Tényleg nyolc éve volt már öreg iskolám,<br>mikor kapudon beléptem először én ?<br>Majd segítő kezeket nyújtott sok tanár,<br>hisz ők is itt kezdték még annak idején.<br> <br>Mennyi szépet tanultam az évek alatt,<br>s milyen rövid így utólag ez a nyolc év!<br> Bár elmúlt már, mégis örökre meg marad<br>felidézem majd a múltra emlékezvén .<br> <br>Nyolc éve érkeztem remegő kezekkel<br>és most nyolc év után búcsúzom s elmegyek.<br>Tanáraimnak mindenért köszönettel<br> e remegő kézzel visszaintegetek!

Nem tudtam sohasem megköszönni neked <br>A rengeteg törődést, csodás életet <br>Nem volt soha erőm, ahhoz hogy kimondjam <br>S e percet hozzá korainak gondoltam <br>De megpróbálom, ha nem is lesz hibátlan<br>Elmondani mit kérek minden imámban <br>Annyit hogy élj túl, élj túl engem, ha lehet.<br>Önzés!... magamnak kérek boldog életet<br>Tudod. Ha te majd nem leszel én sem, miképp:<br>Ha te nem lennél? Itt most én sem lehetnék.<br>A világ most nyugodt és van benne varázs <br>Valamicske remény, pislákoló parázs<br>Egyszer sikerülni fog, mert ki kell mondjam <br>Amit e kis versemmel most még nem tudtam...<br>

Hogy lehet meg mindenem, ha nincsen semmin?<br>Ha van barátnőm, akkor miért nincs senkim?<br>Vannak haverok, de barát az egy sincs.<br>A becsület a világon a legnagyobb kincs.<br><br>Hamis a történelem és hamisak az álmok<br>Hamisak a fiúk és hamisak a lányok<br>Hamis vágyak és hamis az érzés<br>Hamis sebek és kamu a vérzés<br><br>Miért van az hogy a színfalak mögött<br>Rájössz hogy a világ rohadt és törött.<br>Meglátod a fényben a sötétséget<br>A lehetőségben a képtelenséget.<br><br>Mert nem lehet valódi, ami fénylik és csillog.<br>Minden mi igaz az matt, kormos és nem villog<br>A TVben minden olyan szépnek tűnik,<br>Miért kell a hazugság, ha az igazság szűnik?<br><br>A média dönt: hazafi vagy terrorista<br>Minden zsebben ott lapul a fekete lista<br>Üvölt a Föld, segítséget kér,<br>Mindenki kezéről csorog a vér<br><br>Van e még valódi egy hamis világban<br>A természet ereje ott a törzsben és az ágban.<br>Ezt az erőt soha nem győzöd le<br>Nem ő a felelős, ha pusztít, hanem te<br><br>Ő csak végzi a dolgát és nem érdekli semmi.<br>Hogy ott van a házad, kocsid, tudsz te újat venni.<br>De mindig elragadja azt, ami megilleti <br>Ez az ő földje, büszkén ki hirdeti.<br><br>Földrengés, özönvíz, hurrikán vagy hó<br>Nem, itt nem ő a gonosz, a betolakodó<br>Itt te vagy a hibás, mert azt hitted legyőzöd,<br>Az ő területét a sajátodként őrzöd.<br><br>Igen, fáj az igazság, az ember győztes akar lenni<br>De a legnagyobb ellenséget nem tudja megverni<br>Élj hát vele együtt, szolgáld ki és szeresd<br>És ő is szolgálni fog, csak a boldogságot keresd.<br>

Miért fáj az igazság, ha azért harcolok?<br>Miért könnyű a hazugság, ha hazudni utálok?<br>Miért kell mindig, a könnyebb, a szebb?<br>Győzelmet is mindig a gyáva pénzért vett.<br><br>Ha azt mondja, hogy szeret, miért nem elég?<br>Könyörgöm, maradj velem, leborulok eléd.<br>Kellesz nekem mégis, kételkedem benne<br>Hogy teljesen az enyém vagy, mindenki megvenne.<br><br>Sok ember imádkozik egy olyanért mint te<br>Mégis ha lehet, egymást nézzük le<br>Veszekedés veszekedéssel az átok űz<br>Közben pedig minden nap másik srác fűz<br><br>Ölnék érted ha kérnéd és meg is halnék<br>És mégis egész életemben veled élnék<br>Mindent megtennék hogy boldog legyen sorsod<br>Mégis más fiúkkal töröd orrom alá a borsot.<br><br>Sajnálom, hogyha fájt, bármi is amit mondtam<br>Sajnálom hogy kevés vagyok neked<br>Soha nem voltam még ekkora nagy gondban<br>Nem tudom maradok-e veled.<br><br>Nekem nem elég az hogy néha én is veled alhatok<br>Egyetlen akarok lenni,megkapsz mindent mit adhatok.<br>De sajnos neked ez kevés, csak mondanád ki végre<br>A szívemmel játszol, ki akarod tépni, de akkor vége.<br><br>Vége lenne a világnak számomra ha elhagynál<br>Nem kell senki más, de te fillérekért eladnál.<br>Nem tudom színjáték-e vagy valóság<br>A szereteted igaz, vagy csak puszta adósság.<br><br>Dönts hát végre kérlek, én vagy mindenki más<br>Kellesz nekem , te vagy az egyetlen társ.<br>De nem akarok senkit látni ki még veled kavar<br>Tudod hogy minden srác kit szeretsz engem zavar<br><br>És mégis újra nyílnak ki az új szerelem magvai<br>Az új kapcsolatod tüze nekem a szerelmem hamvai<br>Tudom hogy kellek, de döntsd el kell-e a vég<br>Te vagy az egyetlen lány akiért mindenem ég...<br>

Van egy lány Amerikában, de nem amerikai<br>Magyar földön született és itt is fog élni<br>Ha nevét hallom szám mosolyra görbül<br>Ő volt aki 9 hónapja kihúzott a gödörből<br><br>Nem lehetek elég hálás, és ezt ő is tudja<br>A sok hülyeségem tudom, régen unja<br>Mégis hiszem, hogy szeret, és talán kellek neki<br>Én is szeretem addig, míg erőm megengedi<br><br>Mikor beszél hozzám, vagy csak néha rám ír<br>Boldog leszek hiszem tudom, hogy ő is értem sír<br>Büszkén mondom ki, igen ő az én barátnőm<br>Őt választottam, pedig lehetett volna 100 nőm<br><br>És neki is én kellek, egyenlőre úgy néz ki<br>Ha így marad én leszek a legboldogabb férfi<br>Freya fogja megáldani életünket végre<br>És csendes éjszakákon együtt nézünk az égre<br><br>Mert tudom hogy mi úgy passzolunk össze<br>Mint a puzzle darabkák, csak néha veszünk össze<br>De minden veszekedést könnyes békülés követ<br>Nem kiabálunk kígyót békát, nem dobálunk követ<br><br>Már holnap csókolnám a száját, de kell ez a 2 év<br>Hogy megtudjuk kibírjuk-e, és nem ragad el a hév<br>Mert nekem nem kell más, remélem ő is így gondolja<br>És azt a szót hogy örökre rendesen megfontolja.<br>