Az állatvilágról, eredeti Baso féle stílusban írta a tanka csokrot a szerzőpáros… <br> <br>Rabló fekete <br>Csend, elvesz éberséget. <br>Őrkutya alszik. <br>Lustán szunnyad a nyár is, <br>Múlik az éber fázis. <br>* <br>Este, tehén bőg, <br>Várja, hogy jól megfejjék. <br>Abrakoltatás. <br>A holdsarló dagadt mell, <br>Nem fáj, már csorog a tej. <br>* <br>Álmosító a <br>Tücskök esti ciripje. <br>Besötétedés. <br>Feketeség elterül, <br>Szív- fátyol előkerül. <br>* <br>Esthajnalcsillag <br>Tücsök zenét hallgatja. <br>Késői fekvés. <br>Szegre akasztott álom, <br>A csillagos határon. <br>* <br>Erdei ösvény, <br>Eltűnik a sötétben. <br>Állat lábnyomok? <br>Kis őz anyjához bújik, <br>Barna foltként elnyúlik. <br>* <br>Estefelé már <br>Sáska is imádkozik. <br>Fecske jár arra. <br>Szeme a világon csügg, <br>Tollain égi nyom függ. <br>* <br>Vecsernye idő! <br>Vaddisznók a makkosban. <br>Boldog röfögés. <br>Ártatlan malackodás, <br>Őstermészet, semmi más. <br>* <br>Éjszaka, réten, <br>Sün család kóricálgat. <br>Vacsoraidő. <br>Szelíd, tüskés hát szeret, <br>Kemény, szőrös szív helyett. <br>* <br>Fülledt éjszakán, <br>Denevérek repülnek. <br>Lesz-e estebéd? <br>Furcsa finomkodások, <br>Lakmározó barátok. <br>* <br>Éjjel, melegben <br>Halk neszezés. Állatok. <br>Vaddisznó kölyke. <br>Óvatos zizzenések, <br>Fülledt, meleg ól-fészkek. <br>* <br>Éj csendje lágyan <br>Bújik erdei fák között. <br>Pók alszik, nem fon. <br>Hálója erős szőttes, <br>Zsákmánya már felnőttes. <br>* <br>Este már leszállt, <br>Mindenfele, félhomály. <br>Csendes madárfütty! <br>Békült, szunnyadó világ <br>Mint éjjelnyílt létvirág. <br> <br>Vecsés, 2017. május 23. – Mórahalom, 2017. június 10. - Kustra Ferenc József - A haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Farkas Tekla. A versrész címe:„Ősi álom” (2. variáció) <br>

A nyárelőről TANQ csokorban írt a szerzőpáros. <br> <br>A bárányfelhőcskék <br>Habosak, mint egy szép hullám. <br>Ó, napfénysugarak! <br>Selymes füvek fürge ujja, <br>Itt a nyár, ő itt van, újra. <br>* <br>Szivárvány derűje <br>Borítja messzi láthatárt. <br>Szép a szín-kavalkád. <br>Szoknyában jár a képzelet, <br>Horizont lelkét kémleled. <br>* <br>Hajnaltájt, a csendet, <br>Macska léptei zavarják. <br>Köröm tán' nyikorog. <br>Aranyporban él a hajnal, <br>Felhők alatt száll galambbal. <br>* <br>Nagy, gátlásos sóhaj, <br>Nem engedhet meg napozást. <br>Félig levetkőzve. <br>Lágy fénycsipkébe öltözik, <br>Ajkára rá, vágy költözik. <br>* <br>Pezsgő a forróság… <br>Gémeskútban van hideg víz. <br>Hópihe hiánya... <br>Melegszik az idő máris, <br>Szerelemben hét határ is. <br>* <br>Kút kiapadóban, <br>Réten már szomjúság honol. <br>Eső rég nem esik. <br>Tűző napon szomjas világ, <br>Kalapodban rózsavirág. <br>* <br>Vad, álmatlan éjjen <br>Áramlik gondolati-szél. <br>Vizes lenne eső... <br>Forró széllehelet-álom, <br>Táj esőt vár. Minden áron. <br>* <br>Fa öreg kérgében <br>Bugylival vésett üzenet. <br>Örök a vélemény. <br>Fába vésett szép üzenet, <br>Kéregbe rejt ál-hiteket. <br>* <br>Szív szava is lehet <br>Messzi pusztába kiáltott. <br>Már, kopott szerelem. <br>Szíved kopik csak magától, <br>Múltad benne kunyhót ácsol. <br>* <br>Szél elkergeti az <br>Éltünkből, meleg álmokat. <br>Kis, kutyagomolyag. <br>Vihar előtti csend honol. <br>Menedék is összeomol. <br>* <br>A tikkasztó meleg <br>Érleli szép virágokat. <br>A növény is szomjas. <br>Izzad az ég, de könnyezik, <br>A patak vízzel megtelik. <br>* <br>A lét, sóhajtozón <br>Keresi a békességet! <br>Napsugár, jöjj, szeress! <br>Lét sóhajt, nyugalmat keres, <br>Halkan súgja: ember szeress! <br> <br>Vecsés, 2017. április 11. - Mórahalom, 2017. április 6. - Kustra Ferenc József-- A haikukat én írtam, alá a verset, szerző- és poétatársam Farkas Tekla. A versrész címe: „Selymes füvek fürge ujja”! <br>

