<br>Az otthon nem attól otthon <br>hogy drága , cifra palota,<br>az otthon számomra meghitt,<br>meleg és csöndes kis szoba.<br><br>Az otthon hol énnekem nyílik <br>minden apró kis virág,<br>s ahol a megfáradt lelkem <br>esténként nyugalmat talál.<br><br>Vagy mikor bánt az élet,<br>s felbolydult lelkem úgy sajog,<br>ott nem zavarhat meg senki sem,<br>ha magamra zárom az ablakot.<br><br>Az otthon tiszta és csendes,<br>meghitt és nyugodt kis lakás,<br>hol engem vár haza a gyermek,<br>és velem boldog a család.<br>

<br>Őrizz meg engem emlékedben <br>úgy ,mint egy kedves idegent ,<br>ki nem fért el már az álmaidban ,<br>de örült , hogy melletted lehet .<br><br>Őrizz meg engem emlékedben ,<br>bár most nem akarsz látni sem ,<br>temess el engem lelked mélyén ,<br>ne dobj el engem !Bármi lesz !<br><br>Őrizz meg engem mint egy képet ,<br>mely fiókod mélyén ott hever ,<br>portól lepetten ,elsárgultan ,<br>s nem emlékszik rá senki sem .<br><br>Őrizz meg engem ! S ha nem lesz senkid ,<br>megtörve ,búsan ott heversz ,<br>jusson eszedbe ! Valaki rád vár<br>kitárt karokkal , csendesen .<br>

<br><br>Hirtelen jöttél ,szenvedéllyel ,<br>akár a zúgó fergeteg ,<br>s egyetlen néma érintéssel <br>felkavartad a lelkemet .<br><br>Hirtelen jöttél mint a villám ,<br>mely kettészeli a kék eget ,<br>felkavarva mindent ,mit érint ,<br>s elraboltad a szívemet .<br><br>Hirtelen jöttél ,s úgy öleltél <br>vad szenvedéllyel ,hirtelen ,<br>megtörve minden erőmet ,<br>s nem tudtam védekezni sem .<br><br>Hirtelen jöttél s úgy mentél el ,<br>akár a nyári zivatar ,<br>minden ízemig felkavartál ,<br>s eltűntél mint a pillanat .<br><br>Hirtelen más lettem én is !<br>S magamban vívódom csendesen .<br>Maradj csak ! Ne is jöjj vissza !<br>Nem akarlak már látni sem .

<br><br>Odakint újra hideg tél van ,<br>tombol az ítélet idő ,<br>hó takar minden fát ,virágot ,<br>s hótól fehér a háztető .<br><br>Hirtelen minden télbe fordult ,<br>hová tűnt már a szép idő ?<br>magammal harcolok én is ,<br>akár a téllel az idő .<br><br>Tegnap még virágzó tavasz volt ,<br>rügyeket bontottak a fák ,<br>tegnap még zöldült a fű is ,<br>s illatoztak az ibolyák .<br><br>Most újra csikorgó hideg van ,<br>eltűnt a tavaszi világ ,<br>mint a szívemben : hideg tél van ,<br>s minden fájdalmat jégbe zárt .

<br>Mama kérlek ! Maradj itt vélem !<br>Oly hűvösek az éjszakák !<br>Mama kérlek ! Maradj mellettem !<br>Nélküled üres a szobám .<br><br>Mama kérlek ! Ölelj magadhoz !<br>Had érezzem az arcodat !<br>Mama kérlek ,aludj mellettem !<br>Te őrizd most az álmomat !<br> <br>Mama ! Ha itt vagy ,nem is félek !<br>Nem riasztanak démonok ,<br>elég ha érzem érintésed ,<br>s olyan szépeket álmodok .<br><br>Mama kérlek ,szoríts magadhoz !<br>Válladra hajtom kis fejem ,<br>s csöppnyi kezemmel megsimítom <br>én is az őszülő fejed .