<br><br>Magamba zártam a jelen idő ólom súlyát<br>árnyékom holdkorongot rajzol a porban<br>itt élek én is veletek s néha néha talán még<br>boldog is voltam, elolvadt napjaim füstje<br>egy új életnek futára tán,és ha lehunyom szemem<br>álommá szelídül a zord valóság.<br>Rejtőzik egy ritka fény a virágok levelén<br>amelyet nem értek, benne pihen álmodik<br>a lélek, formátlan feszül benne a jóság<br>végtelenje, és tükrözi nyári vizek csillagos<br>éjét csokorba kötve az Atyaistennek.

<br>Sikíts csak ,ha már nem bírod többé <br>elviselni a terhedet !<br>Sikíts csak ,ha már nem bírsz el többet,<br>s millió súly nyomja lelkedet !<br><br>Sikíts csak !Tombold ki magadból <br>ami belülről mardos szüntelen !<br>Sikíts csak !Engedd ki magadból <br>ami viharként tépi a lelkedet !<br><br>Sikíts csak , ha nem bírod tovább <br>magadba fojtani könnyedet ,<br>sikíts csak !Engedd ki magadból <br>mi béklyóba szorít teljesen !<br><br>Sikíts csak !Bár nem fog változni <br>hirtelen talán semmi sem,<br>de megnyugszik tőle csapongó lelked ,<br>s nem fog úgy fájni semmi sem !<br>

<br>Anya hidd el ! Szeretlek téged !<br>bár tudom hogy sokszor rossz vagyok ,<br>megbántani sosem akarlak ,<br>csak önmagammal harcolok .<br><br>Anya hidd el ,én nem vagyok rossz !<br>Csak megtévedtem mint bárki más ,<br>sajnos ,mit édennek hittem ,<br>nem volt , csak csupasz délibáb .<br><br>Anya hidd el ,megbántam régen !<br>Bár helyrehozni már nem tudom,<br>s ha szemedben könnyeket látok ,<br>csak önmagamat vádolom .<br><br>Anya hidd el ,szeretlek téged !<br>Ezentúl sokkal jobb leszek !<br>Ölelj magadhoz !Had érezzem <br>vállamon vénülő kezed .

<br>Hiába kérsz !Már nem tudok adni ,<br>hisz neked adtam már mindenem ,<br>de te könnyelműn félredobtad ,<br>s nem maradt belőle semmi sem.<br><br>Hiába vársz !Már nem megyek többé !<br>Így is túl sokat vártalak !<br>S hányszor volt hogy mind hiába ,<br>azt sem tudtam hogy merre vagy !<br><br>Hiába szólsz !Nem kapsz rá választ !<br>Mondhatsz már bármit is nekem !<br>Oly sokat hazudtál nékem ,<br>bármit is mondasz ,nem hiszem .<br><br>Hiába szeretsz !Nem vágyom rá !<br>Nem akartam hogy megszeress !<br>Már százezerszer megbántottál ,<br>nem tudok többé bízni sem !<br><br>Hiába jössz !Nem várlak többé !<br>Nem ígérem hogy itt leszek !<br>Mint a cikázó nyári villám ,<br>olyan messzire elmegyek !

<br><br><br>Kabátomra hull az idő sárga<br>Száraz levele, lépteim súrolják testem<br>Takaróját, ezer kés döfése testemben<br>Vonszolva fájdalmam, annyi mindent nem tettem meg<br>Elfelejtettem fejet hajtani az ördögnek<br>Miért nem tettem meg?!<br>Ha megpróbálhattam volna megérteni a gyűlölet<br>Forrását ezer késdöfés testemben<br>Nem szerettem mindenkit<br>Kinek gyűlölete alakított. Miért?<br><br><br>