Tenger partján gyönyörködtem,
kősziklákon lehevertem,
csodáltam a hullámokat,
benne a virgonc halakat.

Messzi hajó csendben úszott,
árbócai alig látszott,
tenger zúgás elaltatott,
hozott nekem csodás álmot.

A kék égben, napsütésben,
lágyan öleltél kedvesem,
szavaid oly' édes nekem,
karjaidban énekeltem.

Ölelj, ölelj én kedvesem,
kezeimet el ne engedd,
ne legyen csak szívem álma,
szereteted megtaláljam.

A csendben, halkan hulló esőnél nem protestáltam,
A csendben halkan hulló eső ellen nem ágáltam…
Egyszerűen nagyszerű, fantasztikus élmény volt,
A béke és én beteljesedtünk, akkor és ott.

No, de most! Zúg a vihar, és tombol a szél,
Japán akácfánk a békességről regél,
De vihart ez nem hatja meg,
Csak támad, közben nem piheg.

Nem becsültem a szépen hulló cseppeket,
Most itt van és átölel ez a szörnyeteg
És nincsen tőle merre menekülésem
Tűrnöm kell… vaduló, kéretlen vendégem.

Beállok én a szép kis japán akácunk alá,
Vele szolidarizálok, toporgok fel-alá
És együtt ázunk-, fázunk, álljuk a vihart
Mit nekünk a természet, bosszúból kavart.

Mi ketten voltunk erősebbek... Múlt a vihar
És kivártuk a szép időt, szél már nem kavar…
Volt bennünk kis optimizmus, éltünk hát vele,
Most száradunk én és japánakác levele.

2011. december 16. – Kustra Ferenc József

Vajúdik a tavasz…

Zajos a csendem,
Csendes hangja, zakatol.
Széles szivárvány!
*
Széles szivárvány,
Türelmesen vár békét.
Fönt, újabb felhők!
*
Fönt újabb felhők,
Zakatoló hangzavar.
Csendben figyelek!
*
Csendben figyelek
Hangok vértelensége…
Nagy-nagy mennydörgés…
*
Nagy-nagy mennydörgés…
Válogatok, zajokban.
Villám is lecsap!
*
Villám is lecsap,
Szénát viszek a lónak.
Nem esik újra!
*
Nem esik újra
Pedig jó… tavasz illat!
Lesz idén széna?
*
Lesz idén széna?
Ló még fiatal, élne...
Csöpög az eső.
*
Csöpög az eső,
Pont fölöttünk felhő sincs…
Villámgyors zápor.
*
Villámgyors zápor,
De dörgés erősödik.
Boldog esőzés.
*
Boldog esőzés.
Csendem, halkan zakatol.
Nagyon figyelek.
*
Nagyon figyelek!
Tavasz? Lehetetlenség.
Pedig, valóság.

Vecsés, 2017. augusztus 31. – Kustra Ferenc József – készült: zárt haiku-láncban, ahol az első sor, mindig azonos az előző utolsó sorával!

(Anaforás, belső rímes, halmazrímes)
Aktívan élvezem a csendem,
Aktívan megélem a csendem,
Aktívan behálóz a csendem,
Aktívan humoros a csendem.
Aktívan toporgok a csendben,
Aktívan forrongok a csendben,
Aktívan hisztizek, a csendben,
Aktívan igyekszek, a csendben.

Csendem harangja bennem lakozik, ő a lélekharangom,
Harangozója nincs, így mondja… így hát, magamnak kongatom.

Reményem van, olyan, mint amikor szunnyad a parázs,
Lehet, hogy fellobban a láng, az lesz az igaz varázs.
De csak csendben sercegés nélkül… mint egy üres garázs.

Én csak folyvást csókolgatom, de nem adok okot a búnak…
De, már tudom, csendben ő az oka minden… nagy bánatúnak.
*
(Senrjon csokor)
Csendharmónia,
Mint égi zene, békés.
Rám telepedett.
*
Élet oltárán,
Csend, elmondja beszédét.
Hallgatás ára?
*
Lét emlékei
Tele vannak csend közzel…
Zajos hatás, nincs!
*
Csendben, csak azt szeretném, ha többet már nem csalódnék életemben!
Minden csak folyjon szépen, építőleg, a maradék életemben…

Vecsés, 2016. május 23. - Kustra Ferenc József

(anaforás, 3 soros-zárttükrös, belső rímes)
Mint madárdal, szeretnék szárnyalni köd nélküli, pirkadó hajnalon,
Mint madárdal, berepülnék a lélekbe fogadó, lélek ajtódon…
Mint madárdal, szeretnék szárnyalni köd nélküli, pirkadó hajnalon.

(anaforás)
Szeretnélek, mint hegytetőn a jelzőfüst a parazsát,
Szeretnélek, együtt élnénk át a szerelem mámorát…
Szeretnélek, messzire odáznánk a lelkek halálát.

(Septolet)
Szeretnélek,
Ölelnélek,
Dédelgetnélek…

Szeretnélek, de nagyon,
Ölelnélek, de nagyon,
Dédelgetnélek, de nagyon…
De… nagyon!

(HIAQ)
Hívnálak lelkembe,
Az eszembe bevésődnél…
Magányunk elfutna!

(3 soros-zárttükrös)
A lelked nyugalmába bevinném a csendem,
Te meg közben, csendben szeretgethetnél engem!
Ez nekem csak álom, vagy a lehetetlenem?

Vecsés, 2020. október 15. – Kustra Ferenc – a szerelemről íródott: Alloiostrofikus versformában.