Idő 
Értékelés 
Értékelés Eredeti Baso féle stílusban…
Gyors, zuhanó a
Naplemente. Vaksötét.
Száradt kóró sor.
*
Est, sötét álarc!
Hajnal, csipkézett fátyol…
Suhogó fenyves.
*
Ködös pirkadat.
Délelőtt csendes eső.
Korai alkony.
*
Dús, harmatos rét,
Fecskék elköltözőben.
Lanyhuló alkony.
*
Hideg fényt áraszt,
Fakó ezüstös csillag.
Hideg szél támad.
*
Hold mosolyog,
Felölti csillag díszét.
Fönt fagyoskodik.
*
Holdfényragyogást
Esőfelhők takarják.
Hűlőn szemerkél.
*
Hűvös éjszaka,
Csendben oson, reggelbe.
Szüret napja jött.
*
Késő-hajnal fény
Múlt éjszaka gyászával…
Ködfoltos reggel.
*
Füvek, harmatot
Könnyeznek, kora reggel.
Kutyaugatás.
*
Reggeli fagyban,
Tömeges levélhullás.
Avar vastagszik.
*
Minden ködbe vész,
Fák és bokrok bujkálnak.
Hideg ködpára.
*
Idő, már csalód…
Reggel már hűs, majd meleg.
Gyors a megfázás.
*
Összehúzta már
Magát a gőgös hőség.
Jön hajnali dér.
*
Kaszált fű illat,
Körbe öleli mezőt.
Fog és nem ereszt.
*
Fák, csupaszulnak,
Reggeli dér lep mindent.
A varjak, kórón.
*
Ködálarcban jő
Reggel… hajnalpirkadat.
Didergős idő.
*
Szakadt pókhálót,
Hűvös szél még tépdesi.
Néha, nem is fúj.
*
Hideg napsütés…
Fenyőfalomb, kacsingat.
Pókháló hárfa.
*
Barack csengőket
Lenget a viharos szél.
Pálinka-főzés.
*
Gyümölcsöt ijeszt
Hűvös szél. Gyorsabb érés.
Polc. Befőtt hegyek!
*
Száraz szagú rét,
Búza torzs’ között, egér.
Éhség ideje.
*
A rét felett köd
Dagonyázik. Vakítón.
Kihalt csendesség.
*
Már szellő dala
Is szomorúságot zúg.
Levelet mozgat.
Vecsés, 2015. szeptember 16. – Kustra Ferenc József - 3-400 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró, életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester!
Gyors, zuhanó a
Naplemente. Vaksötét.
Száradt kóró sor.
*
Est, sötét álarc!
Hajnal, csipkézett fátyol…
Suhogó fenyves.
*
Ködös pirkadat.
Délelőtt csendes eső.
Korai alkony.
*
Dús, harmatos rét,
Fecskék elköltözőben.
Lanyhuló alkony.
*
Hideg fényt áraszt,
Fakó ezüstös csillag.
Hideg szél támad.
*
Hold mosolyog,
Felölti csillag díszét.
Fönt fagyoskodik.
*
Holdfényragyogást
Esőfelhők takarják.
Hűlőn szemerkél.
*
Hűvös éjszaka,
Csendben oson, reggelbe.
Szüret napja jött.
*
Késő-hajnal fény
Múlt éjszaka gyászával…
Ködfoltos reggel.
*
Füvek, harmatot
Könnyeznek, kora reggel.
Kutyaugatás.
*
Reggeli fagyban,
Tömeges levélhullás.
Avar vastagszik.
*
Minden ködbe vész,
Fák és bokrok bujkálnak.
Hideg ködpára.
*
Idő, már csalód…
Reggel már hűs, majd meleg.
Gyors a megfázás.
*
Összehúzta már
Magát a gőgös hőség.
Jön hajnali dér.
*
Kaszált fű illat,
Körbe öleli mezőt.
Fog és nem ereszt.
*
Fák, csupaszulnak,
Reggeli dér lep mindent.
A varjak, kórón.
*
Ködálarcban jő
Reggel… hajnalpirkadat.
Didergős idő.
*
Szakadt pókhálót,
Hűvös szél még tépdesi.
Néha, nem is fúj.
*
Hideg napsütés…
Fenyőfalomb, kacsingat.
