<br><br>Anyám keze miattam kérges<br>mégis annyira jó nekem,<br>amikor dolgos két kezével<br>megsimítja az én fejem.<br><br>Anyám keze erős és ráncos<br>hisz mindig oly sokat dolgozott,<br>de boldog vagyok ha erős kezével<br>végigsimítja homlokom.<br><br>Látom rajta mennyire fáradt<br>szemében fáradt fény ragyog,<br>s csillogó szemében látni vélem<br>a legfényesebb csillagot.<br><br>Hiába dolgozott annyit<br>kincseket gyűjteni nem tudott,<br>S mégis érzem: meleg szívének<br>minden fénye csak rám ragyog.<br><br>Anyám keze miattam kérges<br>hisz miattam hajszolja magát,<br>s megköszönni nem tudom eléggé,<br>hisz oly sokat tett az én anyám!

<br><br>Ki egyszer elárult ne engedd vissza!<br>Hiába próbálsz megbocsájtani,<br>hiába próbálod nem tudod feledni<br>nem tudod törölni az emlékeid.<br><br>Ki egyszer elárult százszor is elfog!<br>Hiába ígér néked kincseket!<br>Hiába kapsz tőle égő,piros rózsát<br>tövise véresre szúrja a kezed.<br><br>Hiába próbálsz újra hinni néki<br>az örökös kétely mindig benned él,<br>hisz a széttört vázát is hiába ragasztod,<br>szilánkot hagy az összetört cserép.<br><br>Ne menj hát vissza a múltba!<br>Töröld le hulló könnyedet,<br>s várj,míg a kihullott könnyed <br>meggyógyítja a szívedet!<br><br><br>

<br><br>Csak az tudja igazán mit jelent szeretni<br>ki maga is volt már boldogtalan,<br>ki megtanult mindent magába temetni<br>s mégsem adta fel álmait soha.<br><br>Csak az tudja mit jelent napfényben fürödni<br>aki sokáig árnyékban lapult,<br>s fájó szívvel is ,mindent hátrahagyva<br>egyedül talált rá merre van kiút.<br><br>Csak az tudja mit jelent mindent megbecsülni<br>ki segítő kezet sohasem kapott,<br>s egyedül tudott mindig talpra állni,<br>erős akarattal, bárhová jutott.<br><br>Csak az tudja igazán ki az igaz ember<br>akit oly sokan becsaptak talán,<br>mellette tarts ki! Ő fog megbecsülni!<br>Nála jobb barátot sehol sem találsz!<br><br>

<br>Anyám szemében én vagyok a napfény<br>amely beragyogja egész életét,<br>sosem kér semmit és nem is vár többet<br>csak jó ember legyek mindenféleképp.<br><br>Anyám szívében én vagyok a gyöngyszem<br>melyet úgy őriz mint drága kincseket,<br>ott vagyok benne mélyen eltemetve<br>bár nem őrizheti minden léptemet.<br><br>Anyám lelkében én vagyok a támasz<br>mely erőt ad néki nehéz napokon,<br>nem mondja mindig, titkom mégis érzem<br>miattam bátor! S én is jól tudom.<br><br>Anyám szemében én vagyok a minden!<br>Az ő büszkesége, s engem vár haza!<br>S bár meghálálni sosem tudom néki,<br>Köszönöm azt hogy értem vagy! Anya!<br>

<br><br>Sohase kérj másoktól többet<br>mint amit te is visszaadsz,<br>sohase hagyd hogy rajongjanak érted<br>ha te szeretni nem hagyod magad.<br><br>Ne ígérd azt mit betartani nem tudsz,<br>csak annyit ígérj mit adni tudsz nekem!<br>Ne áltass engem hazug csókjaiddal,<br>ne hidd hogy azzal boldoggá teszel.<br><br>Csak addig maradj míg tudsz engem szeretni,<br>míg úgy érzed számodra minden én vagyok!<br>Ne ámíts engem csalóka reménnyel,<br>Addig szeress míg melletted vagyok!