<br><br>Ami nem öl meg erőssé tesz.<br>Ne add fel könnyen, ostobán!<br>Ne hidd hogy mindent elvesztettél,<br>néked is nyílik még virág!<br><br>Most a sors térdre kényszerített,<br>de harcolj hogy újra talpra állj!<br>Söpörd el azt aki bántott,<br>s szeresd ki melletted ki áll!<br>

Két tűzben edzett szív,<br>Egy füstbe burkolt szerelem.<br>Titkos lelkem e románc,<br>Mégis kell, kell nekem!<br><br>Vágyom rá, csak fájjon,<br>Fájjon, úgy szeresselek!<br>Nem tudhatod meg soha:<br>Én mindig Téged kerestelek.<br><br>Édes párom ne félj!<br>Nekem a fájdalom is gyönyör.<br>Csak maradj velem mindig,<br>Maradj meg hű és örök.<br><br>Váltsd meg magad énvelem,<br>Tisztán, szívvel-lélekkel <br>Lánc nélküli hűséggel,<br>Őszintén, szerelmesen.<br><br>És legyen ez az őrület<br>Háború vagy szerelem<br>Titkos lelkem e románc,<br>Mégis kell, kell nekem!<br>

Megcsaltalak téged, kedves Magyarország!<br>Már távol élek tőled, mardos a honvágy.<br>Elhagytam a hazát, mi oly kedves volt nekem.<br>Megbocsátod-e valaha, mit ellened tettem?<br><br>Még büszkén gondolok hőseinkre, tettükre,<br>Miként reményvesztett harcban is áldozták vérüket...<br>Hallhatatlanságuk immár örök és igaz,<br>Sarjuknak a büszke múlt ad egyetlen vigaszt.<br><br>Elhagytalak téged, drága Magyarország!<br>Jobb élet reményében kerestem új hazát.<br>Szerencsét próbálni akartam, és mentem.<br>Megbocsátod-e valaha, mit ellened tettem?<br><br>Szívembe zártam az Alföldet, a hegyeket,<br>Patakok vizét és egy őszi levelet...<br>Az ősz után várva várt a gyönyörű tél,<br>Álmaimban, messze tőled még ugyanúgy él.<br><br>Eldobtalak téged, szeretett Ország!<br>Még kínoz engem érte a kegyetlen honvágy.<br>Elhagytam a hazát, mi oly kedves volt énnekem.<br>Megbocsátod-e valaha, mit ellened tettem?<br>

<br><br>Fényév távolság ami köztünk tátong,<br>sohasem tudlak megérinteni,<br>fényév távolságból nem tudlak elérni,<br>de mégis próbállak megérteni.<br><br>Fényév távolság, mely távol tart tőled<br>eltakarva tőlem a nap sugarát,<br>hiába szeretlek, oly messze vagy tőlem<br>bármit mondanék is, úgysem hallanád.<br><br>Fényév távolság ,de mégis tőled vártam<br>a tavaszi égbolt szelíd sóhaját,<br>s most is, ,mint mindig ,magam előtt látom<br>arcodnak édes ,szelíd mosolyát.

<br><br>Hosszú hónapok teltek el azóta<br>mióta téged nem láttalak,<br>hosszú hetek,és hosszú hosszú órák,<br>mióta nem hallom már a hangodat.<br><br>Hosszú hetek, s te nem is hívsz azóta<br>régen elfeledted már az arcomat,<br>hosszú hetek, s én őrlődöm azóta<br>Vajon jól vagy e ?S vajon merre vagy?<br><br>Hosszú hónapok ,mit feledni szeretnék,<br>mégis ,agyamban lázasan dobol,<br>hiába próbálom mégis elfeledni<br>szívemben érzem :sohasem tudom.