<br>Vödör vagyok és a tisztem, <br>Hogy; láncra akasztott fülem <br>Segélyével merítenek <br>Kútból vizet, kiemelnek. <br> <br>Magamat, jól akkor érzem, <br>Ha kútkáván sütkérezem. <br>De az biz’ kit sem érdekel, <br>Mit érzek a merüléssel. <br> <br>Igen sokat merítenek <br>És itt nincsenek érzelmek. <br>Ember, állat vödre vagyok, <br>A sorsom, hogy csak szolgálok. <br> <br>Ide születtem vödörnek <br>És jó is ez mindenkinek, <br>Csak engem nem kérdez senki, <br>Jó sötét kútba merülni? <br> <br>Aztán jő a vödör sorsa, <br>Jól nekitámad a rozsda. <br>Szétmarja, lyukassá teszi, <br>Így nem tudja vizet merni. <br> <br>Újonnan is ez a sorsa, <br>Hogy másokat kiszolgálja. <br>Ő nem született vezérnek, <br>Így használták el; vödörnek. <br> <br>Nekiütődik kávának, <br>Megadja magát a sorsnak. <br>A láncáról leakasszák, <br>Nevetve szemétbe dobják. <br> <br>Vecsés, 1999. február 20. – Kustra Ferenc József <br>

Más szemszögből az Ukrajnai háború… TV mutatja… nem látni a végét! <br> <br>(Bokorrímes) <br>A szomszéd fél, meg a másik… két éve harcolnak, tán’ fogíny elkopásig! <br>Főleg a szomszédunk, látjuk és tudjuk, nagyot küzd, a halál bátorságig. <br>Ők láthatóan, hallgatóan a dicsőséget kergetik, <br>Bár a halált EU -s kölcsönökből bizony épphogy' meglelik… <br> <br>A marhák, azt mutatják, hogy ők a dicsőséget halálig üldözik, <br>De vagy nyolcvan ország pénzén és a fegyverén, de ezt ők nem szégyellik! <br>Sokszorta nagyobb országot, kijelentik, hogy legyőzik, majd földarabolják <br>És ezt az elnökük terjeszti, (aki színpadi táncos) népeket szétszórják. <br>* <br> <br>(leoninus) <br>A dicsőséget lassan katonák nélkül terjesztik, saját népüket jól mérgezik. <br>Tizenöt millióan elmentek migránsnak, férfiakra meg erővel vadásznak… <br>Ha egyet az utcán meglátnak, bevágják kocsiba és már mehet is ki a frontra. <br>Dicsőség, hogy eme háborúban, több mint félmillió a biz’ pangó halott, vagy több? <br>* <br> <br>(senrjon) <br>Férfiak menekülnek <br>Éktelen félelmükbe… sokan! <br>Tisza! Fulladás… <br> <br>Férfiak menekülnek <br>Határőrség meg, lő is rájuk. <br>Hegyekben fagyás! <br> <br>Férfiak menekülnek <br>Anya özvegy, gyermek… apátlan! <br>Ez új jövőkép! <br>* <br> <br>(HIQ) <br>Vad nyomor, <br>Város? Kőhalom! <br>Éhezés… <br> <br>Mennének, <br>De nincsen hova! <br>Nincstelen… <br> <br>Nyomorban <br>Van sok újgazdag? <br>Dicsőség! <br>* <br> <br>(leoninus) <br>Halált, a nincstelen földönfutók nyomorát, élvezik, mint gazdagodásuk zálogát. <br>Ki bizony minél gazdagabb, őt annál nagyon dicsőség övezi, 'halálpénz kell neki'! <br>Csak a gazdagok élvezik az új reményt, hogy dől a ’lé’! Így mennek a dicsőség felé… <br>* <br> <br>[Kínai; „Vágyódás délre”: Tizenhat szótag "Shiliuziling" 1, 7, 3, 5 Rímképlet = aaxa (x = végtelen)] <br>A <br>Reménység sok gazdagja, <br>A halált <br>Nem is látja ma… <br> <br>A <br>Dicsőség? Baka harca! <br>Örüljön, <br>Halállal szála’… <br> <br>A <br>Nemzetet pénz pusztítja! <br>Hátra ne <br>Lessél… halottja. <br>* <br> <br>(HIAQ) <br>Nemzet pusztítások! <br>Nincs boldogság, ez nem kétség. <br>Fegyvert el kell adni. <br> <br>Ez, szerető ember? <br>Emberség, szeretet nincsen… <br>Uralkodásvágy győz! <br> <br>Mi lesz az özveggyel? <br>Mi lesz apátlan gyerekből? <br>Örök földönfutók? <br>* <br> <br>(Sedoka) <br>Keress jóembert! <br>Keresd az igazakat! <br>Keresd… nem a hullákat! <br> <br>Igaztalan lét! <br>Szeretik, ha éhezel, <br>Szeretik, ha bevégzel… <br> <br>Jobb egy hibás út? <br>Keress egy bejárhatót, <br>Ne kövesd az ámítót! <br>* <br> <br>(Senrjú) <br>Gazdag még sosem <br>Volt fronton, mégis gazdag! <br>Szerencselovag. <br> <br>Dicsőséget is <br>A jövőben kereshetsz… <br>Ha marad élted’. <br> <br>Korrupció mi <br>A világ-pénzt mozgatja. <br>Itt: halál-nyomor! <br>* <br> <br>(Leoninus) <br> <br>Félelmet, a rettegést ki vagy mi enyhíti? Nincs hatalom, amit ezt kikényszeríti… <br>Robbanásokat nem lehalkíthatók, letépi kezünket, lehet nagyon visítani… <br>Gazdagokat nem lehet lepofozni, mert milliárdnyi pénz, amit őt ebben segíti… <br>Gazdag nem próbálta háza alól kiásni gyermekét, s ráadni az élet-jelmezét. <br>Tetszik vagy sem, ez a dicsőség el fog szállni, de a végtelen nyomor itt fog maradni. <br>Akit halál magával vitt, arra emlékeznek, de nem lesz emlékük a gyerekeknek… <br>Az dicsőség, hogy a gyári munkás frontkatona? Otthon meg, várja őt az apja fia! <br>Ó, majdan elszálló dicsőség, te vagy halál-segéd! Háború végén mi lesz a meséd? <br> <br>Vecsés, 2024. február 23. –Kustra Ferenc József- íródott; a világ, az emberiség jelen -katasztrofális és igaz, háborús- történelmi helyzetéről. Naponta láthatjuk, minden TV híradóban a videókat is, kendőzetlenül! Meg látjuk a háborús uszítók beszédeit is… <br>

