<br><br>Valami elsuhant a szélben<br>akár egy múló pillanat,<br>próbáltam lágyan visszafogni<br>de némán, hirtelen elsuhant.<br><br>Nem láttam belőle semmit<br>csak arcodnak halvány mosolyát,<br>s ajkadnak néma suttogását,<br>mintha azt súgná: menj tovább.<br><br>Mintha azt kérné tőlem halkan<br>ne küzdjek érted ostobán,<br>ne bánjak semmit mi elmúlt,<br>s lépjek végre már tovább.<br><br>Valami elsuhant a szélben<br>szerelmed volt az! Semmi más!<br>Menj csak! Már el is temettem,<br>légy boldog mással! Menj tovább!<br>

<br>Egy álomkép, mely szertefoszlott<br>azt hittem sokkal fontosabb,<br>azt hittem kínozni fog majd,<br>de sosem voltam boldogabb.<br><br>Egy álomkép mely szertefoszlott<br>s az esti széllel elsuhant,<br>magával sodorva minden érzést<br>amely irántad megmaradt.<br> <br>Egy álomkép mit nem látok már,<br>hisz talán nem is létezett!<br>Elsöpört mindent, mi bántott<br>s nem maradt belőle semmi sem.<br><br>Álomkép? Mint a kósza szellő<br>borongós, hűvös alkonyon<br>úgy suhant szelíden némán,<br>s a szürkeségben megkopott.<br><br>

Életem !<br><br>Borzasztóan hiányzol minden percben nekem ,<br><br>s sajnálom nagyon hogy még mindig nem lehetsz velem.<br><br>Mindig látom arcodat akármerre nézek<br><br>és hidd el nem változott amit irántad érzek !<br><br>Látom a felhőket vonulni , s sötét lett az ég ,<br><br>és sírnék a széllel ha könnyem lenne még ,<br><br>s ha esne eső talán velem sírna az ég .<br><br>De bevillan arcképed mint gyermek álom kép ,<br><br> az ébredő nap első sugarától reményt látok én .<br><br>Látom arcomat , szemed szép tükrében,<br><br>de még így is nehéz mosolyognom ha könnyezik szemem ,<br><br>hisz az én szerelmem nem lehet velem .<br><br>Csak veled van értelme minden egyes jónak ,<br><br>s ha végre együtt leszünk ,<br><br>szép lesz majd a holnap .<br><br>Nagyon szeretlek !

<br>Az is szegény, ki kopott ruhákban jár<br>korgó gyomorral éhesen talán,<br>lyukas zsebeiből nem hull már ki semmi,<br>bár egész életében dolgozott talán.<br><br>Az is szegény, ki gyógyszerekre költi<br>kemény munkával gyűjtött vagyonát,<br>hisz hiába dolgozott egy életen át érte<br>mások élik fel munkája javát.<br><br>Az is szegény, kit nem hagynak szeretni<br>hiába adná érte mindenét,<br>hiszen sajgó szívét ezernyi seb marja,<br>s legszebb érzelmeit mások tépik szét.<br><br>Az is szegény, ki nem enged szeretni<br>s meggyötört szívét bezárja talán,<br>megsebzett lelkét kőfalakba zárja<br>s hiába dübögnek szíve ablakán.<br><br>S az is szegény, ki kincseit számlálva<br>irigy lelkével más kárán derül,<br>hisz még pénzéért sem tudják tán szeretni,<br>s szegényebb ő talán mindegyik közül.<br><br>

<br><br>Magyarföld, ahol megszülettél <br>Meghatározza hogy mi lettél. <br>Csak magyar lehetsz, semmi más. .<br>Szívedbe ütve ősi sorsod , <br>És ezt keresztként egyre hordod. <br>Érhet ezernyi új hatás, <br>Mégis maradsz minek születtél. <br>Szent örökség, hogy magyar lettél. <br><br><br>Ha a hazád ad otthont néked, <br>Természetes, hát sohsem kérded <br>Magyarnak lenni mit jelent. <br>A szó körötted anyanyelved, <br>S ha tanulod a történelmet <br>Megértesz multat, és jelent. <br>Szabad vagy végre, valahára, <br>S felállsz a Himnusz dallamára. <br><br><br>De, ha külhonba visz a végzet, <br>Nem akartad, és nem is kérted , <br>A sors mégis ezt mérte rád. <br>Gyökér nélkül is talpon állni, <br>Idegenben otthont találni, ,<br>Megbecsülni egy új hazát <br>Elhinni , hogy boldogan élsz itt, :<br>Miközben siratod a régit. <br><br>Ha megpróbálsz mindent temetni,<br>Adyt, Petőfit elfeledni,<br>Eltörölni a multadat.<br>Új földön, új emberként élni <br>Magad tagadva azt remélni<br>Babylonban értik szavad.<br>Muskátli és waratah két tő,<br>Hiába piros mind a kettő.<br><br>Légy büszke arra hogy Magyar vagy.<br>Szép a világ, de bármilyen nagy<br>Beolvadni nem kell neked.<br>Neveld családod új hazádnak<br>De álmaid csak hazajárnak.<br>Neked Magyar az éneked.<br>Zúghat ezer nyelven a tenger,<br>Csak magyarul vagy teljes ember.<br><br>Őrizd híven az anyanyelved.<br>Cserélhetsz hazát, hitet, elvet<br>Élhetsz bárhol a fold szinén.<br>Nyelvünkben egyek vagyunk váltig,<br>Ápoljuk, óvjuk mindhalálig,<br>Áldás mely végig elkisér.<br>Összetartó erő és egység. <br>Magyarnak lenni szent örökség!<br>