<br> <br>1.-20<br>Preambulum<br><br>Drágám <br>Felettem nagy a Te Hatalmad <br>széttárt karjaidból lüktet felém<br>bárhol is járj<br>ha látlak száz vad csődör <br>dübörög fel bennem <br>hogy úgy imádjon <br>hogy a gyönyörűségtől felkiálts!<br> <br>2.-20<br>Fehér ruhádban szeretnélek<br><br>Drágám !<br>Fehér ruhádban szeretnélek !<br>Fehér ruhádból kibontanálak<br>hogy elhomályosulnának a fények<br>s szanaszét hullanának a selymek<br>a háttérben a zöldellő hegyek <br>csodálnának, innák a látványt <br>gyönyörű-szép asszonytestedet <br>a forróságban a kínai nagy fal is<br>ledőlne, itt pedig <br> megolvadnának a kövek !<br>Én várnám, hogy elkapj ! <br>hogy ujjaidba zárj !<br>míg száz vad csődör dübörögne<br> bennem hogy imádjon !<br>hogy a gyönyörűségtől felkiálts !<br><br>3. -20<br>A tenger és a végtelen<br><br>A tenger, a hajók , a kék ég <br>és a végtelen <br>a válladra a kalap finom <br>árnyékot vetít , <br>karodon a nap fénye csillan <br>s forró lázam támad ahogy feszülnek <br>felém imádni való melleid <br>bimbójuk kemény, átüt a vásznon<br>lázas tekintetem őket vetkőzteti <br>hogy cirógatnám őket ! <br>hogy falnám őket ! ájulásig ! <br>egy álombéli regényes tájon <br>fuldokolva addig, amíg <br>várnám hogy elkapj ! <br>hogy ujjaidba zárj !<br>míg száz vad csődör dübörög <br>bennem , hogy imádjon !<br>hogy a gyönyörűségtől felkiálts ! <br>

Vers<br>P.I.-nek<br><br>Csak így elmenni,<br>hogy semmi sem őrizzen<br>-békés, köznapi kövekbe<br>vagy vasakba ötvözötten<br>- akár szavakba !<br>Fákra, falusi házak előtt<br>a padokra vésve -<br>Csak így elmenni,<br>hogy ' Voltál !'<br>és számon ezt senki se kérje !<br>Csak így elmenni,<br>hogy ne nézzenek<br>érted a csillagokba !<br>Jaj ! így elmenni<br>nem csak neked !<br>Senkinek, soha nem szabadna !<br>

Nem várlak többé<br><br>és többé nem kereslek<br><br>nekem már ami voltál<br><br>azt nem jelented ,nekem már<br><br>semmit sem jelentesz<br><br>Hosszú ideig vártalak<br><br>téged, koslattam utánad<br><br>mint magányos farkasok<br><br>az éjszakában s vágyakoztam<br><br>hogy szoknyádat levessed<br><br>de eltört a varázslat ,<br><br>s bár őrzöm még a csodádat ,<br><br>a lábod ívét, a csípőd hajlatát,szádat<br><br>többé nem kereslek<br><br>hiába zuhog az igézet<br><br>vannak még<br><br>akik szeretni szeretnének !<br><br>most eltört a varázslat<br><br>zárd hát magadra az éjszakádat<br><br>vagy kóborolj máshoz<br><br>Én: én vagyok, neked már csak<br><br>nagyság, magasság és mélység<br><br>neked már csak idegenség<br><br>s többé nem várlak<br><br>nem várom már a csodákat<br><br>virágaimat rád tékozoltam<br><br>arcomat már-csak patakok<br><br>mossák, mosolyom már-csak<br><br>megfáradt sikoltás<br><br>de nem bánom ! Ami volt, volt<br><br>ami nem, nem !<br><br>Élj boldogan!

<br> <br><br> Jön a verőfényes karácsony,<br> Itt délen, nincsen zúzmara.<br> Ha mégis havas ünnepre vágyom<br> Lélekben, elmegyek haza.<br><br> Kicsi falum a Dráva partján,<br> Oda repülni volna jó.<br> Végigmenni a régi utcáná<br> Talpam alatt ropog a hó.<br><br> Felébredni a harangszóra<br> Fagyos, adventi hajnalon.,<br> Sietve rorátéra menni,<br> Nyomot hagyni a friss havon.<br><br> A templomajtó nyitva, tárva,<br> Kihallatszik az orgona,<br> S a Jézusváró régi ének:<br> Harmatozzatok... dallama.<br><br> Benn énekszó és gyertyaillat,<br> Oltár előtt térdel a pap.<br> Szívünk megtelik imádsággal,<br> Karácsonyváró áhitat..<br><br> Gyermekkori álomvilágból<br> Magamhoz térek hirtelen.<br> Eltünt a hó, s a gyertyaillat,<br> Csak az áhitat maradt velem.<br><br> Szívünkben várjuk a karácsonyt,<br> Mindegy, hogy otthon hol vagyok.<br> A betlehemi fényes csillag,<br> Mindenütt egyformán ragyog!.

<br> <br> Nyírfa illatú esték <br> Lépteid meglesték,<br> de csak mentél ,<br> nem törődtél senkivel <br><br> Fáztál,melegedtél, <br> s nem szóltál senkinek ,<br> hogy betakarjon !<br> <br> Ki űzött el a <br> paradicsomból ?<br> Miféle félelem ? <br><br><br> Bolond vagy .Árnyék ,<br> magadat hajtod ?<br> Jöjj közelébb ? <br> megcsókolom az <br> arcod !<br> s énekelj?.<br><br>