Arra a napra várok,<br>mikor elfelejtelek,<br>mikor létezésed megszűnik<br>s a hangod eltűnik.<br>Mikor az 50 csepp könny<br>eltűnik két szememből,<br>s a szívem feledi szívedet,<br>kezem nem érzi kezedet,<br>s az ajkam nem érinti ajkadat!<br><br>Arra, hogy a napok<br>egyszerű napok legyenek,<br>s a nagy lépéseket<br>egyedül tegyem meg.<br><br>Feledni kívánlak<br>érezni, hogy már nem vagy velem,<br>nem fogod a két kezem. <br>Várni arra, hogy a sors irányítson,<br>arra, hogy nélküled ébredjek? <br>ÖRÖK VALÓSÁGNAK TŰNIK!<br><br>Elfeledni téged nem könnyű,<br>de éreztetni azt, hogy már nem létezel<br>nehezebb így hát elfeledlek!

<br>Jó lenne mindenkit szeretni,<br>Aki engem viszontszeret,<br>Aki őszintén nyújt kezet.<br>Aki mosolygón rám tekint, <br>Aki elmegy, de visszaint.<br>Aki a jobbomon halad,<br>Aki mindig velem marad.<br><br>Jó lenne mindenkit szeretni,<br>Akkor is, ha nagyon nehéz.<br>Azt is ki jön, és rám se néz.<br>Vagy, ha rám néz, de mégse lát.<br>Aki felró minden hibát.<br>Aki vádol, ha nincs miért,<br>Ki meghallgat, de meg nem ért.<br><br>Jó lenne mindenkit szeretni.<br>Elfogadni más igazát.<br>Nem aratni, csak mindig vetni?<br>Szebb lenne tőle a világ!<br>

<br>Mi szárnyal süvít így a korom<br>éjben mint az elme része a gondolat,<br>Talán az elfajzott szó a megkorcsosodó<br>vagy a gyilkos lelkiismeretlenségre hajlik<br>ölelkezőn a szeretet?<br><br>Forró izzó magja tűz és jég keveréke<br>Düh,robaj,füst láva hömpölygése.Ó föld!<br>A reménytelenség pokla fénylik itt<br>keletről-délre,délről a mindenségre s<br>zabolátlan üvölt a sátán,tép,tör,embert<br>lelket,fényt,akaratot,hitet, reményt rohaszt,<br>zülleszt egészet, Kerberoszi mélybe.<br><br>S én az ember félelem nélkül égve,<br>hű társaim,kérdezem-mondjátok?<br>Ki áll majd elébe,bűzös patkós lábára<br>béklyót téve, s a mindenség örvénylő<br>gyűlöletét szívéből kitépve,ki mutatja fel<br>győzelmül a fénybe,ezt az örökös emberi<br>rabigát, ki váltja át a szeretet erejére?!<br><br>A reménytelenség pokla fénylik itt<br>keletről-délre délről a mindenségre.<br>Háromszög,kereszt és a lélek fénye.<br>Én a félelem nélküli ember utolsó szívverése,<br>látva és megélve a földi poklot,már nem hiszek,<br>nem hiszek,soha,soha,soha többé,semminek..

Bújj ide mellém,<br>közelebb, tested oly meleg.<br>Szeretek idebenn,<br>kettesben lenni veled.<br>Bújj ide mellém,<br>akarom, mély<br>álomba ringasson karod.<br>Bújj ide hozzám,<br>jól esik nagyon, hajfürtödet<br>békén hagyom,<br>csak légy velem, jó leszek,<br>mindent úgy<br>teszek, ha nagy leszek,<br>ahogy szeretnéd.<br>Ha barátodat keresnéd,<br>én itt leszek veled,<br>simítson lágyan finom<br>kis kezed. <br>Figyelek rád, hallgatom<br>sóhajod,<br>s lesem minden óhajod.<br>Napról napra, örökké<br>és azután.<br>Mert te vagy az én <br>anyukám!<br><br><br><br><br><br><br><br>

<br><br> A haláltól sosem féltem<br>önmagamtól, önmagamig<br>menekültem. Reménytelenül. Hiába.<br><br>Sorsomat el nem fogadhattam<br>pusztító szenvedély lettem akaratlan<br>Elégtem lassan. Visszavonhatatlan.<br><br>Reményül sokszor hívtam Istent<br>Láztól csillagos nyári esten <br>de nekem meg nem jelent<br>S elvesztem végleg. Végleg elvesztem.<br><br>Utamon igaz embert nem találtam<br>Aki igazán szeret, s átöleli vállam<br>Hiába vártam. Szerelmet nem találtam.<br><br>A haláltól sosem féltem<br>önmagamtól, önmagamig menekültem.<br>Reménytelenül.Hiába