A haikuban és versben írt elismerés <br> <br>Jézusom, segíts! <br>Hihető ez? Káprázat? <br>Poéták Gyöngye! <br>* <br>Amit Te ezek szerint tudsz, az már maga a csoda, <br>Te vagy a POÉTAKIRÁLYNŐ cím várományosa! <br>Én itt a messzi alvégen, mától örülök, hogy szóba állsz velem! <br>Megleptél rendesen, ezen túl a barátságodért esedezem. <br> <br>Kérlek, ha lelöksz a pástról, legyen fájdalommentes, <br>Igaz, e „finomság” bizton nem lesz érzelemmentes. <br>Te csak gondoltad, de megtetted, csak elmentél aludni! <br>Én lerágtam körmeimet, mivel fogok vakarózni? <br> <br>Ez volt eddig az én szempontom, most vegyük sorra a tieidet, <br>Úgysem tudsz mást csinálni, erre kaptad sorstól a zsigereidet! <br>Te kis Feltörekvő, enged, hogy örüljek, hogy ismerhetlek, <br>Nekem a sors ennyit adott, Poétaként nagyon szeretlek! <br> <br>Én már látom az aurádban, hogy Te erre, ezért születtél, <br>Legyél Te csak poéta és író, szinte erre teremtettél… <br>Egyszer megtudod, sikeresen mennyi lelket üdvözítettél… <br> <br>Vecsés, 2017. május 10. – Kustra Ferenc József <br>Eme művemet ajánlom: Jurisin (Szőke) Margit poéta és szerzőtársamnak… <br>

A törekvő gondolataim… <br> <br>Gondolataim peckesen sorba állnak, mint bakák a diszszemlén, <br>Sőt, hogy fontosságukat hangsúlyozzák a fejüket föl emelvén… <br>Csak nézek és csak ámulok, Lesz ebből vers… őket sorba rendezvén? <br>* <br>(Tíz szavas duó) <br>A jó gondolat, ha megszületik, <br>Az biz’ le is írattatik. <br> <br>Sorba rakni őket, nagyon fontos, <br>Mert csak ezzel lesz mondanivalós. <br>* <br>(senrjonix duó) <br>Gondolat hegyek <br>Jót írd le, károst töröld. <br>Szabadvers nincsen! <br>A kúsza gondolathalmaz… <br>Főz szakácsnő, de mit halmaz? <br> <br>Versírás munka, <br>Becsület dolga… legyen. <br>Szóhalmazt érthet. <br>Sorokban mondanivaló, <br>Itt nincs gondoklatolvasó… <br>* <br>(Tíz szavas duó) <br>Van, ki hiszi, ha ír szabad verseket, <br>Ezzel megnyeri lelkeket. <br> <br>Gondolatokat írásba foglalni, csak leírni, <br>Nem művészet, nem fogsz elfáradni. <br> <br>Budapest, 2015. augusztus 31. – Kustra Ferenc József <br>

Nem vagyok én János,<br>Aranyból sem vagyok,<br>A lelkem is sáros,<br>Eleget sem adok.<br><br>Hogyha méltóbb lennék,<br>Tán jobban is szeretnék.<br>Erre vagyok képes,<br>Nem voltam én lépes.<br><br>Nyúlból van a szívem,<br>Bátorságom szerény,<br>Nincsen nekem hírem,<br>Nem vagyok nagy legény.<br><br>Amit tudtam adtam,<br>Elvették mit hagytam.<br>Kaptam is, nem mondom...<br>Úszik még a sorsom.<br><br>Az ősz derekán túl,<br>Erőm elfogyóban.<br>Hangom is vízbe fúl,<br>A lét lefolyóban.<br><br>Aki lettem...voltam.<br>Hegyeket nem hordtam.<br>Csak dolgozni mertem,<br>Ma is felébredtem.<br><br>Keresztem még viszem,<br>Fel a golgotára.<br>Addig jó míg hiszem,<br>Jön holnap a mára!<br><br>Dunatőkés, 2024 március 3.