Táncot jár a hulló falevél,
<br>És már csak egy nagy sasszét remél.
<br>Ha majd földet ér vége lesz…
<br>Reménye volt… végül… nem lesz.
<br>
<br>Ha menned kell, táncoló levél, táncolj csak el,
<br>Fontos, hogy hamis szavak ne hangozzanak el.
<br>Táncolj csak még tovább, táncolj, míg megteheted,
<br>Neked ennyi volt megírva… öröm volt léted…
<br>
<br>Vecsés, 2013. június 6. – Kustra Ferenc József
<br>
Hétköznapi pszichológia útjain!
<br>
<br>Jó, ahol vendég a nevetés,
<br>Ott az élet egy nagy ünneplés.
<br>Természet reális,
<br>Igen kolosszális.
<br>Életben nevetés, oly’ kevés.
<br>
<br>Egy nagy sírás sem mindig használ
<br>Főleg, ha jő halál és kaszál.
<br>Az utolsó percek,
<br>Oly’ lehetetlenek…
<br>Innen már élet, vissza nem áll.
<br>
<br>Esküvő az élet szépsége,
<br>Nem fittyet hányni lényegére…
<br>Gyerekeket szültünk,
<br>Kettévált életünk…
<br>Nem ily’ lovat akartam! Vége…
<br>
<br>Vecsés, 2018. december 21. – Kustra Ferenc József – íródott: LIMERIK csokorban.
<br>
Vajh, vízióm van megint…?
<br>
<br>A napkelte reggelre aranyfény kaftánt vett,
<br>Ma is lesz egy új, tán' szép nap, de nem mindegy, hogy milyen.
<br>Lesz szeretet és jólét is, de az bizony kicsinyen?
<br>Megváltásunk… bűneinkből eredeztetett.
<br>
<br>Telihold is ment aludni a fátyol-felhős égről,
<br>Enni már nem kapunk lassan, csak tápos-zaftos semmisét,
<br>Már a pap sem vigasztal, fásultan celebrálja misét.
<br>Az ember lelke bizsereg a sok szép népmesétől.
<br>
<br>Emberek! Vásároljunk be, legyen otthon, falazó homok,
<br>Legyen sokféle szaloncukor, mert jövőre is lesz karácsony,
<br>Meg legyen száraz kenyér, penésztelen, ez tanácsom, farácson.
<br>Meg talán legyen sok gyolcskendő, vizes, ha izzad a homlok…
<br>
<br>Majd ha megyünk nem hátszéllel, de szembe… jól összekapaszkodunk.
<br>Ha minden rosszul sül el, akkor még megfagyhatunk a melegben,
<br>De az biztos, hogy gyorsan kihűlhetünk, fájó szeretetlenben.
<br>Ha nem akar mindenki arra menni, jól összeakaszkodunk!
<br>
<br>A nap meg csak virít az aranyfény kaftánjában
<br>Csak nálunk nem változott semmi sem, mert halljuk a mesét,
<br>Főleg modernt erőltetik, benne a nekünk semmisét.
<br>De reggel rácsodálva nézi, van ő már másban…
<br>
<br>A szépséges-szép hajnalfényre, legott ideér az est-ború…
<br>Nem vagyok és semmi.
<br>Nem vagyok én senki!
<br>Elrohant a nappal, elfutott, de… ezért, nem vagyok szomorú…
<br>
<br>Érzem, hogy előírva a lépésemben a szent tánc nekem,
<br>Gondoltam is, hogy ez a rituálé meg minek nekem?
<br>Csak botladoztam meg toporogtam, és volt hányingerem!
<br>Nem születtem buddhista szerzetesnek, nem is használt nekem…
<br>
<br>Íme és lám, a mai nap sem különb, ilyen az emberi lét!
<br>Pedig én is láttam, az aranyfény kaftán igen jót ígért,
<br>De abból csak annyi jutott, amennyit a hajnal is megért…
<br>Semmi nem változik, tömeg meg boldogan éli a semmisét!
<br>
<br>Vecsés, 2014. december 21. - Kustra Ferenc József
<br>
(3 soros-zárttükrös)
<br>Kétfélével írok, pennával és töltőtollal,
<br>Fejem meg tele van jobbnál jobb gondolatokkal...
