Köd üli meg egész tájat, <br>Reggel kenjük szét a vajat. <br>Nem látjuk így a szépségét, <br>Ember eszi reggelijét. <br> <br>Közben persze elmélkedünk, <br>A Nap mikor süt fel nekünk. <br>Eszünkbe jut vad gondolat, <br>Együnk reggel egy sült halat. <br> <br>Miután kentük vajacskát <br>És ettünk egy sült halacskát, <br>Elhagyja a tájat a köd, <br>A szép látvány az örömöd. <br> <br>Budapest, 1997. december 8. – Kustra Ferenc József <br>

Esti csönd vágtat dübörögve, <br>Ciripel a szomszéd tücske. <br>Békesség, csend honol a tájon, <br>Oly szép, nem kéne, hogy fájjon. <br> <br>Esti Békesség és nyugalom, <br>Ez az egész napi vágyom. <br>Napi munka után pihenés, <br>Családi körben melegedés. <br> <br>Magány érzése járja szívem, <br>Ez lenne az össze kincsem? <br>Nem igaz, csak elméláztam? <br>Esti csöndben rosszul láttam? <br> <br>Budapest, 1997. június 16. – Kustra Ferenc József <br>

Vad az éj, csöndje suhan nesztelen, <br>Éjszaka ember, állat meztelen, <br>De mit számít az, amikor alszunk, <br>Csak álmokban éldegél tudatunk. <br> <br>Éjszaka sötét van, nem látunk, <br>Bár a csend miatt jobban hallunk. <br>Meztelenség az összes ruhánk, <br>Nem tudjuk reggel mi vár miránk. <br> <br>Álmodunk vagy sem, eljő a reggel, <br>A virradat tele új élettel. <br>Mai borús napot másként látjuk, <br>Holnapi nap is a mi világunk. <br> <br>Részben kialusszuk a fájdalmat, <br>Így is regeneráljuk magunkat. <br>Mit tehetünk, biz' tovább kell élni, <br>Jó lenne teljes életet élni... <br> <br>Budapest, 1997. június 8. – Kustra Ferenc József <br>

A sorsunk nem volt hozzánk oly' nagyon kegyes, <br>Lehet, hogy gonosz eredőn’ volt élelmes? <br>A sorsunk nem volt hozzánk oly' nagyon kegyes. <br> <br>Nem bántottál engemet vagy anyámat, de nagyon beteg volt… <br>Így aztán minden állatisággal, ösztönnel előrukkolt. <br>Ennek lettünk mi ketten örök áldozatai, <br>Aztán meg még az élet külön áldozatai… <br> <br>Szerettelek, jó volt veled, <br>De sors mást akar teveled… <br>Szerettelek, jó volt veled. <br> <br>A Te utad új feleséghez alakult, ki engem gyűlölt, mert volt két gyermeke, <br>Ez a féltékenység aztán bosszú lett, a békességből lett nagyon is elege… <br>Sok éjszakát átsírtam, mert hiányoztál… Én nem tettem rosszat, <br>De nagyon is hiányoltalak, szinte mindig több utca hosszat. <br> <br>A feleségnek az örökségem ára kellett, harcolt is, mert azt így kapta meg, <br>De eladtátok anyámmal, idegeneknek, örökségemtől fosztottatok meg. <br> <br>Ilyen volt az életem, <br>Utálom is kellőn, de nincs más… <br>Lassan letelik… <br> <br>Vecsés, 2024. június 13. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. <br>

Benned, Apám… <br> <br>Míg serdülő nem voltam <br>Addig csak csodáltalak apám. <br>Te voltál Isten! <br>* <br>Meg egy kicsit tovább is! <br>Majd’ tizennégyéves koromig… <br>Akkor ébredt baj. <br>* <br>Anyám, csak úgy elzavart, <br>Te jobb híján elmentél… végleg. <br>Fölébredt végleg! <br>* <br>Ettől kezdve, más úton <br>Jártunk, Te távolodtál tőlem. <br>Új feleség lett! <br>* <br>Ő képmutatóskodott, <br>De rád hatott, tőlem üldözött. <br>Mért hittél neki? <br>* <br>Életünk eltelt lassan, <br>A végén, még tán’ gyűlöltél is… <br>Nem adtam okot! <br> <br>Vecsés, 2021. december 29. – Kustra Ferenc József – íródott senrjon csokorban. <br>