<br><br>Végtelen mezőben komor embertömeg.<br>Asszonyok, férfiak, fiatal és öreg.<br>Hatalmas áradat szótlan szempártenger.<br>Jobb sorsra érdemes több milliárd ember.<br>Eljöttek, itt vannak. Az okát ki tudja.<br>Válaszként; nehezül a csend ólomsúlya.<br>Középen csupasz kör, karéjba azt állják.<br>Ahogy a nézők az előadást várják.<br>Alázattal teli szent visszafogottság.<br>Itt valami készül- szinte bizonyosság.<br><br>Hatalmas dörrenés törte meg a csendet.<br>A porond izzani, púposodni kezdett.<br>Rövid hatásszünet, majd alakot öltött:<br>A kör közepében megjelent az ördög.<br>Újabb dörej hallik, gyomorba markoló.<br> Az égbolt kigyullad, alján egy tűzgolyó.<br>Aláereszkedik, szelídül, földet ér.<br>A fényliftajtóból előlép a tündér.<br>Pillantáscseréjük néma vérszerződés.<br>Ugyanazért jöttek: A földet megmentsék.<br>A legördögibb ördög, s a legtündérebb tündér<br>Nekilátott helyrehozni sok évszázad bűnét.<br>Minden helyrekerül, nekik ez apróság.<br>Varázs ellen nem ellenszer a gyarlóság.<br>Epilógvillanás, s eltűnt a jelenés.<br>A bús embertenger egy néma döbbenés.<br>Nyugalmas békesség szállta meg a földet.<br>Életkedv töltött meg több milliárd lelket.<br>E perctől számítva már törvényerejű:<br>Az ember-fogalom csak csupa nagybetű.<br><br>Éppen erre járó titkos idegen.<br>Te, ki áthajózol évezredeken.<br>Láttál-e már ilyet útjaid során?<br>Épült már göröngyből buja kánaán?<br>Ugye jösz még erre, érdekel jövőnk? <br>Mi lesz ha már nem lesz bűvös jótevőnk?<br>Megéri vajon az épp hozzánk szabott<br>Bolygóhajékunk a jövő századot?<br>

<br><br>Kabát, cipő még rajta a lányon.<br>Ruhástól terül el a díványon.<br>Könnyes a szeme, nagyon szomorú.<br>Lezajlott az utolsó randevú.<br><br>A szakítás derült égből érte.<br>A srác akivel a jövőt remélte,<br>Felrúgta vele a kapcsolatot.<br>Magyarázatot is alig adott.<br><br>Hitte a másik viszont szerelmét,<br>Hite most darabjaira hullt szét.<br>A szerelem, mit öröknek gondolt,<br>A mai randi porig lerombolt.<br><br>Mamája csendben hagyja hadd sírjon.<br>Tudja, hogy ez most enyhít a kínon.<br>Emlékszik még egy ősrégi bálra,<br>Úgy került haza, mint most a lánya.<br><br>Akkor is könnyes volt a kispárna,<br>Ő is dühös volt a fiújára.<br>Visszagondolva nem nagy esemény.<br>Túltette magát, jött az új legény.<br><br>Lánya magát már álomba sírta,<br> A takaróját megigazítja.<br>Könnyen túléli, olyan fiatal.<br>Apró csalódás még nem hattyúdal.

<br><br>A napsugár szórta a meleget.<br>Aztán felhő takarta az eget.<br>Megduzzadt és kiszakadt a felhő.<br>Eleredt a langyos nyári eső.<br><br>Csöpi az esőcsepp útnak eredt.<br>Millió társa közt ő is esett.<br>Felgyorsulva a föld felé hatolt.<br>Ő is az esőfüggöny része volt.<br><br>Ezt az utat már sokszor megtette.<br>A zuhanást mindig is szerette.<br>Aztán dobpergéskén földet érni.<br>Remek dolog esőcseppként élni.<br><br>Most is hamar földet értek sorban.<br>Csöpi viszont egy patakba csobbant.<br>Társai is szép számmal követték.<br>A patakot kiszélesítették.<br><br>Fürödtek és utaztak az árral.<br>Összecsillantak a napsugárral.<br>Megcsiklandozták a kishalakat.<br>Csöpiék jól érezték magukat.<br><br>A patak folyóvá szélesedett.<br>Gyors folyása lelassult lomhább lett.<br>A parton ivott egy marhacsorda.<br>Csöpi nem került tehéngyomorba.<br><br>A halak egyre nagyobbak lettek.<br>Csónakok helyett is hajók jöttek.<br>Miközben a hömpölygést folytatták,<br>A nagy hajókat meghintáztatták.<br><br>A folyó belefolyt a tengerbe.<br>Csöpi csapatával egyetembe.<br>A habok közt kicsit megpihentek.<br>Kipihenten újra útra keltek.<br><br>Feljött Csöpi a víz felszínére.<br>Napmeleget gyűjtött vízszívébe.<br>Könnyű párává változott teste.<br>Felemelkedett vissza a mennybe.<br><br>

