Félszáz év <br>Változó világa<br>Barázdákat karcolva<br>Settenkedik <br>Körülöttem<br>Bennem<br>Születésem óta<br>Jóval öregebb lettem<br>És<br>Itt hagyom<br>Ujjlenyomatom<br>Mire egészre kerekedik<br>Félszáz év<br>Túl leszek én<br>A világvégén<br>És lelkem<br>Elkeveredik <br>Kitágul Egy-el<br>A világegyetemmel

A kimondott szó<br>Lehet balzsamos gyógyír <br>Mely kedves-édesen simogató<br>Egész lény-komplexumunknak.<br><br>Nyelv -inkompatibilitás nem akadály<br>Az intonáció hullámhosszán<br>Hatol mélyre,<br>Hol a lélek fénye<br>Ered.<br>Ott kell hogy a rezgések <br>Egymásra leljenek.<br><br>A kimondott szó<br>Súlya lehet <br>Egy életre meghatározó,<br>Ölelő<br>Kitárt szívvel hivogató;<br>És lehet<br>Nyersen romboló felelet,<br>Mely zsugorítja a jellemet<br>Fájón megalázó <br>Minden magán s mássalhangzó.<br>Blokk -görcs -sikoly<br>A párhuzamos viszony.<br><br>A kimondott szó <br>Súlya <br>Lebegő rezgéshullám<br>Mely mélyre hatoló.<br>Matematikailag nem kiszámítható.<br><br>A kimondott szó-<br>Ha Jó<br>Értelmet adó,<br>Tiszteletteljes ,<br>Arogancia mentes.<br>Lelket tápláló manna,<br>Ízes<br>Mint a friss Kenyér zamata.<br><br>Ha szólsz<br>Válogasd szavaid<br>És<br>Boldogabbak lesznek napjaid.

Fenyőfaágba simul a sok apró koszorúvirág... <br>Itt vagyok, valahogy szívemből elillan a borúság. <br>Márványkövön szétfröccsen a mécses és gyertya lángoltság. <br>* <br> <br>Gyertyaragyogás! <br>Fekete-bársony égbolt… <br>Csillagfény halmaz. <br>* <br> <br>Értük lobognak, <br>Gyertya, mécses lángjai. <br>Hosszú fohászok. <br>* <br> <br>Koszorúba fonva van a fenyőág, virágok... már mind meghalt. <br>Emlékezéstől könnyes lesz a szem… ez felemelő pillanat! <br>Állok és tudom, kedveskéim, ti pihentek a hantok alatt! <br>* <br> <br>Mécsesek lángja <br>Vajh’ élteti a halált? <br>Éjjel, virrasztás. <br>* <br> <br>Sírkert a holtak városa... virágdíszben pompázik. <br>A kereszten ül egy kismadár, látom, nagyon fázik… <br>Sok lehajtott fejű ember mormolva imádkozik. <br> <br>Gyertyákat gyújtok, szellőben, arany fényük remeg, <br>Hidegben szél kócolja hajam, én emlékezek. <br> <br>Sok a virág, koszorú a sírokon, <br>Sok-sok gyertyának a fénye, elhalón… <br>Lángjuk maradékán táncolva <br>Égnek a szélben, hajbókolva… <br> <br>A sötét égen, felgyúlnak a csillagok, <br>Lenéznek, a mécsesek aranycsillagok… <br>Én gyújtottam, nekem aranyban csillogók. <br> <br>Szürke a ködös homály és nedves, <br>Itt nincsen zaj semmi, minden csendes, <br>Kedves halottaink itt pihennek, <br>Soká velünk voltak... elsiettek. <br> <br>Összekulcsolt kézzel imánkba merengünk. <br>Lelkünkben, csendben csak befelé könnyezünk. <br>Levélke, lágy táncot jár, már el nem menekül, <br>Felhőtlen az ég és a nap fénye ránk vetül. <br>Közben beszürkül az ég, eltűnik az árnyék, <br>Mélységes gyászba borul ma… mi sírkert tájék. <br> <br>Ők a másik oldalon ugyanúgy hiányolnak minket <br>De eljön idő, amikor sors, összejövetelt hirdet... <br>És akkor majd minket is föld alá temet a rettenet. <br>* <br> <br>Csendben csak ülünk <br>A padon, lángba nézünk. <br>Lángoló lelkek. <br>* <br> <br>Nap, holnap is kel, <br>Gyertyák, addig leégnek. <br>Élet megy tovább… <br>* <br> <br>Szabad voltam életben? Én még egy kicsit itt, élők között maradok… <br>Majd jövők utánatok… Veletek együtt szabad leszek, ha meghalok! <br>A régen… lángolt tűz bennünk akkor nyomot hagyott, <br>De Te ott lent, biz már nem érzel csak kemény fagyot… <br> <br>Az emlékezés visszfénye ragyog sírod felett… <br>A márványból meg kicsurran a halál lehelet… <br> <br>Vecsés, 2014. szeptember 29. – Kustra Ferenc József <br>

