Pöttyös hátú katica <br>Jól áll rajta a ruha <br>Piros palást kis kalap <br>Az idén is ez nagy divat <br>Messze zengi a mező <br>Ez a bogár nagymenő <br><br>Jánoska a lámpás bogár <br>Aludni ő nem jár korán <br>A haverokkal világítva <br>Repdesnek az éjszakába <br>Mint a csillag úgy fénylenek <br>Táncukhoz most párt keresnek <br><br>Nagyot szökken szöcske koma <br>Új csizmáját mutogatja <br>Zöld a frakkja egyedi <br>A réten ez most megteszi <br>S míg a tücsök vígan húzza <br>Elugrál a réti bálba <br><br>A százlábú már vígan járja <br>Lendül jobbra balra<br>Pördül fordul de elszédült <br>Összefűlt a lába <br>Német úr az akad bőven <br>S mindnek herr-nyó a neve <br>Mohó vággyal ropogtatnak <br>Az ágnak nincs már levele<br> <br>Sunyin lapít a csótány banda <br>Elöl lökdösődnek éppen <br>S mögöttük egy vörös hangya <br>Indulót vezényel <br>Ezer szúnyog tolakodik <br>Csak potyára várnak <br>Hátha akad egy kis falat <br>Ha vége lesz a bálnak<br><br>Össze gyűltek seregestől <br>Apraja és nagyja <br>Másoknak kis maradékot <br>Egyikük sem hagyna <br>Nagy a nyüzsgés szól a zene <br>Az idulatok forrnak <br>Egyik s másik rovar fajta <br>Csatázni indultak <br><br>Így hát aztán hamar bizony <br>Vége lett a bálnak<br>Takarodót fújtak<br>Az összes bogárnak

A holnap egyre közelebb ér<br>És ereimben a vér<br>Nyugtalanságot szül<br> Olykor<br>Súlyos lépteitől<br>Mint lápos talajon<br>Reng a föld talpam alatt<br>S egy részem a múltból<br>A régi kertben maradt<br><br>Ott ahol az első léptek<br>Homokba süppedtek<br>Békét árasztón<br>Illatozva virágok öleltek<br>Hol minden növény<br>Minden szeglet velem alakult<br>Ahol az évek emléke már<br>Foszladozott s megfakult<br><br>Most<br>Szürke, nyirkos, árnytalan a tér<br>A hangulat is csak bokáig ér<br>És a tél<br>Az ismerős fák között<br>Hunyorog az év küszöbén.<br><br>A fű a fa<br>S a kertnek minden zuga<br>Szívembe mar<br>A régi ház sem otthon már<br>Indulok hamar<br>A fűzfa még beint mint régen <br>De a poggyász útra készen<br><br>Egy darab a lelkemből<br>E kertben lett elásva<br>s most itt állok némán<br>A búcsú kapujába<br>Új idők vonata<br>Érkezik a peronra<br>Felszállok<br>Még egy rövid zutazásra

Megvénült a nyár<br>Ezüstfehér haját fújja a szél<br>Megtapad mindenütt amit csak ér<br>Az ökörnyál<br>S a szélposta útjára engedi<br>A vándorlásra felkészült leveleket<br><br>Libabőrös nyirkos reggelek<br>Didergőn ásítva várják<br>Hogy a kilehelt párát felszárítsák<br>A nap higított sugarai<br><br>Lapos szöget zár<br>A hosszan elnyúlt árnyék<br>Az ég mattos szürkéskék<br>Az udvaron unottan ásít a szék<br>S e melankolikus kép<br>Felidézi a nyár melegét.

Csak mellettem legyél.<br>Lássam szemed mélyéből<br>A szeretet lángját, melegét,<br>Hogy tekintetedben<br>Béke legyen, harmónia,<br>És ne gondolj semmi másra<br>Csak az együtt töltött boldogságra.<br><br>Te vagy torkomban a szó,<br>A mondatnak értelmet adó,<br>És a köztes sejtelmes csend,<br>Hogy összeálljon a kimondott rend.<br><br>A fogalomba terelt gondolat<br>Tőled ered bennem, és Neked<br>Feléd árad szeretettel <br>A kibuggyant csermely, <br>És folyóvá duzzadtan ömlik <br>lelked óceánjába.

A parton<br>Mini homokdűnék<br>Igazolják a rezgések <br>Periodikus hullámzását. <br><br>A felszínfeszültség inbolyog<br>Csillámokat szór a fényben<br>A vízbe dobott <br>Kő körében<br><br>A víz a part<br>Élettel teli<br>Az anyaföld<br>Még megengedi...<br>A holnapot terelgeti<br>Medrébe