Az út Tihanyba lesz, <br>Indul a hajó, felszállás! <br>A jármű elstartol. <br>Havas, nagy tél van, olyan jó! <br>Dombról lecsúszik a szánkó. <br>* <br>Mindenki szájtátva, <br>Csodálatos a kilátás. <br>Pazar panoráma. <br>Felnőtt és gyerek síelnek, <br>Nevezik életvitelnek. <br>* <br>Tó felszínén úszik, <br>Követi az útvonalát. <br>Hullámok nyaldossák. <br>Hógolyózni, jó hóban kell, <br>Gyerekek teszik örömmel. <br>* <br>Vadkacsák repülnek, <br>A nagy szélbe kapaszkodnak. <br>Égi táncot járnak. <br>Hóból építhetünk várat, <br>Aztán, ledönthetünk párat. <br>* <br>Magasak a hegyek, <br>Simogatják a felhőket. <br>Frissít a levegő. <br>Hótól jeges úton vigyázz! <br>Bízz, őrangyalod rád vigyáz. <br>* <br>Nádasok köszönnek, <br>Közel már a célállomás, <br>Sikeres kikötés. <br>Téli mínuszban öltözz fel! <br>Te, ne játssz a természettel! <br> <br>Budapest-Vecsés, 2016. június 5. – Kustra Ferenc József – íródott: HIAQ csokorban. A HIAQ - kat szerző- és poétatársam Szedő Tibor írta, alá a verssorokat én. A vers címe: „Téli örömök”. <br>

A fatörzsek sötét oszlopok<br>a fehér téli tájban<br>és a szűzies hó csillog <br>mint gyémántpor a napfényben.<br><br>A katona csüggedve fekszik,<br>hátával egy fatörzshöz dőlve,<br>összetört térde képtelenné tette<br>és döbbenten néz le a dombról.<br><br>Alig száz méterrel lejjebb<br>tombol a csata: visszhangzik a puskalövés<br>és egy géppuska lövöldözése csörög.<br>A térd ég a sajogó fájdalomtól.<br><br>Azon tűnődik, vajon ki éri el előbb,<br>megbízott társai vagy az ellenség,<br>amely mint sarokba szorított patkány <br>harcol kopott, hamuszürke egyenruhában?

Végül, csak fölismertem… <br> <br>Hmm… hetven évesen jövők rá, életem nem egy életvasút, <br>Olyan vagyok, mint vidámparkba mutogatott hullámvasút, <br>Hmm… hetven évesen jövők rá, életem nem egy életvasút. <br> <br>Mert becsöngettek, rá, fölültettek, <br>A villanyomorok dübörögtek, <br>Mert becsöngettek, rá, fölültettek. <br> <br>Az óta folyvást élvezhetem, ezt a gyilkos rohanást… <br>Még nem volt, aki bekiabált, kisfiam, akarnál mást? <br>Az óta folyvást élvezhetem, ezt a gyilkos rohanást… <br> <br>Jézusom! Látom jött egy veszett-méretes emelkedő, <br>Fönt éppen csak, hogy körbe néztem, és már zuhan a lejtő… <br>Jézusom! Látom jött egy veszett-méretes emelkedő, <br> <br>Közben persze, mit sem lehet tenni, be vagyok szíjazva, <br>Menetközben kicsit kiszállni? Valami szabadságba? <br>Közben persze, mit sem lehet tenni, be vagyok szíjazva. <br> <br>Vannak még itten, rettenetes, vemhes kanyarok, <br>Az üvöltő tömeg szemeláttára kanyargok. <br>Vannak még itten, rettenetes, vemhes kanyarok. <br> <br>Jujuj, az se semmi, hogy kanyar közben lefelé zuhanok, <br>Kiszállni nem lehet, jó lenne, hogy tömegnek csókot dobok? <br>Jujuj, az se semmi, hogy kanyar közben lefelé zuhanok. <br> <br>Hetven vagyok én, majdnem és beszíjazva, <br>Hogy áll meg? Talán kisiklik ez a verda? <br>Hetven vagyok én majdnem, és beszíjazva. <br> <br>Mondták nekem a régi öregek, éljek reményben, <br>Öregen örülhetek, hogy luk van a fenekemen… <br>Mondták nekem a régi öregek, éljek reményben. <br> <br>Vecsés, 2018. január 2. – Kustra Ferenc József – íródott; 3 soros-zárt tükrösben. Olvasni először az első két sort kell egyben. Utána a 2. és 3. sort egyben. A különbség fejezi a mondanivalómat. <br>