Akár a fekete méz, olyan fekete. <br>Tapadós, vastag ez a sűrű éjszaka. <br>A komor viharfelhők fentről néznek le, <br>Szinte hallom, hogy gyalogolnak haladva. <br> <br>A napraforgók hosszúkás arany pillái <br>Közül, rám tekintenek fekete szemei. <br>Megjöttek fenyegető vihar szelei, <br>Már itt vannak a viharfelhők elei. <br> <br>Fenyeget a vihar, fojtó levegője <br>Jól kitölti a sűrű és nyálkás homályt. <br>Hallom az úton, lovas megy erre-fele, <br>Bizony félnek ők, tán' keresnek egy hodályt. <br> <br>Távoli eső párájától terhes szél <br>Szaga hirtelen a szobámba behatol. <br>Hangosan zizeg, a szalma zsúpfedél szél. <br>Ez bizony nagy vihar lesz, mindent letarol. <br> <br>Jön a vihar, én már kellően fáradt vagyok, <br>Lefekszem aludni, ki kell magam pihenni. <br>Az utolsó nagy viharon nem álmélkodok, <br>Álmomban, viharban fogok újjászületni… <br> <br>Vecsés, 1998. december 29. – Kustra Ferenc József <br>

Itt a tavasz, hahó-, halihó! <br>Bízom benne, már nem lesz több hó. <br>Szépen virágzik a cseresznyefánk, <br>Vacsorára lesz: ízzel töltött fánk. <br> <br>Már napoztam is, tán’ harminc percet, <br>Ez jól szolgálja az egészséget. <br>Nő a fű és leveleznek a fák, <br>Látom, jönnek az udvari zabák. <br> <br>Nagykovácsi, 2006. április 25. – Kustra Ferenc József <br>

Melyik szó a legfontosabb?<br>Melytől dobban a szív és olvad?<br>Mit mikor meghallassz te vagy a legboldogabb!<br>Anya!!!!- Hisz ő a világon egyedül, kinek 2 szív dobban testében. <br>Ki szíve alatt hord hónapokon át, s fájdalmat nem kímelve életet ad.<br>Anya- az a szó mit bármikor mondhatsz!<br>Tőle rosszat sosem kaphatsz!<br>Anya- az ki örökre veled marad!<br>Kinek elmondhatod minden titkodat!<br>Anya- mondd sokszor, amíg csak teheted.<br>Szeresd, óvd hisz megérdemli.<br>Gyermekeinél nincs fontosabb neki!<br>Öleld át szorosan, s mond szeretlek!<br>Anya- ígérem örökké melletted leszek!

Légy büszke az édesanyádra,<br>hisz neki te vagy az egész világa!<br>Nincs is más vágya,<br>csak gyermekét boldognak lássa.<br>Anya ki védett, óvott,<br>ki rád testében vigyázott,<br>kilenc hónapig méhében hordott,<br>fájdalmat nem ismerve, neked éltetet adott!<br>Az édesanya az egyetlen, <br>kinek két szív dobogott testében,<br>minden édesanyát isten sokáig éltessen!!!

Hosszú idők kezdete óta<br>Szütelenűl folyik a vér.<br>Olyan mint egy túlcsordulás,<br>amely mindenhová kitér.<br><br>Egy folyó, melynek áramlata<br>egy skarlát tengert feltölthet,<br>Mely bűnösségünk tanúsága,<br>S zsarnokságunknak az árra.<br><br>A harcba vonulás mindig is<br>Sötét, tragikus sorsunk átka.<br>A véres folyó s skarlát tenger<br>Az emberiségnek örök társa.<br><br>Mit műveltünk a világgal<br>Hogy megértésért könyörög?<br>Hallod-e a végzet sóhaját, <br>Amint a skarlát tenger nyöszörög?