<br><br>1. rész<br><br>Pistike ötéves, Holnap szülinapja.<br>Ajándékot vásárol az édesapja.<br>Hatalmas játékbolt játékokkal tele.<br>Papa jól tudja, hogy fia mit szeretne.<br><br>Pistike gyűjti az ólomkatonákat.<br>Ahogy belép, meglát egy polcon vagy százat.<br>Jó pár ezek közül már megvan fiának.<br>De hamar kiderül, hogy nem jött hiába.<br><br>Volt a seregben egy délceg ólomhuszár.<br>Bal kezében puska, jobbjával szalutál.<br>Mellette ólomló szépen felnyergelve.<br>Ilyen nincs még otthon. A papa megvette.<br><br>Megvirrad a másnap, Pisti szülinapja.<br>Szüleitől az ólomhuszárt megkapja.<br>Majd kibújik a bőréből örömében.<br>Örömkönnyek szöknek a szülők szemébe.<br><br>Mostantól a huszár a kedvenc játéka.<br>Elmúlt öt évének legszebb ajándéka.<br>Vele játszik nappal, vele alszik éjjel.<br>Ragaszkodik hozzá tiszta szenvedéllyel.<br><br>A huszár a vezér az ólomseregbe.<br>A történet ezzel befejeződhetne.<br>De még nincsen vége, van némi folytatás.<br>Leírom. Nektek pedig továbbolvasás.<br><br>2. rész<br>Nagyon sok év eltelt a történet óta.<br>Alig emlékszünk a huszárra s a lóra.<br>Pistike rég megnőtt. Ma már Pista bácsi.<br>Kisfia épp most kezd iskolába járni.<br><br>Az ólom sereget húsz éve kinőtte.<br>Hírmondó sem maradt a házban belőle.<br>Már távoli emlék a huszár és lova.<br>Régesrég eltűntek. Csak én tudom hova.<br><br>Sokáig hányódtak akkortájt a házban.<br>Először a polcon, aztán a kamrában.<br>Kikerült végül egy hulladéktelepre.<br>Halványan emlékszik még a szeretetre.<br><br>Érte jöttek aztán, autóra tették.<br>Lovával együtt egy nagy kohóba vitték.<br>Kemencébe rakták, és megolvasztották.<br>Öntöttek belőle új ólomkatonát.<br><br>Pisti bá fiának most van szülinapja.<br>Nagy ünnep ez. Játékboltba viszi apja.<br>És vajon mit látnak meg az egyik polcon?<br>Délceg ólomhuszár feszít ólomlovon.<br><br>Kis Pisti már döntött. A huszárt megvették.<br>Apja szeme könnyes, előjön az emlék.<br>Elérzékenyülve megy haza fiával,<br>És az újjáéledt ólomkatonával.<br><br>Pisti szülinapja pompásan sikerül.<br>Este a huszár a játékpolcra kerül.<br>Jobb kézzel szalutál, baljában puskája.<br>Vigyáz a családja éji nyugalmára.<br><br>

<br><br>Oly fiatal voltam még <br>az ifjúság olyan szép <br>nem volt bánat <br>nem volt bú <br>csak egy szerelmes fiú <br>Falu szélén kicsi ház <br>ott lakott a nagyapám <br>nagyanyó is vele élt <br>boldogságunk idején. <br>ott bújtunk el te meg én <br>szerelmünknek éjjelén. <br>Az emlék most <br>vissza tért <br>régi fakult ,de <br>szép kép.