Sok tüskéje van a süninek, <br>Nagy pofája a kis hörcsögnek. <br>Az elefántnak oszlop lába, <br>Vízben él, mint hal a márna. <br> <br>A kígyó teste surran, siklik, <br>A majom fáról fára ugrik. <br>Cápa a tenger királya, <br>Aligátor a mocsár ura. <br> <br>Naponta öt állatfaj kivész, <br>Az ember nekik olyan, mint vész. <br>A természet részei vagyunk, <br>S erre biz’ kéne vigyáznunk. <br> <br>Budapest, 1997. augusztus 3. – Kustra Ferenc József <br>

Komor éjszakán járása: bikáé, <br>Teljes fegyverzete: halál lovagé <br>És lecsap az éjszaka sötétjében, <br>A megmagyarázhatatlan félelem. <br> <br>Zord mezőkön és sötét erdők mélyén, <br>A legközelebbi lakóhelyhez érvén, <br>Tán megkönnyebbül éjszaka vándora, <br>Bízzon, kellemes lesz fogadtatása. <br> <br>De ki ő, ki zord éjszakán vándorol, <br>Életét veszélyeztetve lovagol? <br>Nem tudjuk, személye inkognitóban, <br>Díszes ruhája, vércsatakokban. <br> <br>Gyanítjuk, ő jó Richárd követe, <br>Ki másképp Robin Hood összekötője. <br>Ők együtt harcolnak a gonosz ellen, <br>Életüket veszélyezteti; ellen. <br> <br>Hírvivő egészsége végveszélyben, <br>Életét áldozza, jó ügy érdekében. <br>Hír azonban fontosabb életnél is, <br>Határoz, odaér csak azért is. <br> <br>A lova fáradt, biceg, sőt már sánta, <br>Csak tartsa meg lelkét még szegény pára. <br>Királyi üzenet mindenekelőtt, <br>Ember és a ló tartsa szem előtt. <br> <br>Király üzeni, végre hazaérkezett, <br>Trónbitorló ellen kér segítséget. <br>Hírvivőn múlik tán a jó győzelme, <br>Hogy leverhető, rossz király szelleme. <br> <br>Rossz idők jártak most ó… Angliára, <br>Jó idő meg a rossz trónbitorlóra. <br>De megjött jó király, hála az égnek, <br>Kéri Robint és csapatát segítségnek. <br> <br>A hírvivő és a ló már egyaránt szenved, <br>A haza sorsa, lazítást nem enged. <br>Tudják mindketten, mi az; kötelesség, <br>Kritikus időben, hazáé elsőség. <br> <br>Cammog a ló és vérzik a vitéz, <br>Figyelő őket föntről az Ítész. <br>Ő is tudja mi a helyes cselekedet, <br>Erővel, kitartással segíti őket. <br> <br>Fél a lovag az zord erdő sötétjén, <br>De nem gondolkodik a saját életén. <br>Ő lovag, fölesküdött a jó királyra, <br>De nem lenne tévedés áldozata. <br> <br>Már bent jár a sűrű, sötét erdőben, <br>A lovag nem félt még így életében. <br>Neki el kell jutni Robin Hoodhoz, <br>Ki nem tudja, hogy ő most jó hírt hoz. <br> <br>Tudja jól, Robin jól megszervezte csapatát, <br>Körben őrség védi erdei tanyáját. <br>Harcosai erdei haramiák, <br>Kik élvezik zord erdő oltalmát. <br> <br>A lova sánta, de itt ismerős, <br>Útjuk már vesszőfutás, hideglelős. <br>Szegény párát szíve viszi előre, <br>Lovag meg aléltan nyakába dőlve. <br> <br>Szerencse nekik és a hazának, <br>Őrség tagjai rájuk találtak. <br>Szegény, hű pára kilehelte lelkét, <br>A lovagot Robin Hood elé vitték. <br> <br>Üzenetet a hírvivő átadta, <br>Robinék lettek jó király csapata. <br>A trónbitorló királyt leverték, <br>Vén szigetet, Angliát megmentették. <br> <br>Budapest, 1997. május 1. – Kustra Ferenc József – föltehetően valós történelmi esemény… <br>

Bálna merül mély vízbe, <br>Légzés után ízibe. <br>Búvár merül mély vízbe, <br>Légzés közben végtébe. <br>Lent a mély víz egyforma, <br>Bálna, búvár más forma, <br>De azonos mindkettőben, <br>Szeret vizet egyvégtében. <br>Víz bálnának lételeme, <br>Víz búvárnak kedvtelése. <br>Lent a vízben találkoznak <br>És egymásra csodálkoznak. <br>Bálna nézi, mit keresel, <br>Búvár nézi, Te mit nézel. <br>Víz azonban mindenkié, <br>Nem csak az ő kettőjüké. <br>Így hagyják egymást elmenni, <br>Hátranéznek búcsút venni. <br>Bálna elmegy lefelé, <br>Búvár meg jön felfelé. <br> <br>Budapest, 1997. február 10. – Kustra Ferenc József <br>

Kérdezzem, hogy hol nyílnak szép virágok? <br>Tudom, hogy vannak temetetlen sírok… <br>Menjek el és vegyek, ha nincs… termeljek én szép virágot? <br>Tudom, önön tébolyom kerüli körül a világot… <br> <br>Kérdezzem, menjek-e én vadászni dzsinnekre? <br>Tudom, akkor vérfarkas rálép a lelkemre… <br>Menjek én el, de ne vadásszam a dzsinneket? <br>Tudom, önön tébolyom zárja le végeket… <br> <br>Vecsés. 2012. augusztus 12. - Kustra Ferenc József <br>

Megérett a cseresznye, letekint rám, <br>Alulról meg tátog, csücsörít a szám. <br>Öreg a fánk, becsületesen terem, <br>Gyümölcse nekünk oly’, mint egy szerelem. <br>* <br>Japán szereti <br>Cseresznyefa virágot. <br>Ízletes gyümölcs. <br>* <br>Öreg fánk adja a finom cseresznye-lekvárt… <br>Oly' jó, és úgy esszük, mint Istenek a nektárt. <br> <br>Vecsés, 2002. július 1. – Kustra Ferenc József – íródott: versben és senrjúban. <br>