök r>Téli tábort az álmaimnak. r>r>Kék hegyek ködje omlik ide, r>Hóharmatos a tarka avar, r>Az én földem aludni akar: r>Pedig én ide ünnepre jövök, r>Fura lányokkal jövök ide: r>Rózsa-lugas kell, nászágy kell nekünk, r>Hahó, vén alvó, itt megpihenünk. r>Meddő álmok e sápadt némberek, r>Menyasszony mind, az egész sereg, r>Elmúlt a nyár s ez mind nászágyra vár: r>Ködharangok búgnak, zene szól, r>Jön a vőlegény a hegyek alól. r>r>Hideg ez a sík, fátyolos arcú. r>Átgázolom a ködtakarót. Csönd. r>Dobogok lábammal a földön, r>Hiába költöm, hiába költöm: r>Az én földem aludni akar. r>Károgó varjak csapata száll, r>De néma, de csöndes az avar. r>r>Megjöttem. Hallod? Én vagyok itthon, r>Aki rég elment, az a fiad. r>Bomlik a fátyol, reszket a sóhaj, r>A hullafoltos, vén Alvó riad. r>Honnan jössz? A városból jövök, r>Hozzád jövök, már rég hazavágyom. r>És mit akar itt e cifra sereg? r>E cifra sereg? Hát látod te is? r>Ez mind csak álom, néhány nyári álom. r>Forrók, buják, meddők szegények, r>Együtt bolyongtunk, velük élek, r>Nem tudta megáldani sehogy r>Szomjas méhüket a városi nyár, r>Erődért jöttünk a nagy pillanathoz, r>Ez a meddő sereg csodádra vár. r>r>A köd kavargott, rám ült, befedett, r>Átokzsivaj zúgott az avaron: r>Legyetek meddők, így akarom. r>Bomló, beteg vágy nászt itt nem terem, r>Az én síkomon nyílt a szerelem. r>Itt a Jövő az úr a csók felett, r>Itt nyáron szeret, aki szeret. r>Űző vágynak itt nem üt csókos óra, r>Pusztulj innen város beteg lakója, r>Itt szűz világ van, álomnak szaka r>S nem villámfényes nap az éjszaka, r>Betelő a vágy, testes az álom, r>Az élet mindig győz a halálon, r>Itt álom és csók tiszta és egész, r>Utánuk nem láz jő: szent pihenés. r>Itt kínzó láz nem pusztít a sziven: r>A sík ölel, terem és megpihen. r>Az én sík-lelkem benned a lélek, r>Neked nem kellett a sík-élet: r>Szólít a város, várnak a hegyek, r>Én idegennek ágyat nem vetek. r>Bús álmaiddal vándorolj tovább, r>Oda, hol egymás öldöső fele r>A Csóknak és Termésnek istene, r>Oda, hol célja, rendje nincs a csóknak r>S becsük van a magtalan álmodóknak, r>Hol betelő vágy nincs s örök a láz: r>Itt nincs már csók, megérett a kalász. r>r>Kalásztalan, bús lelkem indult, r>Elhalt a ködharangok hangja s a zene r>S én szálltam az álom-lányok csapatával r>A város fele. r>A szárnyam súlyos, szörnyű nesztelen, r>Nézem a várost és nincsen szemem, r>Sírnék: nincs könnyem, szólnék: nincs szavam, r>Csak szállok búsan, némán, magasan: r>Elűzött a földem.r>
Pharao, Élet, örök Nagyúr! r>Egy rabszolgád fohászkodik hozzád - r>Bocsáss, ha szava átokba fúl. r>r>Örök piramis-bábelt rakunk, r>Csókokkal tapasztjuk, aggyal vakoljuk, r>S italod vérünk, mámorunk. r>r>Jaj, érte csak én káromollak, r>Bús proletárod, - ó nyomorult Élet! r>Mások vígan vasárnapoznak. r>r>De nem bánom, víg vígan fusson, r>Én erős karral kicsikarom tőled r>Csakazértis az ősi jussom. r>r>Élet, Élet nyögve kivánlak r>És öblös mellel hymnusodat zengem, r>Futottam már, de most kivárlak. r>r>Jöttem hozzád - most még bilinccsel: r>Ó, hogyha néha riadok is tőled - r>Nagyuram, Élet ne taszíts el! r>
Megpendítem hónapok multával r>Még egyszer szerelmi lantomat; r>Még ez egyszer, egyszer és utószor, r>Mert ezentúl hangot ő nem ad. r>r>Nem pazarlom én többé leányra r>Dalaimat, érzeményimet. r>Érzéketlen bábak a leányok, r>Szívet és dalt nem érdemlenek. r>r>Nem beszél vak indulat belőlem; r>Csendes elmém, higgadt szózata. r>Megszűnt már a vész, mely nem viszonzott r>Szerelmem kínjából támada. r>r>Tiszta szemmel nézek a jövőbe, r>Nem lebeg rajt szenvedély köde. r>Mely előlem annyi szép virányt, de r>Annyi puszta tájt is elföde. r>r>Tiszta szemmel nézek a jövőbe, r>Jaj de mit lát, mit lát ott szemem? r>Azt, hogy nincs már semmi szépet látnom... r>Nincs barátság, nincs ott szerelem! r>r>Egyedűl, e roppant nagy világtól r>Elhagyatva, szeretetlenűl, r>Máriusként, aki számüzötten r>Egy országnak omladékin űl! r>r>Nem lehet, hogy én még nem szeressek, r>És hogy engem ne szeressenek! r>Bármily hideg a világ: szívem még r>Nem fagyott meg, szívem még meleg. r>r>Lesz leány még, kell leánynak lenni, r>Aki éreztesse majd velem, r>Hogy áldás az átkos élet, melyben r>Van egy percnyi boldog szerelem! r>
Ez már aztán az élet! r>Az egész éven át r>Föl és alá kószálom r>A két magyar hazát. r>r>Vándorlok Magyarország r>Dicső térségein r>S testvére, a szép Erdély r>Regényes bércein. r>r>Rónákról nézek távol r>Hegyek tetőire, r>És hegytetőkről nézek r>Távol rónákra le. r>r>Füvetlen fátlan puszta r>S vad erdős rengeteg r>Szép panorámaképen r>Előttem ellebeg. r>r>Ott városok harangja, r>Itt mezei kolomp, r>Amaz drámákat és ez r>Tündérregéket mond. r>r>Itt egy sötét nagy kastély r>Taszít magátul el, r>Ott egy fejér kis kunyhó r>Barátként üdvezel. r>r>Előre, csak előre, r>Nagy messze még a cél; r>Tovább, tovább mindegyre, r>Gyorsan miként a szél. r>r>Mi kéj, így kóborolni r>Hegyen és völgyön túl, r>Mi kéj! mint dagad keblem! r>S erszényem mint lapúl! r>