Versben és senjúban… <br> <br>Gránitból van, nagyon kemény a fekhelyetek. <br>Magamban idézem a szép emlékképeket. <br>Utamon néztem, hogy a sok, holt levél pereg, <br>Az árok partján a sok fa meg már didereg… <br>* <br>Kuporgás padon. <br>Düh és kétségbeesés… <br>Nincs hogyan tovább. <br>* <br>Monoton élet, <br>Lélek, meg csak sorvadó! <br>Gyötrő, vak remény. <br>* <br>Hervadó mosoly <br>Lelki mélyülés árka, <br>Elmúlás fátyol. <br>* <br>Hogy itt találkozunk ez ünnep, de enyém a bánat, <br>Közös múltunkon merengek… ébrednek, csitult vágyak. <br> <br>Ma itt sokan, halottainkra emlékezünk. <br>Márvány sírjaiknál ülünk, és csak révedünk. <br> <br>Én is meditálok, hogy milyen magányos is a jövendő, <br>Nem tudhatjuk, sorban ki lesz az elmenő, a következő, <br>Ki tudja, mit hoz még a hét szűk esztendő.... az eljövendő! <br> <br>Tovább vivő erő nincs. <br>Testet vonszolni is kincs… <br>* <br>Sír gyertyafényben, <br>Vendégségben, sok rokon. <br>Ők hazamennek. <br>* <br>Sír gyertyafényben, <br>Vendégségben, sok rokon. <br>Ők hazamennek. <br>* <br>Sorsok sorsokba <br>Fonódva, élnek, halnak. <br>Temetés, eljő… <br>* <br>Koszorúk virágába beleheltem szeretetem, <br>Ide a sírodra neked, a krizantémot teszem. <br>Itt hagyom, hogy világítson a szeretet-mécsesem… <br> <br>Lassacskán ballagok hazafelé, szél fújja már lépteim nyomát, <br>Érzem sikerült magamra teríteni emlékezés bársonyát... <br> <br>Vecsés, 2014. október 12. - Kustra Ferenc József <br>

Versben és senrjúban… <br> <br>Űr és sivárság! <br>Lélekben üresség él. <br>Közöny omlása… <br>* <br>Hervadó virág, <br>Emlékeztet a létre. <br>Utódok jönnek… <br>* <br>Égnek a gyertyák, <br>Lángolnak… emlék múltból. <br>Magány kilátás. <br>* <br>Monoton élet, <br>Lélek, meg csak sorvadó! <br>Gyötrő, vak remény. <br>* <br>Ma odamegyek hozzátok, már elindultam, <br>Gránit sírotokhoz egyenest vezet utam. <br>Utamon, oly' vastag avarban jár a lábam… <br>* <br>Remény érzése <br>Fényt és meleget nem ad… <br>Hamu is kihűl. <br>* <br>Emlékvarázslat. <br>Gyertyafény árnyjátékok. <br>Szép lángpillangók! <br>* <br>Emlék nem halott, <br>Élőnek lelkét vájja. <br>Múlt, már rég elmúlt. <br>* <br>Temetőben a szent zaj, a levél zizegtető csend! <br>A gyertyák vinklibe állnak a sírodon… oszloprend. <br>Hideg szél csak fúj, miért kesereg? <br>Megjött az ősz, már mindent belepett. <br> <br>Vecsés, 2014. október 10. - Kustra Ferenc József