Pókháló hárfa.
*
Barack csengőket
Lenget a viharos szél.
Pálinka-főzés.
*
Gyümölcsöt ijeszt
Hűvös szél. Gyorsabb érés.
Polc. Befőtt hegyek!
*
Száraz szagú rét,
Búza torzs’ között, egér.
Éhség ideje.
*
A rét felett köd
Dagonyázik. Vakítón.
Kihalt csendesség.
*
Már szellő dala
Is szomorúságot zúg.
Levelet mozgat.
Vecsés, 2015. szeptember 16. – Kustra Ferenc József - 3-400 éve Japánban úgy tartották, ha a haikuíró, életében meg tudott írni 10 haikut, akkor ő már mester!
Mint égről földre hulló
lázadó csillagok,
attól tartok egyszer én is
egyedül maradok.
Kihűlt csillagot már régen
elhagyta a fénye,
mélysötétbe levetődve
burkolódzott éjbe.
Míg körülöttem fényükkel
ragyognak a lelkek,
szeretettel elborítva
társaimmá lesznek.
Ha mellőlem ők majd egyszer
végleg eltávoznak,
örök csendben a már elhalt
szavak visszhangoznak.
lázadó csillagok,
attól tartok egyszer én is
egyedül maradok.
Kihűlt csillagot már régen
elhagyta a fénye,
mélysötétbe levetődve
burkolódzott éjbe.
Míg körülöttem fényükkel
ragyognak a lelkek,
szeretettel elborítva
társaimmá lesznek.
Ha mellőlem ők majd egyszer
végleg eltávoznak,
örök csendben a már elhalt
szavak visszhangoznak.
Lankás dombon őszülő fák serege
búsan énekli nyár búcsúdalát,
megjött vöröslő ősz, tél követe
álmodnak tavaszig múló csodát.
Majd, ha rügy fakad a gyenge ágakon
csillan kérgen tavaszi napsugár,
lombjaik közt csendben, lágyan
örömtáncot jár ifjú fecskepár.
búsan énekli nyár búcsúdalát,
megjött vöröslő ősz, tél követe
álmodnak tavaszig múló csodát.
Majd, ha rügy fakad a gyenge ágakon
csillan kérgen tavaszi napsugár,
lombjaik közt csendben, lágyan
örömtáncot jár ifjú fecskepár.
Tüzek égnek sápadt pusztán
rőt fényük imbolyog,
kunyhó mellett öreg juhász
hold fénye ráragyog.
Eltekint a messzi tájra
ráncok véste arccal,
merre csak lát ősi puszta
zöld terített asztal.
Lába mellett ül a társa
a hű juhászkutya,
az egyetlen lény akiben
nem kell csalódnia.
Utolsónak kelő napnak
biccent oda némán,
csendben, nyugodtan pergett le
élete a pusztán.
rőt fényük imbolyog,
kunyhó mellett öreg juhász
hold fénye ráragyog.
Eltekint a messzi tájra
ráncok véste arccal,
merre csak lát ősi puszta
zöld terített asztal.
Lába mellett ül a társa
a hű juhászkutya,
az egyetlen lény akiben
nem kell csalódnia.
Utolsónak kelő napnak
biccent oda némán,
csendben, nyugodtan pergett le
élete a pusztán.
(vers)
Vérfagyasztóan különös ez a zajos csend!
Lelkem nem találja helyét, békéért esend…
Mond, szeretett csend, hol hagytad el a fegyelmed?
(apeva)
Úgy
Tűnik
Csend honol,
Oly zajtalan,
Ám csak külsőleg.
*
(haiku)
Idegen, rideg
Oly’ élettelen minden.
Belsőm gyötrelmes.
A
Lélek
Vergődik,
Bizonytalan,
Nincs már nyugalom.
*
(Vers)
Fekete felhő a csillagok csendes takarója,
Ezzel a vidám gyönyört, bánat porig, lesújtotta!
Lelkem már a menekülési távot lefutotta!
Fényt
Takar
Sötétség,
Mindent bénít.
Megszűnt fegyelem.
*
(HIAQ)
Megszűnt a fegyelem,
Ezt a fénytelenek látják.
Vég van előtérben…
Nincs
Hová
Rohannod,
Rettegsz belül,
Sorsod utol ér.