<br>Kétfélével írok, pennával és töltőtollal.
<br>
<br>(Bokorrímes)
<br>A pennámat én kék tintába mártom,
<br>A golyóst meg feketével használom...
<br>Papíron, ha percegek, ezt imádom.
<br>
<br>nagyon is esteledik, és sejtelmes árnyak futnak a falon,
<br>A Nap is elért útja végére... lebukik a horizonton.
<br>Én most is írok, gyorsan kapok a kellemes, esti alkalmon.
<br>*
<br>
<br>(Senrjú)
<br>Míg írok, álom
<br>Világa vesz majd körül...
<br>Nektek írok most.
<br>*
<br>
<br>(3 soros-zárttükrös)
<br>Lüktető érzelmek,
<br>Álmatlan éjjelek...
<br>Lüktető érzelmek.
<br>
<br>Mint zubogó forró-vízforrás tör ki a mélyemből...
<br>Szűrödnek ki fényes gondolatim a sötétemből...
<br>Papírra ugranak... maradnak a tollam hegyéből.
<br>*
<br>
<br>Időnek írok,
<br>Vélem, hogy majd megmarad.
<br>Olvasók hada...
<br>*
<br>
<br>Nyakamat önsajnálatom korrodált, rozsdás-vas lánca fojtja,
<br>De segít nekem a tentás tollam hegyének vitus- tűztánca,
<br>Ahogy tenta, a papír oldalakat sorra-rendre mázolja.
<br>
<br>Indulnék és is a fények végtelen útján,
<br>Haladnék óvatosan, de nem vonakodván...
<br>Indulnék és is a fények végtelen útján.
<br>
<br>Ajkamon kinyílnak az újabb és újabb, kinyílt szóvirágok,
<br>Ezt adom példának, és isszák szavaimat a tanítványok...
<br>Ajkamon kinyílnak az újabb és újabb, kinyílt szóvirágok.
<br>
<br>Elhalkul a sok-sok hang, a csendem várában,
<br>Én vadul kergetem a percet, magányában...
<br>Elhalkul a sok-sok hang a csendem várában.
<br>
<br>Vecsés, 2015. július 11. – Kustra Ferenc József
<br>
(3 soros-zárttükrös duó)
<br>Bizony, napokon belül belekezd a levélsodró offenzívába,
<br>Ha a tél meg ideér, majd sunyizik egy mélyülő defenzívába…
<br>Bizony, napokon belül belekezd a levélsodró offenzívába.
<br>
<br>Erdőn, mezőn és nyílt tereken, mint veszett róka, tékozlóan gyorsan nyargal,
<br>A terek, utcák, kertek leveleit, kupacra kotorja, fanyar humorral…
<br>Erdőn, mezőn és nyílt tereken, mint veszett róka, tékozlóan gyorsan nyargal.
<br>*
<br>
<br>(Senrjon)
<br>Nincs mit tenni, ősz ilyen,
<br>Tanúk vagyunk, születésénél…
<br>Tetőt, sorban bont!
<br>*
<br>
<br>(15 szavas, 6 sorban)
<br>Sodor kalpagot,
<br>El humort…
<br>Kőszobrot!
<br>Tetőn: rozsdamarta rézkakas,
<br>Ijedten forog, nem ócskavas,
<br>Csöppet sem nyugalmas…
<br>*
<br>
<br>(HIAQ)
<br>Lesz itt cudar világ,
<br>Ha majd összeszedi magát.
<br>Tetőt… ólat megbont!
<br>*
<br>
<br>(Leoninus duó)
<br>Úgy tűnik, most kezd rögtön edzeni, próbál melóba belelendülni.
<br>Nem hagyja békén az fasor fáit, ha meg törnek, tekernünk kell… fásli.
<br>
<br>De, amikor meg majd elmegy, siránkozik, mint egy magányba maradt özvegy.
<br>Azonban őhozzá meg, a hideg lesz kemény, ha-ha… nem lesz kemény legény.
<br>
<br>Vecsés, 2022. szeptember 1. – Kustra Ferenc József
<br>