Látunk egy közeli háborút, Közel-Keleten egy másikat, -majdnem- világháborús világhelyzetet?<br><br>(leoninus trió)<br>Istenem! Adj még nekem hitet az útra? A szomszédban háborúznak újra.<br>Még van nekem hitem, ahogy megyek, de ki tudja? meddig leszek?<br>Öregségemre, ej, ilyet megérni? de most már a békéhez kéne hozzáférni!<br>Esetlen a sors és igy érzem, már több évtizede, mára kihalt a harcos szelleme.<br><br>Úristen, pedig most kéne erő és sokaknak nem nevetve várni, mikor halál jő!<br>Nagyon régen a test a testel harcban állt, sőt volt, hogy becsület parancsolt álljt!<br>Ma már a háború is csak egy kocsi derék pénzt jelent, gazdagok? mind eszement.<br>Régen még föl sem találták a kazettás bombát, mára meg betiltották használatát.<br><br>Mindig jő, előjő valami mocskos dolog, sorozatvetők hangja meg égen dohog.<br>Pedig gazdagoknak is vannak gyerekei? frontra Ukrajnába, van hely bőven neki?<br>Vajon háromszázezer halottat, hol temetik? Sírjukon a kecskéket legeltetik?<br>Ember! Irányítók! Parancsosztók! Ti hisztek magatoknak, hogy nem vagytok önpusztítók?<br>*<br>(senrjon)<br>Ki lesz majd itt segítség?<br>Ki lesz majd itt segítség, ki segít egyedüli árván?<br>Halálokozó?<br>*<br><br>(bapeva)<br>Hitem,<br>Életem<br>Tartós legyen,<br>Kérlek Istenem,<br>Adj erőt holnapra,<br>Segíts jó útra érni.<br>A testek közötti harcban,<br>Majd épségben vissza is jutni,<br>Változzon sorsom szépre, csodásra,<br>Áradjon kegyelmed az életemre.<br><br>Vecsés, 2023. júl. 17. ? Arad, 2023. aug. 16. ? Kustra Ferenc József - a világ, az emberiség jelen -katasztrofális- történelmi helyzetéről. Naponta láthatjuk, minden TV híradóban. Az alapot én írtam. A bapevát, Ghica Izabella Iasmina szerző társam <br>

Az ember az csodás<br>Hatalmas elme<br>Hiú és gőgös <br>Jónak lenni gyenge<br>Épít és rombol<br>Ez az eleme<br>Mintha a génekbe<br>Ez lenne jegyezve<br><br>Pszeudo az eszme<br>S a tévhit ügetve<br>Masíroz mintha-csak<br>Felvonuláson díszelegne<br>Közben lóhalálában <br>Köpönyegét forgatva<br>Sok-k politika<br>Rohan a vesztébe<br><br>Sok helyen a hős-ég<br>Erdőtüzek pusztítanak<br>Torzul a személy-is-ég<br>És az Ember-is-ég<br>Fogynak a nemzettek<br>Sorban állnak nemzetek<br>Hogy a múltba vesszenek.<br><br>Szomorú fűzfák<br>A látószögemben<br>Száz éves fa alatt<br>Godomat letettem<br>Hosszú a sóhaj<br>Szorít a bánat<br>Mi lesz a gyermekkel<br>Ha a Világ már fárad.

Elszállt a nyár, elfutottál, <br>Elmentél és jól elhagytál. <br>Éppen fölém hajol az ősz, <br>Széllel… süvít, nyarat lefőz. <br> <br>Én csak vágytam… süssön rám a nap. <br>De fénye, min jött… tükördarab. <br>Árnyékom is becsapott, <br>Mindig csak mögöttem volt. <br> <br>Fáj nekem, nagyon fáj, végzetem, <br>Hogy nyáron hideget éreztem… <br>Majdnem mind a hatvanháromszor? <br>Életemben, bizony jó párszor. <br> <br>Vágytam pedig élet melegségére… <br>Arra, hogy jól süssön rám a nap, végre, <br>Legyen boldog… úgy minden másnap, <br>De csak hamisan sütött rám… nap. . <br> <br>A karmámban nincs ilyen. <br>Mi benne van, semmilyen! <br>Napsütötte élet… vágyálmom, <br>A ború alatt csak kínlódom. <br> <br>Elszállt a nyár, elfutottál, <br>Elmentél és jól elhagytál, <br>Magad mögött borút hagytál, <br>Úgy tűnik, hogy nem is voltál… <br> <br>Vecsés, 2011. szeptember 12. – Kustra Ferenc József <br>

Fenyők koszorúzta völgy ölén, <br>Aranyszavú madár ül fészkén. <br>Dala ó, de szépen szétterül, pörén, <br>Öröm neki, mert ez laka lévén. <br> <br>Nyissatok is legott ablakot, <br>Hogy hallhassátok hangot… <br>Tárjátok ki neki szeretettel, <br>Magyarszó terjedjen élettel. <br> <br>Zárjátok be magatokhoz az édes magyar szót, <br>A nekünk föltétlenül állandót… örökké valót. <br>A magyar szót a bércek, mint kincset rejtegetnek, <br>A magyar szó a magyar szívben, belül dédelget! <br> <br>Magyar szótól égbe nyúló fenyők <br>Zúgnak és nagy életörömmel. <br>Isteni aranymadár, hogy hoztak a felhők, <br>Édes otthonod, lakd be örömmel. <br> <br>Dalolja madár és zengd át ezt a tájat, <br>És fakadjon virág, Te meg éleszd bájat. <br>Csendesen reppenj, telepedj le sorba, <br>Menj is el egy havasipásztor kunyhóba. <br> <br>Zárjátok be magatokhoz az édes magyar szót, <br>A nekünk föltétlenül állandót… örökké valót. <br>A magyar szót a bércek, mint kincset rejtegetnek, <br>A magyar szó a magyar szívben, belül dédelget! <br> <br>Tűzzetek lobogókat a bércek ormára, <br>Lengessen zászlót valamennyi fenyő… <br>Figyelni kell az aranyszavú madár hangjára, <br>Az zengje, magyarban még van őserő… <br> <br>Csengj még Te magyar szó madárdalban is, <br>Áraszd patak zúgását meg erdő susogását is, <br>Meg a völgyben zugú harang kongásába, <br>És az újszülött dajkájának altató dalába. <br> <br>Vecsés, 2023. március 1. – Kustra Ferenc József – íródott; Pósa Lajos (1850 – 1914) azonos c. verse átirataként. Közzétette: Mucsi Antal Toni műfordító (február 26 2023) <br>

Egy kicsike részlet… <br> <br>(leoninus duó) <br>Bajban lehet némi bú vagy báj? Borban meg lehet netán bú vagy nagyobbrészt az báj? <br>Lelkemet, szeretettel mindenkinek adom, én szeretettel, a lelkemben lakom. <br>Ha okom van vigadok, de föltétlenül bájjal, közben akár azonosulok, mással. <br> <br>Sokat vert sorsom, lötyögött lelkemben a bú, báj elbujt a sarokba, mint bájkoszorú. <br>Ez volt a végtelenség búja a hetvenöt évemben, báj kevesebb, ezen években. <br>A vígság meg csak akkor jó, ha a báj az uralkodó, bú csak meg legyen búsolkodó… <br> <br>Vecsés, 2023. július 3. – Kustra Ferenc József <br>