<br>Ezerszer megbűnhődtem érte<br>amiért akkor elhagytalak,<br>elvettél tőlem már mindent,<br>s nekem már semmim sem maradt.<br><br>Ezerszer megfizettem érte,<br>ne büntess engem már tovább!<br>Nem kérek semmit sem tőled,<br>csak hagyj engem végre élni már !<br><br>Ezerszer megbűnhődtem érte,<br>de megbánni sosem fogom,<br>az egyetlen ,amit örökké bánok,<br>hogy több esélyt adtam mit gondolod !

A szeretet és a félelem<br>nem férnek össze,<br>egy helyen szívesen.<br>- egymást kiszorítják,<br>mert nem szeretik<br>egymást sem.<br><br>de<br>de emberek vagyunk<br>és szeretni akarunk!<br>- szeretni egymást<br>mindenki szeretne:<br>de mert félünk...<br>már félünk is tőle!<br><br>ha<br>ha félsz az Istentől,<br>Ôt hogyan szeretheted?<br>- szeretni embertársad<br>is szeretni kellene;<br>de hogyha félsz tőle,<br>őt sem szeretheted.<br><br>mert<br>mert a szeretet és a félelem<br>nem foglalnak helyet,<br>egy helyen tebenned;<br>szívesen sohasem.<br>- egy szerető világban<br>sem létezhet félelem!<br><br>

Mi lesz ha a minden,<br>semmit nem jelent már?<br>S az aki várt reád,<br>soha többé nem vár?<br><br>Mi lesz ha a napfényt,<br>fellegek takarják?<br>Minden ellened van,<br>lelkedet akarják?<br><br>Mi lesz ha az utad,<br>mit végtelennek hittél?<br>Küszködtél,szenvedtél,<br>és ott állsz a végén?<br><br>Mi lesz ha nem érted,<br>emberek beszédét?<br>És nem hallod többé,<br>a lélek zenéjét?<br><br>Mi lesz ha életed,<br>értelme elveszett?<br>Minek élned akkor,<br>mit ér az életed?

<br><br>A bizalom törékeny érzés,<br>Ha megvan, észre sem veszed.<br>Természetes megbízni másban,<br>Rágondolni sem kell neked.<br>Bárhogy fordul az életed,<br>Van valakid ki egy veled.<br><br>De, egyszer pattan valami.<br>Kételyek gyűlnek, járnak körbe.<br>Tennéd félre, de bennt az agyban<br>A bizalom már összetörve.<br>Tán ok nélkül ölöd magad,<br>De a gyanú az ott marad.<br><br>Elaltatod érvekkel, mégis<br>Újra felébred, rág belül.<br>Ha a bizalmat elvesztetted,<br>Még az álom is elkerül.<br>Csak fekszel, s a gond körbejár,<br>Elkergeted, visszatalál.<br><br>Ha eltépték bizalmad szálát,<br>Összekötözni oly nehéz.<br>Ha mégis hited visszanyerted<br>S a kételkedés elenyész,<br>Őrizd, mint békéd olajágát,<br>Ápold a bizalom virágát.<br><br>Aki bizalmát benned látja,<br>Vigyázz, hogy soha meg ne bánja.<br><br> <br>

Házas vagyok, börtön ez,<br> jó nagyon!<br>Élvezem, hogy minden egyes napon<br>hozzám ér és hozzám tartozik.<br><br>Házas lettem, verem ez, <br>jó a mélyben,<br>ráncos, rideg élet éjben<br>világít a kis szeme.<br>S gyönyört karcol neve<br>szívem rejtett zugába.<br><br>Házas vagyok, élvezem,<br>kit imádok,<br>az él velem, idelenn,<br>velem didereg,<br>sötét élet vermem kábult<br>kusza mélyén.