Ködfolt van előttem, <br>Ködfoltra ráléptem. <br>Köd, mind körülöttem, <br>Ködfoltokat nézem… <br>* <br> <br>(3 soros-zárttükrös) <br>Ha keresnek, akkor én már ködbe vesztem, <br>De bízok benne, hogy nem okozza vesztem… <br>Ha keresnek, akkor én már ködbe vesztem. <br> <br>(anaforás, 3 soros-zárttükrös, belső rímes) <br>Az én ködöm semmit nem melegít, még az őzeket sem, <br>Az én ködöm senkit nem melegít, így még engemet sem… <br>Az én ködöm semmit nem melegít, még az őzeket sem. <br>* <br> <br>(Senrjú csokor félhaiku láncban) <br>Zizzen már az ősz, <br>Sok levél vitorlázó. <br>Indul a múlás… <br>* <br>Fák töve avar, <br>Szél meg csak danolászik. <br>Indul a múlás… <br>* <br>Vasfogú idő, <br>Kiköpte tejfogait. <br>Indul a múlás… <br>* <br> <br>(Senrjon) <br>Szőlő sincs a leszedett, <br>Leszüretelt tőke-sorokban. <br>Múlás ilyenkor… <br>* <br> <br>(10 szavas duó) <br>A Nap is rőt lenne? <br>Őzeknek, vaddisznóknak átmeneti kabát kellene. <br> <br>A Nap rőtsége végleg maradandó, <br>Semmit nekik… ha jő Micimackó? <br>* <br> <br>(15 szavas-6 sorban) <br>Mért akar? <br>Mindent <br>Tőlünk akar? <br>Őzek bundát növesszenek, <br>Vaddisznók meleg sárfürdőt vegyenek, <br>Vagy hívom… vadászt! <br>* <br>(Haiku csokor) <br>Mint homályfüggöny <br>Terjed a köd, csak körben. <br>Vaksi vaddisznók… <br>* <br>Őz ködtengerben <br>Úszva sem tudja hol van. <br>Nem látja hovát… <br>* <br>Kék égboltrészek. <br>Magas köd mezőbe tűnt. <br>Torlódó a köd. <br>* <br> <br>(anaforás, 3 soros-zárttükrös) <br>Nincs tovább, mert a köd az úr, <br>Nyálkás ködbilincs nem lazul… <br>Nincs tovább, mert a köd az úr. <br> <br>Vecsés, 2020. június 28. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. <br>

Üdvözöllek ismét Ősz! <br>Tudtam, hogy megint eljössz… <br>Te nélküled élet úgysem lehet, <br>Utánad jön… a hideg kikelet... <br> <br>Nékem hozza vastag, barna avart. <br>Örüljek, hogy így kezdte? Dúlt, kavart. <br>Én azonban, csak nyár után vágyok, <br>Bár tudom, hogy ezek már csak álmok. <br> <br>Miattad már a hajnalok is hűvösek, <br>Isibe, kabátba mennek a gyerekek. <br>Reám néz az Ősz, és csak legyint, <br>Hogy mit okoskodok már megint. <br> <br>Idejön és összegyűri fák levelét! <br>Esőt is hoz, kimossa az ember eszét… <br>A Nap meg már csak haldoklik, nyöszörög, <br>Hallom, még kis nyárutóért könyörög… <br> <br>Vecsés, 2012. augusztus 23. - Kustra Ferenc Józse <br>

Kopogtat az ősz, jő a hajnali hűvös, <br>Ilyenkor talán jól esik egy korty hírős. <br> <br>Levelek már szomorúan, csüngve lógnak, <br>Lassan jő ideje –hagymával- sódarnak. <br> <br>A drót szamarunkat is lassan eltesszük, <br>Szánkótalpat fényesítjük, elővesszük. <br> <br>Ne! Azért a hóvihar tán’ még messze van, <br>Még a maradék… a szép nyárutó megvan. <br> <br>Budapest, 2000. augusztus 28. – Kustra Ferenc József <br>

Az ősz az elmúlás előjele, <br>De benne van a kikelet szele. <br>Mondják minden rosszat jó követ… <br>Ebben én nem hiszek… de lehet. <br> <br>Tavaszt is a jobb nyár követi <br>Így nyáron az ember azt hiszi, <br>Hogy ez így a legjobb, maga a tökély. <br>Ha minden jól alakul, így lesz… ne félj. <br> <br>Nem tudni azonban, kinek mi a jó <br>És azt sem, hogy vajon neki mi való. <br>Sőt mindenki másképp éli meg ugyanazt, <br>De nincsen, aki kőből is vizet fakaszt. <br> <br>A sors útja, cifra, dimbes-dombos, <br>Nem egyenes, inkább jó kanyargós <br>És nem mindig van úgy… megyünk hegynek felfelé <br>Van, hogy irány a gödör… szívünk hideg lelé. <br> <br>Azt régen, pontosan tudjuk; mit ránk rótt a sors <br>Az be is következik. Élet nem komfortos, <br>Sőt olyan, mint egy régi harcos, törött karddal <br>És csak vagdalkozunk… az életben fakarddal. <br> <br>Sokan, milliónyian ágálnak a sorsuk ellen, <br>De ők a körülményeik miatt a tehetetlen <br>Tömeg, pedig van köztük jobb sorsra érdemes, <br>De nem tud mit tenni, élete… csak fekélyes. <br> <br>Megoldás nincsen, jó tanács nem adható. <br>Élet olyan, mint egy szennyezett algás tó. <br>Kinek már csónakja sincs, iszik vagy elmenekül, <br>Így élet beszippantja… tűri tehetetlenül. <br> <br>Budapest. 2011. október 18. - Kustra Ferenc József <br>

Jöjj már hideg! <br>Egész nyáron melegem, volt, már ilyen nem kellene! <br>Hideg karod, élvezettel fogna, úgy ölelgetne… <br>Kérem, akkor elmúlhatna a szenny, a bűn, a sár, <br>Ez az mire sokan is vágyunk, megtörhetne már. <br> <br>(Leoninus) <br>Majd’ felvet a bölcs élet, de csak majdan kérek ilyet… <br> <br>Jöjj már hó! <br>Építenénk klassz időjárást álló hóvárat és meg hógolyóznánk… <br>Kesztyűbe nem nagyon lehet hógolyózni, meztelen kézzel meg fáznánk. <br>Aztán gyorsan egymás ellen fordulnánk, <br>Hógolyót kemény-acélosra gyúrnánk… <br>Klassz lenne a végzetünk ellen megküzdeni <br>Ezért még a szembe árokba is elmenni… <br> <br>(Leoninus) <br>Majd’ felvet a bölcs élet, de csak majdan kérek ilyet… <br> <br>Jöjj már fagy! <br>Gyere csak, úgy hallottam a forró szívek orvosa vagy… <br>Jóságból tán’ szép szavakat rebegnél… Velünk oly’ jó vagy. <br>Az én és a mi álmainkat hűtenéd, perzselő nyár már úgyis elillant, <br>De bizony, mi még szeretettel a szívünkben őrizzük… rémült, ha rád pillant! <br> <br>(Leoninus) <br>Majd’ felvet a bölcs élet, de csak majdan kérek ilyet… <br> <br>Vecsés, 2022. február 2. – Kustra Ferenc József – íródott: Jörgné Draskóczy Ilma (1884-1945) „Jöjj tél!” c. verse átirataként! <br>