(vers)
Szép, ahogy mosolyogva elnézi Hold a tavat,
Felhők félrehúzódnak, hogy lássa hullámokat.
Szélcsendben nincs is hullám, csak lát sok holdsugarat…
Már
Álmod
Sem tiéd,
A rettegés
Nem kíméletes.
(10 szavas)
Lelki nappalok fényét vesztem...
Meg nem élhetem!
Irgalom vagy kegyelem?
*
Az
Igaz
Szót valljad!
Békére lelsz,
És bátor leszel.
(vers)
Lelkemmel a megértést és a békét keresem,
De nincs is ilyen, én a jövőt, szívvel rettegem…
Bízok, szeretek és akkor én is átélhetem?
Nézz
Szembe
Magaddal,
Ha nem teszed
Később megbánod.
*
(3 soros-zárttükrös)
Nagyon bágyadtan, fénytelenül pislognak a csillagok,
Nézik vaksin, a bátorság fut, én utána rohanok.
Nagyon bágyadtan, fénytelenül pislognak a csillagok.
Légy
Bátor!
Félelem
Elvész nyomban.
A teremtő vár.
(vers)
A félelem, akaratom ellenére uralja a gondolatomat,
Amíg rettegve félek, a kiutat keresve sem találok nyugalmat!
Az örök gondviselés, soha el nem enged, rám erőlteti… uralmat.
Vecsés, 2018, március 10. – Szabadka, 2018. március 17. – A vegyes formákat én írtam, az apevákat, szerző és poéta társam Jurisin Szőke Margit. Tordai Mihályné azonos c. verse átirata, az engedélyével.
Vérfagyasztóan különös ez a zajos csend!
Lelkem nem találja helyét, békéért esend…
Mond, szeretett csend, hol hagytad el a fegyelmed?
(apeva)
Úgy
Tűnik
Csend honol,
Oly zajtalan,
Ám csak külsőleg.
*
(haiku)
Idegen, rideg
Oly’ élettelen minden.
Belsőm gyötrelmes.
A
Lélek
Vergődik,
Bizonytalan,
Nincs már nyugalom.
*
(Vers)
Fekete felhő a csillagok csendes takarója,
Ezzel a vidám gyönyört, bánat porig, lesújtotta!
Lelkem már a menekülési távot lefutotta!
Fényt
Takar
Sötétség,
Mindent bénít.
Megszűnt fegyelem.
*
(HIAQ)
Megszűnt a fegyelem,
Ezt a fénytelenek látják.
Vég van előtérben…
Nincs
Hová
Rohannod,
Rettegsz belül,
Sorsod utol ér.
(vers)
Szép, ahogy mosolyogva elnézi Hold a tavat,
Felhők félrehúzódnak, hogy lássa hullámokat.
Szélcsendben nincs is hullám, csak lát sok holdsugarat…
Már
Álmod
Sem tiéd,
A rettegés
Nem kíméletes.
(10 szavas)
Lelki nappalok fényét vesztem...
Meg nem élhetem!
Irgalom vagy kegyelem?
*
Az
Igaz
Szót valljad!
Békére lelsz,
És bátor leszel.
(vers)
Lelkemmel a megértést és a békét keresem,
De nincs is ilyen, én a jövőt, szívvel rettegem…
Bízok, szeretek és akkor én is átélhetem?
Nézz
Szembe
Magaddal,
Ha nem teszed
Később megbánod.
*
(3 soros-zárttükrös)
Nagyon bágyadtan, fénytelenül pislognak a csillagok,
Nézik vaksin, a bátorság fut, én utána rohanok.
Nagyon bágyadtan, fénytelenül pislognak a csillagok.
Légy
Bátor!
Félelem
Elvész nyomban.
A teremtő vár.
(vers)
A félelem, akaratom ellenére uralja a gondolatomat,
Amíg rettegve félek, a kiutat keresve sem találok nyugalmat!
Az örök gondviselés, soha el nem enged, rám erőlteti… uralmat.
Vecsés, 2018, március 10. – Szabadka, 2018. március 17. – A vegyes formákat én írtam, az apevákat, szerző és poéta társam Jurisin Szőke Margit. Tordai Mihályné azonos c. verse átirata, az engedélyével.
