Majd még ideérkezik… <br> <br>Jégeső kopog, <br>Téli… elő reggelen. <br>Hideg is támad. <br> <br>Ablakon meg van <br>Vízből készült, jégvirág… <br>Hideg is támad. <br> <br>Nagy hó lepte be, <br>Ott a szembe hegyoldalt… <br>Hideg is támad. <br> <br>Plédre várhatnak <br>Barázdalakó magok. <br>Hideg is támad. <br> <br>Zúzmara fent van <br>Már korai hajnalkor… <br>Hideg is támad. <br> <br>Magányos kóró <br>Egyedül várja telet! <br>Hideg is támad. <br> <br>Vecsés, 2023. január 3. – Kustra Ferenc József – íródott: senrjú csokorban, fél-haiku láncban. <br>

Mikor olvastam<br>József Attilát <br>Bús-csalódott lelke<br>Úgy tűnt<br>Ott volt a közelembe.<br><br>Keser irónia is<br>Ott lebegett<br>És hallottam<br>A vágytól sóvárgó<br>Elveszett gyermeket<br><br>Szíve dobbanása <br>Jéggé fagyott a szóban<br>Tinta helyett lelke<br>Csepegett <br>Bánata volt a tollban<br><br>Igazságot jót keresve<br>Útján akkor senki<br>Nem ment vele<br>Csak az ördög <br>Jött vigyorogva szembe<br><br>És akkor Isten felemelte

Aki tehetségét otthon ellen, idegen földekre pazarlá, <br>Méltóságra mehet, de a lelke... az soha nem lehet arannyá… <br>Aki tehetségét otthon ellen, idegen földekre pazarlá. <br> <br>Oh, de múló a fényesség… az, minden ’balesetben’ szétoszlik, <br>Mély gyökeret nem hajt, véle enyész a neve is. Majd szétfoszlik… <br>Oh, de múló a fényesség… az, minden ’balesetben’ szétoszlik. <br> <br>A haza oltárán örökön ragyog a nemes hazafiúi élet, <br>Mely fölszentelve magát, javára hevíti a hazafiúi létet… <br>A haza oltárán örökön ragyog a nemes hazafiúi élet. <br> <br>A haza oltárán a nemes élet, örökkön világít, hevül, <br>Így szentelve magát, néki, az ő javára örök égbe lendül… <br>A haza oltárán a nemes élet, örökkön világít, hevül. <br> <br>Aztán ha korodnak bölcsen igénylő nyelvén érdemed mégis alkonyodik, <br>Ne lépj hátra, de kettőztesd a maradék erődet, ne várd, hogy csontosodik… <br>Aztán ha korodnak, bölcset idéző nyelvén érdemed mégis alkonyodik, <br>Egy buzgóbb maradék, akkor áldja a hideg porodat! Bár már csontosodik… <br> <br>Vecsés, 2022. október 24. – Kustra Ferenc József – íródott: Kisfaludy Károly: (1788 – 1830) azonos c. verse átirataként, az 1956 -s Forradalom és Szabadságharc emlékére… <br>

Voltál már úgy? ...<br>A közömbösség vonatán<br>Száguldva mozdulatlan<br>Ülsz hidegen<br>Te a néma<br>Idegen<br>És meredten bámulva<br>Betekint oblakodon<br>Sok sietős képjelenet<br>Integetnek<br>Velük az Idő halad<br>Belül a Múlt marad<br>A tétlenség órája<br>Elveszik az örökkévalóságba<br>És rátelepszik <br>A füstös ablaküvegre<br>A közöny árnya<br><br>Homályos térben<br>Monoton zötyögés<br>Rázza szét<br>Az érzések összefüggését<br>Tompult átélés zsibbad<br>A szavak s gondolatok közt<br>Hiányzik a Csend<br>Ami összeköt<br>Úgy tűnik mindegy miként <br>Esik a puffanás<br>Süketen stagnál <br>Holtvágányon<br>Az emóció-megnyilvánulás<br><br>Érzéketlen nyelvvel<br>Se keserűn se édesen<br>A magány nagy úr<br>Ajtópánton sarkon fordul<br>Hátát mutatva a világnak<br>Utal a kilincstáblára<br>Most<br>Ne zavarjanak<br>Se Holnap<br>És minden Csak-Van<br>Egy egó-kapszulában<br>Hol nem érhet semmi<br>Kizárt a Lét impulzusa<br>Hagyjatok <br>Ha lehet... magamra

Köd-cseter hever <br>Beivódott tömötten<br>A földfelszínen <br>Hallatszik még az éj<br>Néma sóhaja<br><br>Fénytörés csillog<br>Vízgyöngyök sokaságán<br>Ahogy csüngnek <br>Feszültség-burkukban<br>Megrekedt a hajnal sugara<br><br>Az égbolt első pírja<br>Tétován festi a horizont ívét<br>Épphogy csak pillogat<br>Még álmos a nappal<br>Didergek a zord nyirkossággal<br><br>Holdat kacagva kakas nyújtózik<br>Csiklandozza a csöndet<br>Zizegve prüszköl szél szárnyán<br>Mogorva-szürke felhő<br>Oson settengedve<br><br>Rögzítve egy pillanatot<br>Álmodozva elidőztem<br>A reggel születéséből<br>Magamba mentettem<br>Egy pillanatot