Létezik-e véletlen?<br>Vagy hívjuk sorsnak?<br>Véletlenül nem teszünk és mondunk dolgokat!<br>A véletlen nem változtat sorsokat,<br>Se nem ad vívott harcokat!<br>Véletlenül nem tudsz hitben járni,<br>se igaz embernek maradni!<br>Véletlennek hívjuk olykor,<br>mit nem magyarázhatsz sokszor!<br>Isten sem véletlenül,engedte fiát engesztelésül.<br>Ne bízd soha véletlenre a kegyelmet!<br>Tudd, hogy az Úr téged megváltott!<br>Érted mindent odaadott.<br>Nem nézte te mit tettél,<br>Hű voltál-e s szívből szerettél!<br>Mégis elküldte a számára legkedvesebbet.<br>Ki meghúrcolva vitte a terhet!<br>Büneink súlya nyomta a keresztet.<br>A halál sem tántorította meg érted!<br>Ezért hát soha ne bízd véletlenre,<br>mi elvezet a kegyelemre!

Csoda szép nap a mai,<br>Hűvös téli szellő kíséri.<br>Sétálunk boldogan, hisz a hangulata csuda jó.<br>Mihez semmi sem fogható.<br>Veszek egy nagy levegőt, érzem szinte megdermed az arcom.<br>Nem messze tőlünk gyerekek boldog játéka töri meg a csendet.<br>S az apák szelíd hangja,<br>Mivel gyermekeit rendre utasítja.<br>De várj, mi történik? Az ég miért sötétlik?<br> Uram mi történik?<br>Miért sír az ég is?<br>Futva irány haza,<br>Az ártatlannak nincs választása.<br>Nem gyerek nevetés amit hallunk.<br>A szíréna váltja hangjuk.<br>Ember, ember ellen!<br>Istenem ne engedd el kezem.<br>Miért kell a háború?<br>Kinek jó ha a nemzet szomorú?<br>Körbe nézek szívem nagyot dobban.<br>Nem látni már jatszó gyermeket.<br>S a büszke apák is eltűntek.<br>Istenem el ne engedd kezem,<br>Segíts szeretteim megvédenem!<br>Elmúlik majd tudom jól,<br>S nem marad utánna semmi jó.<br>Létezik az igaz megbocsátás?<br>Letenni a terhet mi nyomja szíved,<br>Hogy életed újra felépíthesd?...<br>Istenem el ne engedd kezem, védd meg az ártatlant.

(3 soros-zárttükrös) <br>Van, hogy ülők a tanya melletti padon <br>Holdnézőben vagyok, vaksötétben, vakon! <br>Van, hogy ülők a tanya melletti padon <br>* <br>(senrjú) <br>Jaj! Eszelősen <br>Bámulok a sötétbe. <br>Ugatással jó? <br>* <br>Időmet ezzel töltöm, nyáréji estéken, <br>Nézem, hogy mit látok a mély-sötét kék égen. <br>Időmet ezzel töltöm, nyáréji estéken. <br>* <br>Ha nincsen másom, <br>Csak sötétség bámulás? <br>Csukott szemmel jó? <br>* <br>Ott ülve, a sötét csend átölel sőt, körülvesz. <br>Vetekszik a magányommal, engem bajból elvesz? <br>Így este, ha ülök, és a Holdat nézem, <br>Messzi kutyaugatás is szól! Az nékem? <br>* <br>Ez álomszerű, <br>És kitöltetlen magány. <br>Én… Holdnézőben. <br>* <br>Időm, nem is kitöltetlen, minden percében még élek, <br>Ránézésre kintről úgy tűnik, elfogyástól nem félek. <br>Időm, nem is kitöltetlen, minden percében még élek, <br>* <br>Mi az igazság? <br>A tötyörgő bambulás? <br>Tán’ van igazság? <br>* <br>Kiabálnék én, <br>Megvédeném magamat. <br>Ez, úgysem használ… <br>* <br>Csak ülve nézni <br>A Holdat, felhőben is? <br>Vékony, vagy vastag? <br>* <br>Milyen út az a <br>Holdnézéske a padról? <br>Sötétbe, vakon! <br> <br>Vecsés, 2018. március 17. – Kustra Ferenc József – íródott: alloiostrofikus versformában. <br>

Siker záloga a szerencse… <br> <br>Ford mondta: hagyja dolgokat folyni, <br>Ha nem tudja azt megváltoztatni. <br>Ö ügyes volt igen jól csinálta, <br>Így ő lett autósok királya. <br> <br>Megvallom, próbáltam én is így <br>És nem lettem sikeres imígy. <br>Pedig jó módszer, talán való, <br>De oly’, mint a trójai fa ló. <br> <br>A jó öreg ló is alkalmas, <br>Sikert hordozza a tele has. <br>Szerencse kérdése, beviszik-e, <br>Így az is, sikeresek leszünk-e. <br> <br>Budapest, 1997. december 8. – Kustra Ferenc József <br>

A poéta… <br> <br>Érzem, ahogy sötétedik, a fény-sötét, féltőn ölel át, <br>Egyesít az ég és föld között a nagy semmiség terén át. <br>Elmegy a napfény, messzi útra indul, <br>Terjed a sötét és vakon kivirul. <br> <br>Az éjszaka dalára mindig figyeltem, <br>Ma is olyan, mint… feszített húr a lelkem. <br>Estefelé az asztalnál írnak a Poéták, <br>Alkotnak, jókat, nekik nem gond, gyűlnek a strófák. <br> <br>A fény lassan láthatatlan lesz, de a maradék, <br>Még lilás-vörösben játszik… csak álom-szakadék. <br>A Poéta, hogy lásson, gyújt, legalább két gyertyát, <br>Lúdtolla hegyét megvágja... keresi fortélyát. <br> <br>A gyertya fénye keveredik, a legutolsó napsugárral, <br>Ami beóvatlankodott a szobába, és eltűnik mával. <br>A Poéta a lúdtollát tentába mártja, gondolatát <br>Bőszen papírra veti, novellát, lírát és aforizmát. <br> <br>A Poéta a saját gondolatai között lépked, <br>Magányosan csak álmodik, gondolatokat letépked. <br>A gyertya lángja táncolja a naplementét, <br>Ő meg nézi, közben lélekből írja versét… <br> <br>Vecsés, 2012. november 1. – Kustra Ferenc József <br>