Hegyek mögött dideregve <br>Szél hordja szét <br>A meglapult nap <br>Szürkület hidegét .<br>Harmatot sóhajt a folyó<br>Suttogó világra<br>Ablakokból neonfény tapad<br>A közeli fákra.<br><br>Meghívás nélkül kopogat <br>Sok megfáradt gondolat. <br>Reszkető levelek tapsolnak <br>Ahogy ott ülök a fa alatt. <br>Törzse mozdulatlanságát <br>Megosztja velem <br>Hozzá dőlve<br>Társa lettem .<br><br>Hallgatjuk a tücsökzenét. <br><br>Nappali illatot <br>Lehel a szunnyadó föld nedve <br>Pipacsokkal keveredve <br>Még egyszer mára felfénylik <br>A hűvös naplemente. <br><br>Az árnyék elolvad <br>A nyirkos fű közt nesztelen <br>Holnap újra megkeresem <br>Emlékeim közt a napot <br>Amelyről álmodozhatok. <br><br>Zuhan az est palástja <br>A messzeségbe nyúló tájra <br>Rám kacsint huncutul <br>Egy csillag fénnyalábja <br>Álmot küld szemem sarkába. <br><br>Ennyi elég volt mára.

Párás ablak, odakint hideg fuvallat.<br>megrázza magát az öreg tölgyfa, <br> táncol a falevél, színe aranysárga.<br>Hullik szépen sorba, befestve a földet,<br>aludni készül a természet.<br>Érzed a szellőt? Végy egy nagy levegőt.<br>Hisz ilyet nem látsz máskor, <br>csak mikor a világ álomba szenderül!<br> A természet aranyban pompázik,<br>színeiből szépség sugárzik. <br>Komoly lesz minden, ködös a táj.<br>Ez adja az ősz igazi hangulatát!<br>esőcseppek mossák a fák ágait,<br> s a szél álomba rázza lombjait.

Leszáll a köd<br>Mint Káin füstje<br>Tömörödik a házak közt<br>S a fákról csöpögve<br>Koppan<br>Az ereszre<br>A nyomasztó este.<br><br>Lámpák fénye<br>Kúszik az égre<br>S lent az aszfalt <br>Csillogva<br>Elveszik a közelségbe<br>Mint galaxis <br>Sötét gyűrűjében<br>A csillagok.<br><br>Gondolataim is<br>Cammognak ködlámpák<br>Fényében komótosan<br>Mert a következő <br>Mondatok <br>Kivilágítatlan szótagok<br>A hömpolygő füstös<br>Órában.<br><br>Óvatosan haladok<br>A szavak közt<br>Szlalomozok.

Gyarapodnak az ördög cimborái<br>Könnyelmű büszkeséggel hirdetik<br>Nagy most a tét.<br><br>Nagy most a tét!<br>Virágzik az irracionalitás<br>Szerteszét <br>És önmagát üldözi <br>Pusztulásba<br>A lét .<br><br>Szabad a szó<br>Szabad az eszme<br>Szabad az ember<br>Szabad a tette<br>Szabad az út<br>Szabad a hit<br>Szabad a célért<br>Elnyomni valakit?!<br><br>R@kétával száguld<br>Mára a civilizálódás<br>A kérdés már csak az<br>Mikor s hol a becsapódás!?

Parányi léptek <br>A padló mű deszkáján<br>Fürgén érlelődnek<br>S pár kezdetleges szótag közt<br>Szikrázik a huncutul nevető értelem<br>Fáradhatatlanul ugrál a móka<br>Inog-billeg az aprócska<br>Mikor hammol ülve mosoly-szája<br>Palintázva lóg a lába<br>Angyal arcán örömóda<br>Zengve sikolt reggel óta<br><br>Egy huncut kis kacaj<br>Az öröm küszöbén<br>Túl<br>Visszhangozva lebeg<br>Ki látja<br>Parányi jellemed<br>Abban <br>A szeretet forrása <br>Megered<br><br>Egy mosolyodért cserébe<br>Fénylik a nap<br>Még<br>Hűvös zord felhők alatt<br>Is<br>A szempár ragyogás <br>Tükre mélyén <br>Érik a gyümölcs <br>Csodálatos manna<br>Növekedj közöttünk<br>Kivételes<br>Nagyra